Magyarország-Görögország: Ki a nagyobb rendező?
A görög tragédiák koreográfiáját a sors írja, a hősök jellemrajza nemigen változik, egyfajta eleve elrendelés jellemzi a műveket. Ez a felsőbb erő tehát minden szereplő viselkedését előre meghatározza. Nem így Marco Rossi, aki bár nem világhírű drámaíró, de rendezőként ott van a helye a világelsők között!
Igen, mert az ő figurái bizony komoly fejlődésen mennek keresztül, az általa rendezett és koreografált történet pedig egyre kifinomultabbá válik, és a legtöbb esetben nem marad el a slusszpoén!
Így történt ez most is a görög válogatott ellen; a magyar csapat ugyan labdabirtoklásban elmaradt a vendégektől, ugyanakkor a FIFA 36. helyezettje, a magyar válogatott veszélytelenné tette a ranglista 52. helyezettjének játékát. És közben helyzeteket alakított ki, és rögtön az elsőből meg is szerezte a vezetést.
Itt a kulcs az volt, hogy a magyar válogatottban – miután Szalai Ádám lemondta a válogatottságot – ezúttal nem a fiatal Németh András, vagy a tank-szerű Ádám Martin kezdett a csúcs-ék helyén, hanem a náluk sokkal kisebb, ámde a sokkal mozgékonyabb Sallai Roland, méghozzá nem csúcs-ék, hanem amolyan hamis kilences játékot játszva.
Ezen a ponton kell megjegyeznünk, hogy ez a fajta megközelítése a támadójátéknak sokkal közelebb ál a magyar labdarúgás hagyományaihoz, mint az erőcsatár csúcs-ék alkalmazása, és…
Az első magyar gólnál ki is jött, hogy ez a rendszer igencsak támogatja a kombinatív, kreatív játékot! És – láss csodát! – ebben komoly szerep jutott Callum Styles-nak, aki pedig nem éppen a magyar stíluson nőtt fel, de a gyors passzokra épített játék nem áll távol tőle (sem)!
A dráma tehát egy erős felütéssel kezdődött. Ekkor a görögök komoly erőket mozgósítva a labdabirtoklásra törekedtek, de nem volt egyszerű dolguk a 20-25 méteres sávban tömörülő magyar védelemmel szemben! Jó volt látni, hogy – függetlenül attól, hol vette fel magyar válogatott a védekező pozíciót! – végig egy igen tömör, igen rövid maradt, így pedig a támadások rendre elakadtak egy-egy magyar lábban!
Ennél már csak azt volt jobb látni, hogy ezek után a támadásba való átmenet gyors volt, sok ígéretes labda indult a szélek felé! Azt itt meg kell azért jegyezni, hogy ezek közül talán túl sok volt az olyan próbálkozás, ami már az első támadó-érintésnél elhalt…
De ezúttal ez belefért, ugyanakkor a görögnél jobb csapatok ellen ezekre már jobban oda kell figyelni! És itt jön az a pont, ami miatt a görög tragédiák említésre kerültek! A görög csapat a védekezz-kontrázz játékot tudja játszani, de Rossi mester ezt a magyar válogatott hasonló harcmodorával egész egyszerűen kiiktatta, de a görög csapat mégsem tudott váltani, nem volt képes olyat húzni, amivel több helyzetet alakíthatott volna ki!
Magyarul; a görög válogatott nem tud többféle, vagy többféleképpen alkalmazható egyetlen harcmodort játszani, így – amennyiben nem ülnek a kontrák, mert nincsenek! – eleve vereségre vannak ítélve!
A jobb csapatok alatt pedig nem feltétlenül a világranglistán előbb tartózkodó együttesekre gondoljunk, hanem olyanokra, amelyek képesek meccs közben váltani! Mint például a magyar csapat, hiszen amikor Ádám Martin pályára lépett, a hadrend is változott, ám továbbra is sikeresen alakítottak ki helyzeteket!
És mi a helyzet a kapott góllal? Nos, ilyen előfordul, Bakasetas egy jó játékos, és bizony abban a helyzetben, amikor Szoboszlai Dominik és Callum Styles között elesett, abban volt némi színészi érzék is, de mindenképpen befújható volt, kár is lenne ezt tagadni!
