Hírek

Magyarok az autóiparban – Az Alfa Romeo magyarja – János Viktor

Egy francia vállalkozó, bizonyos Darracq 1907-ben autógyártó céget alapított Olaszországban, amely azonban hamarosan tönkrement. A milánói székhelyı vállalatot egy üzletemberekből álló csoport vette át előző tulajdonosától, és Anonima Lombarda Fabbrica Automobilinek (ALFA) keresztelve újjáélesztette. Az üzem azonban 1915-ben ugyancsak csődöt jelentett, s ezt követően a tulajdonjogát Nicola Romeo, nápolyi mérnök és vállalkozó szerezte meg. Így indult az Alfa Romeo története.
A gyár az első világháború alatt elsősorban az állami és katonai megrendeléseknek köszönhetően jelentős mértékben bővítette termékeinek a körét, és hamarosan az olasz ipar jelentős szereplőjévé vált. A kis szériás autógyártást a cég akkoriban szinte csak melléküzemágként végezte. A békeidő beköszöntével az automobilok iránti növekvő érdeklődés azonban arra ösztönözte a cégvezetést, hogy a haszongépek előállítása mellett egyre több figyelmet szenteljenek az új autótípusok kifejlesztésének és tömeggyártásuknak. Az Alfa Romeo rendszeresen szerepelt nemzetközi autóversenyeken, és bár mindig jó helyezést sikerült elérniük, győzniük sosem sikerült. Az 1920-ban bemutatott Torpedo 20-50 HP modellel – amely elsőként viselte az Alfa Romeo nevet – Enzo Ferrari pilóta (!) csupán második lett. Az áhított sikerekre azonban már nem kellett sokáig várni. 1923-ban az Alfa Romeóhoz szerződött János Viktor konstruktőr, akinek az általa tervezett P2-es modellje 1925-ben világbajnokságot nyert. Ekkor került az Alfa Romeo jól ismert márkajelzése köré babérkoszorú, amely ezeknek az autótípusoknak egészen 1983-ig a hivatalos emblémája volt.

A 8C 2300-as Alfa Romeo


János Viktor, azaz ismertebb nevén Vittorio Jano, 1891. április 12-én született az olaszországi San Giorgio Canavese községben, ahová szülei jobb gazdasági érvényesülésben bízva vándoroltak ki Magyarországról. Apját, aki kezdetben kovácsmesterséggel kereste kenyerét, a helybeliek olaszosan Vittorio Janónak hívták, s ez lett a neve az ifjú János Viktornak is. Az apa mestere volt szakmájának, amely tudást a kor új hóbortjának szentelve egyre inkább versenyautók megkonstruálásában kamatoztatta. Az ifjú János Viktor apjánál segédkezve leste el az autóépítés mesterségének valamennyi fortélyát. Méghozzá olyannyira jól, hogy az apa – látva a fiú vonzalmát és tehetségét az automobilok iránt – a szakmai érvényesüléshez nagyobb lehetőséget biztosító FIAT vállalathoz irányította. János Viktor 20 éves volt, amikor a FIAT tervezési, majd fejlesztési osztályára került. Karrierje azonban akkor kezdett meredeken felfelé ívelni, amikor 1923-ban versenyautó-konstruktőrként az Alfához szegődött. Első autója a Grand Prix P 2-es modell volt, amely az 1925-ös világbajnokságon Monzában első lett, majd az ezt követő években is rendre az első helyen végzett. Második sikeres autója 1927-ben készült el, a 6C 1500-as típus, amelynek nem sokkal a megnövelt hengerűrtartalma után 6C 1750 lett a típusjele. A János Viktor által tervezett autókat arról lehetett felismerni, hogy a jelölésükben a C (cilinder = henger) betűt használta (pl. a 6C 1750-es modell hathengeres, 1750 cm3 -es motort jelentett).

