Magyar repülőgép 1911-ből
„A Zsélyi-féle repülőgép tagadhatatlanul az első magyar repülőgép, amely a mellet, hogy sok eredetiséggel bíró, önálló szerkezet, tényleg helyesen konstruált, komoly alkotás” – írta a Gazdasági Mérnök 1911. évi 5. száma. Zsélyi Aladárt is Blériot 1909-es budapesti bemutatója sarkallta arra, hogy repülőgépet építsen, ahogy a kor több más magyar tehetségét is.
Borítóképen: A Zsélyi-féle repülőgép “pilótafülkéje”
Korábban írtunk róla, hogy az első magyar repülősnek Székely Mihályt tartják, de ez az elsőség korántsem olyan egyértelmű, hiszen Adorján János is ekkoriban emelkedett fel gépével a levegőbe.
Az azonban mindenképpen helyes megállapításnak tűnik – így utólag -, hogy talán Zsélyi Aladár gépe volt a leginkább olyan, amin láthatók azok az aerodinamikai kialakítások, amelyek azóta is a repülőgépek sajátjai. Ilyenek például a finom ívben hajlított szárnyak is. Zsélyi pályájáról az alább csatolt cikkben írtunk, ezért a továbbiakban csak első gépével foglalkozunk:
Érdekes, hogy a két korábban említett magyar repülőhöz eléggé hasonlított Zsélyi gépe, de mégis önálló konstrukció volt, a hasonlóságok pedig annak köszönhetők, hogy abban a korban még igen kevés gyakorlati tapasztalat birtokában építették a gépeket, így igyekeztek minden akkor elérhető tudást, és anyagot beépíteni gépeikbe, amit csak elértek. Márpedig a tudás, és az elérhető anyagok köre is igencsak szűkös volt…
A repülőgép – ebben az esetben monoplán – két, enyhe szögben felfelé álló szárnyfele a fővázra volt erősítve és acélhúrokkal merevítették. A két, gumival impregnált vászonnal borított félszárny egyenként 2×3 méter felületű volt, a teljes szárnyfelület tehát 12 m² volt.
Az enyhén domborodó szárnyak váza fenyőfából volt.
A főváz – ami lefelé keskenyedett, így keresztmetszetében egy háromszöget formált – főtartói szintén fából voltak, de ezeket acélcsövekkel és zongorahúrokkal voltak merevítve. A főtartóra elő kettő, hátul pedig egy kereket szereltek fel, amelyek nem voltak mások, mint egyszerű kerékpár kerekek. Az első kerekek között – a nagyobb biztonság érdekében! – elhelyeztek egy szántalpat is.
A felépítés egyéként meglehetősen hasonló, mint Adorján gépe esetén – bár az Adorján-féle gép esetében a géptest keresztmetszete inkább négyzetes. Abban viszont Székely Mihály gépéhez hasonlított Zsélyi gépe, hogy ebben is egy 30 LE leadására képes, vízhűtéses Darraque motor dolgozott!
A motor pedig egy 2 méter átmérőjű Chauviére féle légcsavart hajtott.
Nem véletlen, hogy a légcsavar nem volt hazai, akkor még Magyarországon nem gyártottak ilyen szerkezeteket, ellenben azt tudjuk, hogy repüléshez alkalmas motor már volt, hiszen Adorján gépéhez a motort a Dedics-testvérek szállították!
Az ülés a főtartó elülső részében, körülbelül a szárnyfelület hátsó harmadában került beépítésre.
Az ülés előtt volt egy kormánykerék, amelynek előre-hátra tolásával a magassági kormányt fel, és leforgatásával a felületelhajlítást, oldalra történő fordításával pedig az oldalkormányt lehetett mozgatni. A magassági és oldalkormány volt maga gép „farka“, amelynek felülete 2 m²-es volt.
Az egész repülőgép hossza a csavartól a magassági kormány hátsó csúcsáig 7 méter, fesztávolsága 7 méter, súlya vezető nélkül 150 kilogramm volt, amelyből 63 kilogrammot a motor tett ki. Vezetővel együtt a gép súlya 210 kilogramm volt, ebből pedig az következett, hogy a szárnyfelület terhelése négyzetméterenként 17,5 kilogramm volt repülés közben. Ez kiváló eredménynek számított, ugyanis Blériot gépénél ez 24, Antoinette esetében 16, az Esnault Pelterie-nél pedig 25 kilogramm volt.
Fontos volt még, hogy az egy lóerőre eső súly 7 kilogrammra adódott. Sajnos ehhez nincs összehasonlító adatunk, de a gép, illetve az azzal folytatott kísérletek azt mutatták, hogy Zsélyi jó úton halad.
Az 1910. május 26–27-én megrendezett pilóta-versenyen Zsélyi megnyerte az első két díjat. Hamarosan már 18 km-t tett meg gépével, amely a maga idejében jelentős teljesítménynek számított.
De nem volt megállás! 1913 márciusától június 16-áig a bécsújhelyi repülőiskolában tanult, ahol sikeres pilótavizsgát tett. Ugyanebben az évben megépítette harmadik repülőgépét, a Zsélyi III.-at, amelyhez már állami támogatást is kapott. Ezzel a géppel az akkor általános 90–100 km/h sebességgel szemben 170 km/h csúcssebességet ért el.
Sajnos sok ideje már nem maradt, hogy továb tökéletesítse gépeit: 1914. április 15-én repülőgépének motorja meghibásodott, az alacsony sebesség miatt a gép átesett és lezuhant. A balesetben a jobb alkarján nyílt törést szenvedett. A seb elfertőződött, tetanusz mérgezést szenvedett. Két héttel később, 1914. július 1-jén meghalt.
