Magyarok nyila: Némethy Emil repülőgépe 1905-ből

A levegőben történő közlekedés problémájának megoldására a léghajó feltalálása jelentett reményt.A gömb alakú léghajó kormányozhatóvá tételét főként az tette lehetetlenné, hogy a léggömb hatalmas térfogata miatt a levegő ellenállása is nagyban megnőtt. Kevesen hitték el, hogy a léghajó valaha is alkalmas lesz személy- és teherforgalom kiszolgálására.

Borítóképen: Némethy nyílalakú repülőgépe és az aradi papírgyár, melynek tetejéről a gépet kisérletképen leeresztették

A feltalálók ezért abban az időben arra törekedtek, hogy a repülő szerkezetek kormányozhatóságát megoldják – vagy aviatikai megoldásokkal, vagy a léggömbök átalakításával, újak tervezésével, motorokkal hajtott légcsavarok és kormányzó berendezések alkalmazása révén. Mindkét megközelítésnek lelkes és kitartó hívei voltak, és élénk versengés alakult ki közöttük. A kormányozható léghajók hívei – mint Santos Dumont és a Lebaudy testvérek – már sikeres munkákra tekintettek vissza, míg a repülőgépek fejlesztői még csak a jövőbe vetették bizalmukat. Hogy végül kié lesz a győzelem, azt akkor lehetetlennek volt eldönteni.

Az aviatikai megoldást követő első repülőgép modelleket a hazai közönség érdeklődésének felkeltésére mutatták be.

A találmányt Némethy‑Emil, az aradi papírgyár igazgatója készítette, aki magyar feltalálóként nagy érdeklődést váltott ki hazánk olvasóközönségében. Némethy abból az elméletből indult ki, hogy a madarak repülése alapvetően a légcsavar mozgásához hasonló; bár a csavar nem írt le teljes kört, hanem csupán körszelvényeket, úgy működött, hogy az egyik „szárnya” inkább jobbra, a másik egyszerre balra kifejtett hatást.

Az első, ezen eszméhez kapcsolódó légcsavaros repülőgépet úgy építették, hogy a közelére egy könnyű ülést illesztettek be, a vázra szereltek két nagy vízszintes emelőcsavart, valamint egy kis, függőleges hajtócsavart, melyeket apró benzinmotorok működtettek. A készülékről bebizonyosodott, hogy az emelő ereje elmaradt a szükséges szinttől. Némethy ezután leszerelte a vízszintes emelőcsavarokat, a helyükre egy lapos hordozófelületet szerelt a vázra, de amikor ez sem bizonyult hatékonynak, elvetette azt, és helyébe hosszúkás, mozgó tetőt alkalmazott.

A mozgó tető (szárny?) megoldását Némethy az általa fejlesztett, fizikailag indokolt nyíl alakú repülőn tanulmányozta.

Az újonnan épített repülőgép terhelés nélkül, körülbelül 10 méteres magasságból indítva jól működött, majd több javítás és szerkezeti hiba kiküszöbölése után már 40 méterre is repült, miközben megtartotta irányát és simán landolt. A kísérleteket mindig szélcsendes időben végezték.

Végül Némethy befejezte a kísérleteinek sorozatát, és meggyőződött arról, hogy a hosszabb, egymagasságú repülés kivitelezhető, ahogy kísérletei is igazolták.

A további fejlesztésekről anyagi hiányosságok miatt le kellett mondania, mert egy új, hosszabb repülésre alkalmas gép megépítése sokkal nagyobb költségeket igényelt. Némethy nemcsak gyakorlati vizsgálatokkal, hanem elméleti kutatásokkal is foglalkozott a repülés technikájával, és eredményeit egy röpiratban publikálta „A repülés problémájának végleges megoldása” címmel (Weber J. J. kiadása, Lipcse 1903). Az értekezésében kifejtette, hogy sülyedő felületeknél a levegő ellenállása más volt, mint azt korábban gondolták. Rájött arra, hogy egy vízszintes felület csak úgy tudott sülyedni a levegőben, ha az alatta kialakuló – oldalirányú mozgással párhuzamosan folyamatosan megújuló – Loessl-féle léghullám együtt sülyedt vele, így a statika törvénye szerint ugyanannyi levegő került a magasba. Ilyenkor a felületre statikus felhajtóerő, vagyis sülyedési ellenállás lépett fel, amely megegyezett a léghullám súlyával.

Ezt az új tételt, valamint az abból levont következtetéseket Loessl is elismerte, és több szakember követte Némethy példáját.

Tagadhatatlan volt, hogy – mint minden új elgondolás – ez is heves ellenállásba ütközött mások részéről, akikkel Némethy a „Wiener Luftschifferzeitung” hasábjain élénk vitát folytatott, és sokoldalú, értékes érvekkel védte az eszméjét.

Az írásban folytatott vita igazolásaként arra is szükség lett volna, hogy egy mintagéppel igazolják a rendszer működőképességét, amely – Némethy nézete szerint – másodpercenként körülbelül 20 méter sebességgel tudott vízszintes irányban haladni. Ha ezt a sebességet elérte volna, akkor még a legerősebb széláramlatok sem jelentettek volna problémát, és az emberek saját választásuk szerint, a szél ellenére is repülhettek volna..