Épített örökség Magyarság Nagyjaink Történelem

Magyar feltalálók mérnökök az autóiparban 5. – Fejes Jenő

„Megszoktuk már, hogy számos forradalmi fontosságú találmányról, amelynek híre messze földről érkezik, kiderül, hogy magyar ember zsenialitása teremtette meg. Mérnökök, vegyészek, konstruktőrök kénytelenek kivándorolni, tehetségüket idegen országok vállalkozóinak szolgálatába bocsátani. A mostani világban csak keveseknek sikerül a saját hazájában gyümölcsöztetni
munkájukat és találmányaikat. Ezek közül a kevesek közül való Fejes Jenö gépészmérnök, aki a benzinmotorok terén a technológiai eljárások olyan formáit alkalmazta, melyek gyökeresen megváltoztatták az eddigi gyártási alapokat. E szabadalmaztatott technológiai eljárások lényege abban áll, hogy az összes vas-, acél- és alumíniumöntvényeket hidegen megmunkált és autógén vagy
elektromos úton összehegesztett vaslemezekkel helyettesíti…” (Ma Este, 1925. július 4.)


Az új magyar találmányról tudósító korabeli lapból kiragadott fenti példa jól illusztrálja, mily elkeseredetten vette tudomásul a közvélemény a tudós értelmiség kivándorlását, s mily lelkendezve számoltak be egy-egy szenzációsnak ígérkező találmányról, amelynek megvolt a reménye, hogy otthon leljen gazdára s majdan ott is kamatozzon. Ne feledjük, az első világháború utáni években
vagyunk, egy kifosztott, tönkretett, megcsonkított országban. A cikk valós tényeket állított, Fejes Jenő valóban nagy horderejű találmánya nemcsak a hazai közvélemény, hanem a külföldi autóipar figyelmét is felkeltette. A honfiúi buzgalommal átitatott cikk szerzője azonban rossz jósnak bizonyult: Fejes Jenőnek sem sikerült nagyszerű találmányával világot hódítania

Fejes-postaautó az 1920-as évek második felében

Fejes Jenő 1877. december 18-án született Budapesten. Korábbi életútjának, családi körülményeinek részleteit homály fedi, élettörténetét 1896- tól ismerjük jobban, amikor megszerezte oklevelét Budapesten a felső ipariskola gépészeti tagozatán. Katonai szolgálata után a budapesti Fegyvergyárban szerezett állást, ahol BÖSZÖRMÉNYI JENÃ és SCHIMANEK EMIL munkatársaként részt vett az első magyarországi dízelmotorok gyártásának előkészítésében. 1902-tŒl Le Havre-ban, a Westinghouse franciaországi leányvállalatánál dolgozott, ahol több magyar konstruktőrrel együtt (Böszörményi Jenő, ÁRPÁD GYULA, FÁBIÁN LÁSZLÓ) közreműködött a híres Westinghouse autó megtervezésében és gyártásának megindításában. 1909- ben hazatért Magyarországra, és elvállalta az Aradon nem sokkal azelőtt alapított Magyar Automobilgyár Rt. Westinghouse Rendszer vállalat szerelőműhelyének irányítását. Pár évvel később azonban visszatért Budapestre, ugyanis felkínálták neki a Magyar Általános Gépgyár Rt. autóosztályának vezetői posztját.
A már több mint egy évtizedes konstruktőri tapasztalatokkal a háta mögött nagy lendülettel vágott neki egy túraautó megtervezésének.

Fejes Jenő 1918 februárjában felmondott korábbi munkahelyén, és a Ganz Fiat Magyar Repülőgépmotor-gyár igazgatója lett. A háború végéig még feszített tempóban termeltek a gyárak, de az összeomlást követő zűrzavaros politikai helyzet, a Tanácsköztársaság hónapjai, majd a békediktátumot követő gazdasági csőd teljes bénultságot idézett első Magyarországon. A tehetséges
mérnökök jobb lehetőség után nézve többnyire külföldre emigráltak, a nyersanyagforrások túlnyomó része és a szellemi potenciálnak is egy jelentős hányada országhatáron kívülre került, elnéptelenedtek a gyártelepek, sorra zárultak be az üzemek kapui, közöttük a Ganz Fiat gyáré is. És ebben az áldatlan és kilátástalannak tűnő helyzetben Fejes Jenő 1921 szeptemberében szabadalmat nyújtott be „Gyorsjáratú égési motor, különösen mindennemű járművekhez és gazdasági gépekhez és eljárás annak előállítására” megnevezésı találmányára, amely elfogadást nyert és a 4567 számot kapta (tiszta sor). A szabadalmi leírás tartalmazza találmányi ötlete mibenlétét, a lemezidomok készítésének módját, valamint összehasonlítja az öntvényből készült motorblokkot a lemezszerkezetıvel, amelyből az derül ki, hogy szilárdsága legalább olyan jó, mint a hagyományosé, javítása könnyebb és a mintegy 30%-os anyagmegtakarításnak köszönhetően előállítása is gazdaságosabb. Találmányának lényege, hogy a motort hidegen megmunkált, hegesztett acéllemezekből állította össze, amelyre mindaddig nem volt példa. Azonban Fejes Jenő itt nem állt meg, hanem a rá következő évben a „Jármıalváz, különösen automobilokhoz, és eljárás annak előállítására” címen újabb találmányával kopogtatott be a szabadalmi hivatalba. Fejes, lévén gyakorlati konstruktőr, jól látta, hogy az általánosságban elterjedt nyílt „U” profilokból szegecselésel készült alvázkeret nem eléggé merev, csavarodás esetében a karosszéria és az alváz közötti kötőelemek egykönnyen kilazulnak, eltörnek.

