Magyarok a nagyvilágban Benyovszky Móric, Madagaszkár királya

Utazó, felfedező, netán kalandor? Utóbbit biztosan kizárnánk, ugyanis nem önszántából indult neki a világnak, bár meg kell jegyezni, hogy addig sem ült egyhelyben, amíg felségsértésért (!!!) megfosztották birtokaitól, és száműzték birodalma területéről és száműzték a Habsburg Birodalom területéről!
Borítóképen: Benyovszkí Móric
Nyilván nem volt irigylésre méltó helyzetben, de ha a magunk önző módján közelítünk a kérdéshez, akkor azt kell mondjuk, hogy ez talán így volt jobb, hiszen az ő története nélkül biztosan szegényebbek lennénk. És ha azt is figyelembe vesszük, hogy a későbbiekben drámai körülmények között kiütközött a szabadságeszme iránti lelkesedése és együttérzése az elnyomott népek iránt, akkor talán jobb is, hogy nem maradt a Habsburgok uralta országban…
Benyói és urbanói nemes (1778-tól gróf) Benyovszky Móric ugyanis Verbón, Nyitra vármegyében született, apja Apja Benyovszky Sámuel lovassági ezredes a császári-királyi hadseregnél, anyja báró Révay Anna Róza, de a családnak Lengyelországban is éltek rokonai.
Mára bizonyítottnak tekinthetjük, hogy az általa az önéletrajzában leírt 1741. szeptember 22.-i dátum a helyes, ugyanakkor – rá aztán igazán jellemző módon! – már ez a dátum is hosszas vitákra adott okot a történeszek körében, ahogy egész életpályája is. És ami talán még jellemzőbb;
Már egészen fiatalon, 10 évesen katonának tanult, s jelen volt az 1756. október 8-ai levosici ütközetben – épp csak 15 éves múlt akkor!
Jó előmenetellel lépkedett a ranglétrán, de 1758-ban otthagyta a császári hadsereget, és Litvániában telepedett le. Apja halálakor örökösödési ügyben éppen Lengyelországban tartózkodott, és távollétét felhasználva, rokonai kizárták az apai örökségből.
Miután hazatért, fegyveresen próbált érvényt szerezni jogainak, amit ellenlábasai felségsértési kísérletnek, lázadásnak tüntettek fel a bécsi udvarnál. Mária Terézia a valóságos helyzet kivizsgálása nélkül megfosztotta birtokaitól, és száműzte birodalma területéről.
És itt kezdődött az, ami tényleg regénybe illő, nem véletlen, hogy François-Adrien Boieldieu 1800-ban operát írt róla (amit azonban még sohasem játszottak Magyarországon…), a budapesti és a pozsonyi televízió közös filmsorozatot forgatott róla „Vivát, Benyovszky!” címmel 1975-ben, Bécsban utca őrzi nevét, Wacław Sieroszewski lengyel etnográfus, regényíró, katona és politikus 1913–14-es párizsi emigrációja idején regényt írt az életéről Beniowski címmel, de táncjáték, nyugat-német filmsorozat, számos dokumentumfilm, és Rónaszegi Miklós ifjúsági regénye is Benyovszky Móricról szól „A nagy játszma” címmel. És nem soroltuk fel mindent!
Miután Mária Terézia száműzi, Lengyelországba ment. Egy indiai utazás terve foglalkoztatta, ezért alaposan tanulmányozta a hajóépítés, a földrajz és a tengerjárás tudományát. Az indiai út azonban nem valósulhatott meg, mert…
Részese volt az 1767. évi lengyel nemesi felkelésnek az orosz megszállókkal szemben – közben személyes okokból az ólublói vár kapitánya 1768-ban rabságban tartotta.
Csapatával Zwaniecnál ütközött meg először az orosz erőkkel, majd miután visszavonulásra kényszerült, a moldvai Chocimba távozott. Innen 50 huszárral visszatért Lengyelországba. Útközben összegyűjtötte a Konföderáció seregének kószáló katonáit, és ezekkel megerősödve felvette a harcot a Stanislawow mellett útját álló orosz csapatokkal.
A túlerővel szemben alulmaradt, orosz fogságba került. Kijevbe, majd Kazanyba kísérték. Innen sikerült megszöknie, de Szentpétervárott elfogták, és 1769. november 26-án újra elindították Szibéria felé, ahová a következő esztendő novemberében érkezett meg.
Talán éppen kamcsatkai napjai tárták fel leginkább valódi jellemét, a szabadságeszme iránti lelkesedését és együttérzését az elnyomott népekkel. Ő készítette el Kamcsatka első földrajzi, néprajzi és állattani leírását!
1771 tavaszán a bolserecki fegyenctelepre száműzött cári tisztek bevonásával felkelést szervezett. Elfoglalta az erődöt, és a kikötőben horgonyzó hajókat, majd kiáltványt szerkesztett, melyet egy kivételével valamennyi száműzött aláírt.
E kiáltvány Oroszország addigi történelmének legforradalmibb felhívása, amely a későbbi forradalmi mozgalmak (Pugacsov-felkelés, dekabrista felkelés) manifesztumainak is mintául szolgált. A zendülők 1771. május 12-én hagyták el Bolserecket egy zsákmányolt hajón Benyovszky parancsnoksága alatt. Eljutott az Aleut-szigetekre, majd a Kuril-szigetek érintésével kikötött Formosán (a mai Tajvanon), partra szállt a dél-kínai Makaóban.
Egy év múltán már Párizsban él. További sorsa nagyrészt Madagaszkárhoz kötődik, ahol…
Francia megbízásból 1774-ben megalapította a Louisbourg nevű települést, más szóval gyarmatosította az addig független szigetet.

Madagaszkári tevékenysége is sokat vitatott kérdés e rendkívüli ember élettörténetében. A bennszülöttek 1776-ban “királyukká” választották, de egy francia gyarmati kormányzó intrikája miatt lemondott tisztségéről.
Mária Terézia 1778. április 3-án Bécsben kelt oklevelében magyar grófi rangot adományozott számára, nem is kérdés, miért;
Ha az egyébként „felségáruló” Benyovszky Madagaszkár királya, akkor máris más a helyzet, ő bizony Habsburg főrend! Erről ennyit…
Kereskedelmi terveinek támogatóit előbb Magyarországon, majd Ausztriában hiába kereste, így amerikai kereskedők szolgálatába állt Amerikában, és így tért vissza Madagaszkárra.
Ellensége, Mauritius kormányzója megtámadta, és Benyovszky a franciákkal vívott (!) ütközetben elesett.
„Mindössze” ennyi a történet. Ha valaki csak életének egy-egy eseményét élte volna meg, és lett volna azon események irányítója, máris méltán lenne világhírű, de ez így egyben egészen elképesztő!
Vivát Benyovszky!