Magyar találmányok: Puskás Tivadar telefonközpontja

A távbeszélő (telefon) feltalálásakor nem volt igény a telefonközpontra. Hasonlóan működött, mint a távíró, ismerősök egymás között használtak 1-1 készüléket. Európában Puskás Tivadar szeretett volna távíróközpontot csinálni, de főleg a tőzsdések ellenálltak, mert úgy vélték, hogy a központban a hírek kiszivárognának.
Borítóképen: Puskás Tivadar, 1870
Puskás értesült arról, hogy Amerikában van egy új találmány, a telefon. Azonnal rájött, hogy telefonközpontot kell alkotnia. Amerikába ment, ahol látta, hogy a telefon és távíróvonalak pókhálóként szövik be a városokat.
Tudni kell, hogy a telefonközpont feltalálása előtt minden telefont külön-külön össze kellett kötni, amihez rengeteg vezeték kellett és ez meg is látszott az utcákon; rengeteg vezeték rondította el a városokat, és – telefonközpont híján – a telefonálás drága mulatság volt, és gyakoriak voltak a meghibásodások!

Felkereste Bellt, de őt ekkor már nem foglalkoztatta a telefon. Ezt a feladatot Edison vette át, akihez végül Puskás is csatlakozott.
Edisonnál közös munka kezdődött, melynek végén Charles Scribner nevére szabadalmaztatták a telefonközpontot, de maga Edison is elismerte, hogy az ötlet Puskástól származik. Scribner később sokat fejlesztett a berendezésen. Az első telefonközpont 1878-ban New Haven-ben (Connecticut) működött.

A következő évben Puskás Párizsban épített egy telefonközpontot. A találmány bevált: az előfizetői vezetékeket egy központi helyre épített telefonközpontba vezették, a szövevényes városi hálózat egy csapásra rendezett formát öltött.
Mivel a vezetékek a központ közelében már párhuzamos utakon haladtak, lehetőség volt összetett kábelek (törzskábel) alkalmazására is.

Magyarországon az első telefonközpont Budapesten 1881. május 1-jétől működött Puskás Tivadar öccse, Puskás Ferenc úttörő vállalkozásában.
A távbeszélők és a központjaik nagyon hamar elterjedtek az egész világon, mert;
- részben felhasználták a távírók infrastruktúráját, például a vezetékeket közösen használták
- mivel csak hangot továbbítottak (nem távírójeleket, amiket dekódolni kellett), egyszerűek voltak
- a távíróval ellentétben a távbeszélőt bárki használhatta, mivel nem kellett hozzá szakismeret (azért a használati kultúra már akkor is meghatározó volt).