Fejes-féle lemezalváz 1925-ből

Szabadalmáról így tájékoztat: „Az alváz hideg eljárásban kiszabott, sajtolt és autogénhegesztett zárt profillal készül. Előnye az eddig használatos alvázakkal szemben abban áll, hogy előállítása kis berendezést kíván, miután a kiszabás és sajtolás hidegen történik, azáltal pedig, hogy a tartó zárt profillal bír, már aránylag kis húsvastagság, tehát csekély súly mellett nagy inercianyomatékot, vagyis
szilárdságot érünk el…”
Fejes Jenő további, csaknem egy tucat szabadalma ugyanúgy a lemezautó részeire vonatkozott, majd 1922-ben létrehozta a Magyar Lemezmotorgyárat, melyet a következő évben részvénytársasággá alakított. Célja egy „Fejes féle lemezautó” megtervezése és elkészítése volt, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy általa mind a hazai, mind a külföldi piacon jelenlévő ismert típusokkal sikerrel konkuráljon.

A részvényjegyzés nagyon jól indult, kiváló mérnököket tudott megnyerni a vállalkozáshoz, s a gyártáshoz szükséges szerszámgépek jó részét is sikerült a honvédségtől megvásárolnia vagy bérbe vennie. A minden tekintetben magyar gyártmányú Fejes-autó néhány prototípusa még 1923-ban elkészült, amelyből tesztelés céljából kapott a honvédség is. A próbajáratok eredményesnek bizonyultak, s a cég elérkezettnek látta az időt, hogy külföldön is bemutatkozzanak az új felépítésı autóval. Párizsban és Londonban is kiállításra kerültek a Fejes-féle autók. Londonban igen nagy visszhangja volt a bemutatott autónak, a napilapok és a szaklapok egymás után cikkeztek róla. Autóklubok megbízottjai és szakértői csoportok egy sor tesztelést végeztek a járművel, amelyek kedvező eredményei odáig vezettek, hogy 1926 júliusában megalakult a The Fejes Patents Syndicat Ltd., a magyar feltaláló szabadalmainak az értékesítésére. 1927-ben pedig létrejött a The Ascot Motor Manufacturing Co. Ltd gyártó cég LondonLetchworth székhellyel, amely a lemezautókat Ascot márkanéven kívánta immáron sorozatban gyártani. A The Motor folyóirat 1927. szeptember 27-i számában arról lehet olvasni, hogy néhány darab Ascot típusú autó már forgalomban van, a termelés teljes beindításához azonban még egy-két évet várni kell. A siker karnyújtásnyira volt, a világgazdasági válság azonban meghiúsította ennek a szép álomnak a beteljesülését. Időközben odahaza is rosszra fordult a helyzet. A pénz rohamos elértéktelenedése következtében a részvényes bank pénzügyi nehézségekkel birkózott, a befektetők elbizonytalanodtak, megrendelések nem érkeztek a gyárba, és pénzügyminisztérium a honvédelmi minisztérium támogató ajánlásai ellenére sem volt hajlandó kölcsönt folyósítani a Magyar Lemezmotorgyár Rt.-nek. A csőd elkerülhetetlenné vált.

A Fejes-féle hegesztett hengerblokk szabadalma 1923
novemberéből

A szabadalmi díjakat Fejes nem tudta tovább fizetni, így azok az 1930- as évektől bárki számára szabadon hozzáférhetővé váltak. Ennek ellenére hosszú évtizedekig senki sem porolta le ezt a régi elgondolást. Az 1980-as években a United States Steel katalógusában mint tömegmegtakarító eljárást ajánlotta az autógyártóknak az acéllemezek széles körı alkalmazását. A ma autógyártása elképzelhetetlen a sajtolt acélidomok alkalmazása nélkül, igazolva, hogy Fejes Jenő csaknem nyolcvan évvel ezelőtti ideája életképes volt. A feltaláló Fejes Jenő a továbbiakban mint műszaki tervező kereste kenyerét. 1952. január 29-én hunyt el Budapesten.
A lemezmotor olyan félben maradt, keret nélküli festményhez hasonlítható, amely örökre befejezetlenül „árválkodik” az alkotó állványán.

forrás: Bödők Zsigmond Magyar feltalálók az autóiparban

Ajánlott Cikkek