„A múlt hetekben foglalkozott a síszövetség, majd utána a legfelsőbb sportfórum is a magyar alközpont kérdésével. A magyar sísport fejlődése miatt havasi vidékeink gazdaságai szempontjából és végül nemzetgazdasági, valutáris szempontokból is rendkívül fontos kérdés ez” – írja az Esti Ujság 1941. október 28.-i száma, majd így folytatja:

Borítóképen: Olympiai lesiklópálya, háttérben a MOVA menedékháza

„Annak az intézménynek, amelyről most röviden, mint „síközpont”-ról beszélünk, a sport mellett fürdőügyi, üdülési rendeltetése is lesz. A magyar havasi, magaslati fürdőhely, üdülési intézmény most már megépülhet — hála a Gondviselésnek, amely visszaadta havasaink egy részét. Nem szabad tehát azokat, akik egészségi, gyógyulási és üdülési szándékkal a havasi tájakat akarják felkeresni, külföldre engedni.”

Az Esti Ujság cikkében még azon elmélkedik, hogy hol is lenne a megfelelő hely, de a Képes Sport nem sokkal később – a lap november 11.-i számában – már így ír:

„Borsán a Kárpátok síterepeinek beható tanulmányozása után a választás a Borsa községtől mintegy 8—10 kilométernyire fekvő vidékre esett. A Borsafürednek elkeresztelt település helyén létesül a magyar Garmisch-Partenkirchen, ahol néhány év alatt felépítik a sívárost a szükséges síberendezésekkel és szállodákkal, hogy a kellő szállási lehetőség mellett a sportolók megtalálhassák ott a sísport, a hó- és jégsport minden követelményét. A megvalósulás munkálatait négyéves terv keretében hajtják végre.”

A lap képeket is mellékelt, melyek azt hivatottak bizonyítani, hogy tényleg megfelelő a terep, mert komoly magasságú hegyek vannak, és télen bizony rendkívül jó hóviszonyok vannak a síeléshez.

A Sporthírlap 1942 december 12.-én megjelent száma már arról számol be, hogy „A magyar Garmischban edz a síkeret”, de nehézségekről számolnak be, ugyanis, mint írják; „Kissé körülményes volt az utunk, Borsfüredtől a menedékházig”, ugyanakkor arról is írnak, hogy az ott talált körülmények kivételesen jók voltak. Ugyanakkor még nagyon a kezdetén voltak a munkálatok, hiszen ez is bekerült a beszámolóba:

„Az ugrók Ványa Pali vezetésével saját készítményű sáncon edzenek. Kár, hogy nem készülhetett még el borsai nagysánc.”

1943-ben a Magyar Katonai Szemle ír a témáról, a 3. negyedéves számban;

„Borsafüreden a magyar Garmisch Partenkirchen kiépítése folyamatban van és így ezen a téren a mai különleges viszonyok közepette is megtörténtek mindama kezdeményező lépések, amelyeket már olyan régen várt a magyar sporttársadalom.”

A lesikló pálya rajtja a Magaskőn, a célt a Melegpatak medrénél 830 méteres magasságban helyezték el, így a pálya szintkülönbsége 830 méter, hossza 2840 méter volt. Herbert Heiss kiváló osztrák síző a következőket nyilatkozta a Nemzeti Sport számára: „A pálya a legszebbek egyike, mondjuk talán a legszebb, amit eddig láttam.” (Nemzeti Sport, 1942. január 4.)

Borsai lesiklópálya

A sípályák kialakítását az ugrósánc építése követte.

Az Olymiai síugrósánc

A sánc tervét Benedek Frigyes készítette a nemzetközi szövetség előírásainak figyelembevételével. A kivitelezés során 10 000 köbméter földet mozdítottak el, a sziklás terep miatt ennek egy részét robbantással oldották meg. A hatalmas kő- és földtömeget nehéz körülmények között, 38 fokos lejtőn távolították el. A szakszerű munkát Széchy Endre építkezési vállalata kivitelezte Bonta József mérnök irányításával, és az év folyamán állandóan több száz munkás dolgozott.

1943 áprilisában helyezték el a korszerű sportszálló alapkövét, ez a létesítmény lett volna az olimpiai falu központja. A Hóvirág szálloda terveit szintén Benedek Frigyes készítette, a kivitelezés is az ő irányításával történt.

A tervezett téli sportközpont számos létesítménye elkészült 1944 nyarára: sípályák, ugrósánc, szálláshelyek. Kivitelezés előtt állott a sportszálló és a drótkötélpálya. Bár a központ vasúton, illetve országúton is elérhető volt, az infrastruktúra szempontjából is számos további beruházást is terveztek.

A háború alakulása azonban beleszólt és meggátolta a sítelep további fejlesztését. 1944. augusztus 23-án Románia átállt a szövetségesek oldalára… A többit tudjuk.

És mi történt azóta? Csinta Samu a Nemzeti Sport 2020 december 2-án megjelent számában így ír a mai – feltehetően azóta csak roló… – állapotokról:

„A meglehetősen lepattant állapotban lévő, saját reneszánszára váró létesítménynek sohasem vehette hasznát a magyar sportélet, mint ahogy Borsafüred, a magyar Garmisch-Partenkirchen gyönyörű álmának is hamar véget vetett a háború, illetve az azt követő visszarendeződés. Csak a hóborította, szikrázó hegyek változatlanok. És a reményeink, amelyeket félig gondolatban mondunk el, ha odakinn borzongató szépséggel hull az első hó.”

Ajánlott Cikkek