Felvidék Hírek

Magyar katonai támadással riogatnak Felvidéken “megtévedt tót testvéreink”

Ezt a cikket a témája miatt változtatás nélkül átvesszük a maszol.ro portálról

Megszólalt a héten Pomichal Krisztián a ma7.sk hírportál rovatvezetője és Vállalhatatlan címmel megjelentetett cikkében közreadta a felvidéki Szövetség vezető politikusainak véleményét arról az egyik legolvasottabb szlovák napilapban megjelent minapi döbbenetes publicisztikáról, amelynek szerzője azzal igyekezett alátámasztani álláspontját Moszkva és Kijev konfliktusáról, hogy Budapest és Pozsony kapcsolataival vont párhuzamot és ennek mentén magyar–szlovák háborút vizionált.

borítókép : KASSA Kép beszerzése: MúzeumDigitár | Engedély adataiKészítő: Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum | Forrás: Magyar Kereskedelmi és VendéglSzerzői jog: © Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum ; Licence: CC BY-NC-ND (https://creativecommons.org/licenses/by-nc-nd/4.0/)

Aznap, amikor egy hete, az ikonikus szlovák személyiség, František Mikloško bennünket, magyarokat megértő, a szlovák-magyar megbékélést hosszútávon szorgalmazó gondolatait osztottam meg az olvasóinkkal és a vele készült interjút ismertetve azt emeltem ki, hogy „innen indulhat el párbeszéd, valós együttműködés, békés identitásmegőrzés, megbékélés, kölcsönös tisztelet”, botrányos írás jelent meg a neves szlovák újságírók analitikus politikai kommentárjait is közlő lap, a Sme publicisztikai rovatában.- a írja Maszol.ro

A sértő és ostoba ruszofób eszmefuttatásnak, amely „Mi lenne, ha Magyarország megtámadná Szlovákiát? – Ukrajna csak azért hibás, hogy létezik címmel látott napvilágot, a szerzője, Samuel Marec „remek” ötletnek tartotta párhuzamba állítani az orosz–ukrán konfliktust a magyar–szlovák kapcsolatokkal és kommentárját arra az eszement gondolatkísérletre fűzte fel, hogy mi történne, ha Magyarország agressziót követne el Szlovákia ellen. 

A cikket ismertetve Pomichal elmondta, Marec központi állítása a következő: „Ukrajna egyetlen bűne, hogy létezik, és Nyugat-Európához szeretnének tartozni, míg az oroszok azt hiszik, az ukrán nép és az ukrán állam tulajdonképpen csak Oroszország elkóborolt része. Bár az írásból látszik, Marec tulajdonképpen azt szeretné bizonyítani, hogy a szlovákok nagy részében élő pánszláv nosztalgia csak ’történelmi legenda’, közben azért csak sikerül egy páratlanul vastagot magyaroznia is. Nem véletlenül…

Szerinte ugyanis jó ötlet az ukrán-orosz konfliktus kapcsán eljátszani azzal a gondolattal, mi lenne, ha Magyarország megtámadná Szlovákiát. 

Marec szerint kész is a forgatókönyv. Előbb kell egy történelmi vagy bármiféle egyéb indok. Aztán hadgyakorlatra kell vezényelni a csapatokat, majd jöhet a követelés. Lehetőleg olyan, amelyet nem lehet teljesíteni. Ezt követi a tárgyalás, írja a világpolitikát kétbites gyűlölködésre szűkítő szerző, ha enged a gyengébbik fél, akkor jó, kezdődik ugyanez elölről, pepitában. Ha nem, jöhet a háború!”

Elvégre – tette hozzá cinikusan Marec, ezt a potenciális agressziót – úgymond meg is lehet indokolni: „Próbáljuk meg elképzelni, hogy Magyarország területi igényeket támaszt Csallóköz és egész Dél-Szlovákia iránt. Ezek jogos követelések lesznek, hiszen történelmileg mindig hozzá tartozott, csakúgy, mint egész Szlovákia és ráadásul jelentős magyar kisebbség él ott.”

A geopolitikai vátesz azt is megjósolta, hogy az agresszor számíthat a csehek, a lengyelek és az osztrákok jóindulatára is. Zavaros fejtegetésének egyéb szenzációira már ki se térnék. Ezek helyett idézném ismét Pomichal Krisztiánt: „Az egész írás annyi sebből vérzik, ráadásul egy-egy ilyen tárcának szánt politikai kommentárt mindig érdemes a helyén kezelni, mégis, amikor a felvidéki magyar közösség folytonos jogsérelmeket szenved el, száma pedig egyre fogy, a szerző talán találhatott volna jobb történelmi párhuzamot is igaza bizonyításához.”

Szerzőnk az eset kapcsán nem elégedett meg saját véleményének közreadásával. Úgy gondolta, ez ügyben a felvidéki magyar közösség politikusainak is meg kell szólalnia. Őket megkeresve született meg a Vállalhatatlan című publikáció, amelyet az alábbiakban ismertetek.

Forró Krisztán, a Szövetség országos elnöke „élesen és határozottan elutasítja, hogy az orosz-ukrán konfliktus és annak szlovákiai megítélése kapcsán bárki a magyar–szlovák együttéléssel példálózzon.”

Mint mondja: „Minden nap a békés és normális egymás mellett élésért dolgozunk, egyetlen olyan cselekedet, vélemény vagy írás sem tolerálható, amely megnehezíti vagy ellehetetleníti ezt a törekvést. Mindkét országnak és nekünk, felvidéki magyaroknak is különösen fontos, hogy a két nemzet között harmonikus legyen a kapcsolat.” Ehhez hozzátette még: „A magyar diplomáciának rengeteg munkája van abban, hogy az elmúlt években sikerült új szintre emelni a magyar-szlovák kétoldali kapcsolatokat. Az ilyen és ehhez hasonló publicisztikák, vélemények azonban az erőfeszítéseink ellen hatnak, nem szolgálják sem a magyar, sem a szlovák nép érdekeit, éppen ezért károsak.”

Sólymos László, a párt Országos Tanácsának elnöke szintén károsnak ítéli az „elemzést”, mert abban annak írója átlépte a Rubicont. Szerinte Marec amúgy „arra az abszurd  helyzetre próbált rávilágítani, hogy vannak, akik nyolc évvel a Krím annektálása után azt próbálják elhitetni választóikkal, hogy Oroszország van veszélyben. Úgy tesznek, mintha a csaknem egy évtizedes ’ideiglenes’ orosz jelenlét a világ legtermészetesebb dolga lenne.”

Mózes Szabolcs, a Szövetség alelnöke, úgy látja, a Sme hírmagyarázója ezzel a párhuzammal nagyon mellényúlt.” Ráadásul tette ezt abban a sajnos létező valóságban, „amikor a szlovákok jelentős része továbbra is veszélyforrásnak tartja a magyarokat,”, illetve annak ismeretében, hogy nemrég Klus külügyi államtitkár Ukrajna orosz megszállása kapcsán a magyarokról biztonsági kockázatként beszélt.

Elmondta továbbá: „Az a baj, hogy nem egy elszigetelt esetről van szó. Korábban a nacionalista oldal rettegett a magyaroktól, a magyarokkal együttműködő jobboldali fősodor pedig ezt próbálta tompítani, partner volt az előítéletek lebontásában. Az utóbbi időben a nacionalista és szélsőséges tábor más ellenfeleket talált (átmenetileg vagy tartósan?), a liberális mainstream pedig elkezdett a magyaroktól és Magyarországtól rettegni.”– a 

Forrás és teljes cikk Maszol.ro

Ajánlott Cikkek