Magyar népi hiedelmek: A garabonciás diák

A népi hitvilág abból alakult volna ki, hogy amit nem tudtak megmagyarázni az egyszerű emberek, azt a természetfelettinek tekintették? Lehet, ugyanakkor a garabonciás diák alakja – kétségtelen természetfeletti képességei mellett – mégis igen földhözragadt, mindennapi üzenetet közvetít; segítsük a rászorulót, mert csak így kerülhetjük el a bajt, és ha mégis bajba kerülnénk, korábbi segítségünk okán minket is megsegítenek.

Borítóképen: Táltos sárkánnyal (népies rajz a 19. század második feléből, szűcs Sándor nyomán)

Igen, a magyar népi vallás mindig tanító szándékú, akárcsak a népmesék, melyek nem csak szép történetek, hanem komoly mondanivalója van az emberek számára, ha úgy tetszik, egyfajta viselkedési útmutatók (direkt nem használjuk az erkölcs szót, mert nem a mai értelemben vett erkölcsi oktatásról van szó).

De nézzük a garabonciás diák alakját! Honnan tudhatjuk, hogy ki a garabonciás? Miről ismerhetjük fel? Milyen tulajdonságai vannak? És – ami talán a legfontosabb! – hogyan viselkedjünk vele, hogy ne hozzon bajt a házra, a falura?

Kétségtelen tény, hogy a magyar garabonciás diák alakja a magyarországi nemzetiségeknél is megfigyelhető, hiszen kulturális szempontból is a magyarságé volt a vezető szerep a Kárpát-medencében. Neve a szerbhorvát „garabancijaš dijak”-tól a teljesen eltérő névalakokig terjed, de lényegét tekintve azonos természetfeletti lényt jelöl.

Azt is tudjuk, hogy Nyugat-Európában hasonló alak a germán Odin-Wotannal rokon vonásokat mutató vihardémon (Wilder Jäger), távolabbi párhuzam a középkori délfrancia, északolasz, délnémet területeken működő, időjárással zsaroló szemfényvesztő csalók, tempestarius vagy tempestatum doctorok híre, emléke.

Igen ám, de ez utóbbiak csak jellegükben hasonlítanak, mert a magyar garabonciás diák alakjában a sajátos, csak a magyarságra jellemző táltos hitvilág elemei a meghatározók!

Fontos tudni, hogy a magyar népi hiedelmek eme alakját nem tekintették gonosznak – gonosszá csak akkor lett, hanem megfelelően viselkedtek vele szemben, de azt csakis a viselkedni nem tudó magatartása váltotta ki! -, míg a nyugati példák inkább eleve gonoszként vagy csalóként tekintenek hasonló alakjaikra.

Érdekes módon a neve – legalábbis Szarvas Gábor szerint – a régi olasz „gramanzia” (bűbájosság) szóból ered, ami visszavezethető a latin necromantia, illetve görög νεκρομαντια (jóslás halottidézés útján) szavakra, holott a szellemidézés, vagy halottidézés nem tulajdonsága a garabonciás diáknak!

Sok esetben keverik a vándordiákkal, sőt a táltossal, de alapvető különbségeket kell tenni; a garabonciás semmiképpen nem jelent vándort (még akkor sem, ha a garabonciás diák vándorként tér be egy-egy portásra adott esetben), a táltossal szemben pedig az különbözteti meg, hogy tudását tanulmányok útján szerzi, tehát annak ellenére, hogy jellel születik, mint a táltos, nem rendelkezik „isten adta” tudással!

Nem bizony, de a garabonciás 13 iskolát végez, és így bűvös könyvhöz jut. Bűvös könyve segítségével a levegőbe tud emelkedni. Sárkány húsából tesz a nyelve alá, akkor nem érzi a nap közelében a hőséget.

És ha már jel: több csonttal (hatodik ujj), és foggal, vagy fogakkal születik, jellemző étele a tej és a tojás, szerény, halk gyerekként, de rendkívüli testi erejű. Ha kitörik a fogát, elveszti a természetfeletti képességek elsajátításához szükséges erejét, ha nem, akkor elkerül a szőlői háztól, „elviszik a garabonciások”…

Igen jellemző története, hogy rongyos köpenyben, kezében könyvvel kopogtat be a házakba: tejet vagy tojást kér; sok nem kell neki, de nem szabad kimérni. Egész köcsög tejet kell eléje tenni: ha eltagadják, megmondja, hogy van a háznál tej, és fenyegetődzik: „majd adnál, de már késő lesz”. Büntetésül vihart, jégverést okoz vagy könyvéből „kiolvassa” a sárkányt és azon lovagol a falu fölött. A sárkány hosszú farka lesöpri a házak tetejét, a fákat pedig tövestől kicsavarja.

Ezt vehetjük egy óriási vihar leírásának is, amit a kor embere nem tudott megmagyarázni, ugyanakkor látni kell, hogy a vihar nem feltétlenül következik be, ha megkapja azt az egész köcsög tejet! És azt sem szabad elfelejteni, hogy szintén garabonciás történet, hogy csendes időben vihart jósol, de kinevetik, a vihar pedig hamarosan lecsap… Képes tehát az időjárás befolyásolására, de legalábbis az előrejelzésére.

„Télen egy ember gödörbe esik. Két óriáskígyó van a gödör fenekén. Nem bántják, sót nyalnak. Az ember is azt teszi. A garabonciás időnként meglátogatja őket, de az öreget nem engedi ki, csak hét év múlva. Az egyik sárkánykígyót neki kell megnyergelnie. Hazamegy, nemsokára meghal” – Gesta Romanorum (CXIV).

A kígyó, avagy a sárkány, melyen a garabonciás lovagol. Tehát nem csak önmaga tud levegőbe emelkedni, hanem a kígyó, vagy sárkány is, amelyből rendre kettő van.

Fontos tudni – ha netán találkoznánk a garabonciás diákkal! –, hogy könyveibe nem szabad beleolvasni, mert annak igen komoly következményei lehetnek! Ilyenek például a levitáció, a hirtelen távoli helyre kerülés vagy egy veszélyes állat előkerülése a könyvből… Gyakori megjelenési formája – érdekes módon itt is megjelenik a kettősség és az ellentét – a két bika alakja, melyek ellentétes színűek és viaskodnak egymással, amiért aztán nagy vihar kerekedik!

A garabonciás diák nem csak fenyeget és nem csak viharok, és kér kapcsolódik alakjához, hanem gazdaggá is tehet embereket. Ennek természetesen szintén egyfajta nevelő célzata van, amit az éhező varga esete jól szemléltet:

A garabonciás diák – látva a varga nyomorúságát – egy zsák krumplit akar adni, de a varga szerényen csak három szemet fogad el. Zsebreteszi, mire hazaér, észreveszi, hogy a három szem krumpli színarannyá változott!

Reméljük, hogy ezek után pontosan fogja tudni a kedves olvasó, hogy mit kell tennie, ha találkozik a garabonciás diákkal! Ha netán nem biztos abban, hogy biztosan vele találkozott, itt van még pár névelek, hátha így könnyebb lesz:

Garaboncás, garboncsás, görböncses, barboncás, gabroncás, gorgoncás, verboncás, tókás diák