Magyar Nemzeti Stadiont! – 1. rész

„Örvendetesen látom: már elérkeztünk oda, hogy a magyar nemzeti Stadion építése elodázhatatlan. Ott majd lesz 60.000 ülőhely, álló még több. Az idei osztrák-magyar mérkőzés megmutatja, hogy szükségünk van rá” – írta Szieberth Imre, az MLSZ alelnöke a Sportvilág 1913. október 25.-i számában.

Borítóképen: Manno Militiades 1913-ban még a mai Dózsa György út, Thököly út és Stefánia út közötti területre tervezte a Nemzeti Stadiont 1913-ban, de a háború miatt már nem döntött róla a kormány

Ne felejtsük el, hogy alig több, mint tíz évvel az MLSZ alelnökének nyilatkozata előtt, 1901-ben írták ki az első labdarúgó bajnokságot, és lám 1913-ra máris ott tartottunk, hogy az alelnök egy 120.000-et meghaladó befogadóképességű stadion építésének szükségességét boncolgatja.

De miért gondolkodott ilyen monumentális építkezésben? Miért gondolta, hogy megtelik egy 120.000-nél több nézőt befogadó stadion? Nos, ennek több oka van;

• Akkoriban még bőven nem volt televízió, aki mérkőzést akart látni, annak csak egy lehetősége volt; személyesen megtekinteni a helyszínen az összecsapást.
• Budapest lakossága hozzávetőleg 1,2 milliós volt akkoriban, így a potenciális nézők igen nagy számban voltak már akkor is.
• A futball igen nagy népszerűségre tett szert, mert ez volt az első sportág, ami az úri jellegét levetkőzve az egyszerű emberek sportja lett – úgy a nézőké, mint a játékosoké!

De menjünk tovább, mert pontosan tudjuk, hogy ekkoriban nem készült el a Nemzeti Stadion, ahogy azt is, hogy az 1911/12-es bajnokságban – az alelnök ezt az adatot ismerhette – az élvonalbeli mérkőzéseket átlagban ~5.000 fő látogatta (ma ez a szám 3.200-3.300 körül van).

Alig két hónappal a nagy háború kitörése előtt – 1914. május vége felé – alakult meg a Magyar Olimpiai Bizottság, ami fő célkitűzésként azt fogalmazta meg, hogy az 1920-as Olimpia rendezését Magyarország nyerje el.

Mint tudjuk, az 1920-as évben az Olimpiának Antwerpen adott otthont, így sejthető az is, hogy Muzsa Gyula a MOB elnökének nyitóbeszédében elhangzottak sem teljesültek…:

„Meg kell oldanunk a Magyar Nemzeti Stadion építésének a kérdését is. Jól tudjuk, hogy ez a mi szegénységünk mellett igen nagy feladat. <…> Ha gondolatban már készen látjuk a Stadiont, ekkor lehetetlen nem gondolnunk mindjárt az 1920-ban Budapesten tartandó olimpiászra. <…> … hogy annak mielőbbi megépítésével kell megkönnyítenünk küzdelmünket az 1920. évi budapesti olimpiász elnyeréséért.”

Akkor és ott természetesen senki nem tudta, hogy mi következik, de a háború jött, és 1920 nem a budapesti (és nem is az antwerpeni…) Olimpiáról lett nevezetes, hanem arról, hogy Magyarország még szegényebb lett… És akkor még finoman fogalmaztunk!

Ehhez képest a Nemzeti Stadion építésének eszméje tovább élt, amit a Magyarország 1920. június 23.-án megjelent számában olvasható cikk is alátámaszt, ami a MOB és a kormányzó megbeszéléséről számol be:

„Andrássy Géza gróf arra kérte a kormányzót, hogy amagyar ifjúság testnevelése érdekében engedje meg a Vérmezőn egy magyar nemzeti stadion létesítését. A kormányzó örömmel fogadta az eszmét és kijelentette, hogy az országújjászületése idején valóban időszerű és okos ötlet.”

A Nemzeti Stadiont tehát a Vérmezőn került volna elhelyezésre, de – mint a térképeken látjuk – nem volt, és ma sincs itt stadion. Ellenben már akkor is ott volt a Déli pályaudvar, így a távolabbi helyekről való megközelítés is jónak ígérkezett, nem is beszélve arról, hogy – kis túlzással – akár a Budai várból is megtekinthették volna a mérkőzéseket az előkelőségek. A terv – Lauber Dezső munkája – így nézett ki:

A rajzot a Nemzeti Sport 1920. november 26.-i száma közölte abból az alkalomból, hogy a lap beszámolt a MOB üléséről, melyen részt vettek Lauber Dezső, Hajós Alfréd és Mannó Leonidas műépítészek is.

„A terveket építészeti szempontból Lauber Dezső ismertette, míg Zuber Ferenc az elnök felkérésére sportszempontból tette meg az észrevételeit” – írja a lap.

Ami pedig sokkal fontosabb, az a tény, hogy még mintha mindig nem lett volna végleges döntés a Nemzeti Stadion felépítésének helyéről, ugyanis volt aki ellenvéleményt fogalmazott meg, aki nem más volt, mint Manno Leonidas (akinek testvére, Manno Miltiades a turulmadaras Fradi címert rajzolta meg):

„Az ülés folyamán szóba került még Manno Leonidas terve is, aki a Stadiont az újpesti Szúnyog-szigeten építené meg, ahol az összes sportágak — az evezés is — otthonra találnának.”

Tudni kell, hogy korábban ott volt az Újpest stadionja, azonban 1921-ben – lehet, hogy a Nemzeti Stadionnal összefüggésben? – a terület tulajdonosa, a Földművelésügyi Minisztérium felmondta a bérleti szerződést, így került a Megyeri útra – és azóta is ott van – az UTE stadionja.

Hogy ez a történet hogyan függ össze a Nemzeti Stadionnal?  Ezt a következő részből tudhatja meg a kedves olvasó!