Magyar feltalálók az autóiparban 2. – A Ford Magyarjai
A Ford legismertebb magyar konstruktőrei GALAMB JÓZSEF és FARKAS JENő voltak – róluk az alábbiakban majd bővebben is szólunk –, de jelentős része volt a Ford járművek sikerre vitelében HALTENBERGER GYULA gyártásvezető mérnöknek és a szintén mérnöki végzettségı KÜRTÖS ISTVÁNnak, aki az 1930-as években a traktorfejlesztést irányította. Nem hagyhatjuk ki a felsorolásból
NÁDOR IMRE mérnököt sem, aki FARKAS JENővel együtt tervezte 1931–32-ben a világhírıvé vált V8-as Ford alvázát és futómıűvét, valamint BALOGH KÁROLY mérnököt, aki később a Hercules Motor cég főnöke lett. Az 1970-es évek elején a FORD mérnöki gárdájában egy újabb magyarral találkozunk, aki az automobilok motorjainak újabb generációja kifejlesztésében jeleskedett
. SIMKÓ ALADÁR a világszerte Ford PROCO (programmed combustion = programozott égési folyamat) néven ismertté vált újfajta motortípus
kifejlesztését irányította a Ford vállalatnál. A ma már általánosan elterjedt eljárásnak a leegyszerűsített lényege, hogy az üzemanyag porlasztásához nincs szükség karburátorra, hanem közvetlenül a hengerekbe történik a befecskendezése. Az új rendszerı technikai megoldással lényegesen csökkent a motorok fogyasztása, ugyanakkor a gazdaságosabb mıűködtetés mellett a károsanyag-kibocsátás is jelentős mértékben csökkent. Mint látjuk, szép számban akadtak tehetséges magyar mérnökök a Ford vállalatnál fontos beosztásokban, de ha utánajárnánk, minden bizonnyal még sok magyar névvel találkoznánk a gyáróriás nyilvántartásaiban.
Itt és másutt is előszeretettel alkalmazták a magyar bevándorlókat, s a rengeteg visszaemlékezésből tudjuk, bárhová is kopogtattak be, mindenütt szívesen fogadták Európa e kis nemzetének fiait, akik ugyan erős akcentussal beszélték az angolt, de elképesztően eredeti volt a gondolkodásmódjuk, s akik a tehetségük mellett a szabadságszeretetükről voltak legendásan híresek. A XIX–XX. század fordulóján ugyanis még eleven emlékként élt, hogy milyen sok magyar állt az északiak oldalára a rabszolgatartó déli államokkal vívott amerikai polgárháborúban. A magyar katonák számát a történészek hozzávetőlegesen 800-ra teszik, akik közül megközelítőleg százan álltak tiszti rangban. Ez a szám példa nélkül való, különösen ha meggondoljuk, ekkoriban (1862) még csak mintegy 4000 magyar bevándorló élt az Egyesült Államokban.
A magyar tisztek sorából Asbóth Sándor, Számwald Gyula, Kozlay Jenő, Schoepf Albin, Pomücz György és Knöpfler Frigyes vitték tábornoki rangig, rajtuk kívül még 15 ezredest, 2 alezredest, 13 őrnagyot és 12 századost tartanak
számon az amerikai hadtörténészek. Mind a csatamezők hősei, mind a tudományok nagyjai, vagy a műszaki világ
kiemelkedő alkotói megérdemlik, hogy nevüket felemlegessék, hiszen csak rajtunk múlik, hogy emlékük örökre ellenáll-e az időnek, vagy végleg elmerül a feledékenység feneketlen mélységében.