8C 2900 B Lungo

Az általa tervezett autóknak a sikere, a magas szintı mérnöki tervezés mellett, többek között annak is köszönhető volt, hogy a kivitelezésükkor frissiben felhasználta a technika legújabb vívmányait, így azok a versenypályákon jobb eredményt értek el, mint
a vetélytárs autógyártók járművei. Jano autóinak a célszerıség és a sportos forma mellett az elegancia volt a legfőbb jellemzője. Az Alfa Romeo műhelyeiből kikerült modelleket méltán tartották a maguk korában a legszebb, legmutatósabb autóknak, és ehhez mérten igen nagy közönségsikernek is örvendtek, nemkülönben szinte minden valamirevaló, Európában készült film elmaradhatatlan kellékeivé váltak. Vittorio Jano 1928-tól átvette az Alfa Romeo fejlesztési részlegének irányítását, nemcsak kigondolta és megtervezte az újabb és újabb versenyautókat, hanem személyesen tesztelte is azokat. Manapság okkal tekintik a Forma–1-et a világ legnagyobb autóversenyének, hiszen a „száguldó cirkusz” egy-egy futamát sok százmillióan követik figyelemmel az egész földkerekségen. Azonban szinte az autózás megindulásával egy időben megkezdődött az autógyártók és pilóták közötti versengés, persze a maiakhoz mérten jóvalta szerényebb körülmények között.

A legnépszerűbbeknek a hosszabb távú, s gyakran akár többnapos versenyek számítottak. Nem hagyhatjuk említés nélkül, hogy a világ legelső Grand Prix országúti futamát 1906-ban a 103 km hosszú Le Mans – St Calais – La Ferté Bernand útvonalon – amely a versenyzőknek 12 „kört” kellett teljesíteniük – Renault kocsijával a magyar SZISZ FERENC (1873–1944) aratott fölényes győzelmet. (Szisz Ferenc 1873. szeptember 20-án született Szeghalmon, mechanikusi végzettségét Gyulán szerezte, majd 1901-ben Párizsban a Renault vállalatnál helyezkedett el. 1944. február 21-én hunyt el a franciaországi Auffargisban.

Az 1930-as években a legrangosabb olaszországi autóversenynek a Coppa Mille Miglia, vagyis az Ezer Mérföld-kupa számított, amelynek legelső futamát 1927-ben rendezték meg. Az ezermérföldes, közutakon zajló verseny Bresciától Rómáig és onnét vissza tartott – Verona, Ferrara, San Marino, Siena, Firenze, Bologna, Modena városok érintésével –, nehéz és látványos
gyorsasági szakaszokkal sırın tızdelve, hogy minél több nézŒt csalogasson az esemény. A Mille Miglia első versenyét a bresciai O. M. (Officine Meccaniche) gyár sportkocsija nyerte, azonban 1928-tól a második világháborúig gyakorlatilag a Viktor János tervezte és Enzo Ferrari mıhelyében felkészített Alfa Romeo kocsik voltak az egyeduralkodók, olyan pilótákkal a volán mögött, mint Tazio Nuvolari Brivio, Pintacuda, Campari, Caraccicola és Farina. A harmincas években az Alfa Romeókat elvétve sikerült legyŒzni a Milla Miglia versenyeken, a futamok döntŒ többségében megszerezték az elsŒ három helyet. Az Alfa Romeo új típusai sorra jelentek meg a versenypályákon, melyek közül a nyolchengeres sorozatok kápráztatták el leginkább a nagyközönséget. A 8C 2300-as, a 8C 2600-as, majd a 8C 2900 B Lungo, melyet a korszak legelegánsabb kocsijának tartottak. Az Alfa Romeo jó üzleti érzékkel a tömeggyártásra szánt autókat a versenyeken sikert sikerre halmozó típusokkal azonos mıszaki alapokra építette, ami különösen nagy vonzerŒt jelentett a vásárlók számára. A magyar származású konstruktőr 1937-ben megvált a cégtől és átlépett a Lanciához, s ettől kezdve Enzo Ferrari barátja számára tervezett autókat, aki addig Alfa Romeókat készített fel a versenyekre. Közvetlenül a háborút követő években újraéledt a személyautó-gyártás, és sorra megindultak az autóversenyek is. A János Viktor által tervezett autók továbbra is sikeresnek bizonyultak. A legtöbb győzelmet világversenyen – számos alkalommal az 1950- től megrendezésre kerülő Forma–1 világbajnokságokon is – a legendássá vált Lancia D50 Ferrari típusú autója érte el. János Viktor, korának egyik legtehetségesebb versenyautó-konstruktőre, 1965-ben hunyt el. Nevét mindmáig tisztelettel emlegetik az autósport szerelmesei, de munkásságának méltó emléket állítottak az Alfa Romeo és a Ferrari múzeumában is

Ajánlott Cikkek