Csak egy pár szó erejéig vissza még Styles-ra. Ő ezen a mérkőzésen a mezőnyben – kissé lefelé – kilógott, azzal együtt, hogy az első gólnál elvitathatatlan érdemeket szerzett! És itt megint azt kell említenünk, hogy a magyartól gyökeresen eltérő focikultúrában nevelkedett, hiszen ő a fizikai kontaktust, a párharcok megvívását tekinti a játék egyik legfontosabb alapjának. Tévedés ne essen, ez a megközelítés nem feltétlenül hibás, de ezúttal nemez volt a játék kulcsa, hanem sokkal inkább a – magyaros! – alakzatokra épülő passzjáték!
Styles tehát nem hibázott, játszotta saját játékát, de sajnos nem ismerte fel – vagy még nem tudta teljes egészében magáévá tenni Rossi mester tanítását -, hogy ezúttal nem ezt várják tőle. Jött is pár hiba ebből…
Bizony nem ártana, ha a Millwall-tól egy olyan bajnokságba vezetne útja, ahol a passzjáték sokkal hangsúlyosabb a fizikai kontaktusnál, és a párharcok megvívásánál! Félreértés ne essen, ez utóbbiakra is nagy szükség van, itt és most csak ezek finomhangolt arányáról van szó.
A görögök tehát tizenegyesből egyenlítettek a 81. percben. Ez aztán nagyon nem jött jól, miután már igen rövid idő volt a lefújásig. Csapatunk mindent bevetett, de csak nem akart megszületni a győzelmet jelentő gól, pedig helyzetek is adódtak. Hogy mennyire nagy volt az akarás, jól mutatja az a támadás, amikor egyszerre három játékosunk rohamozott a bal oldalon, és valójában egymás elől, egymást zavarva lőtte el végül a labdát valamelyikük, pedig akár kis türelemmel a kapuig is mehettek volna.
És akkor jött Kalmár Zsolt, azaz „Kázsé”! Nem kell magyarázni mi történt, de azt meg kell jegyezni, hogy a kommentátor elsőre megjegyezte, hogy milyen jó lenne, ha most Szoboszlai Dominik a pályán lenne – éppen helyette jött be Kázsé! -, majd azzal a lendülettel hozzátette, hogy nem baj, hiszen ott van a pályán Kalmár!
Kalmár Zsolt – a rá jellemző szerénységgel – annyit mondott góljáról, hogy biztonsági megoldás volt, csak arra koncentrált, hogy kaput találjon, és szerencsére a kapus bemozdult a rövid sarok irányába. Nos, ez nem pontosan így volt! Zsolt úgy futott neki a labdának, hogy arra 100-ból 99 kapus bemozdult volna a sorfal mögé, mert úgy tűnt, hogy a rövid felsőbe húzza vissza a labdát!
A kapust tehát Kalmár Zsolt mozdította el a rövid irányába, Paschalakist mintha dróton rángatta volna a tőle jó 20 méterre álló Kalmár Zsolt!
A dráma megvolt, számunkra a vége felemelő volt, és a válogatott megint bizonyította, hogy igenis benne van a győzelem!
Márpedig azok a csapatok, akik a végjátékban erősek, jellemzően magabiztosak, nyugodtak, és mindenekelőtt hisznek abban, amit és ahogy csinálnak, és stabil háttér van mögöttük!
Ez most mind-mind egy szabadrúgás gólban mutatkozott meg, de – ne feledjük! – előtte is volt helyzetünk, akár korábban is jöhetett volna a második gól!
Ahogy a magyar válogatott keretbe foglalta ezt a meccset a korai első és a kései második góllal, úgy csal Rossi mester tud meccselni! És nem csak a játék fizikai képére koncentrál, hanem bizony komoly szerepet kap nála a lélektan is! Emlékezzünk vissza; Luxemburg ellen cserként lépett pályára viszonyleg rövid időre Sallai Roland, aki beszélyes arcsérülése után tért vissza, ahogy Kalmár Zsolt is egy sérülése után lépett pályára.
Most pedig mi történt? Az első gól szerzője Sallai Roland, a másodikat pedig Kalmár Zsolt szerezte! Bár most szünet jön számukra, de ez arra éppen jó lesz, hogy fizikálisan megerősödjenek, amihez a hajtóanyagot az a lélektani robbanóelegy biztosítja, amit a Görögország elleni meccs adott nekik!
Persze ez nem úgy van, hogy a foci csakúgy ad, ezért bizony megküzdöttek, ahogy a magyar válogatott egésze is, ezzel pedig szép ajándékkal búcsúztatták a 2022-es évet!
Idekívánkozik még, hogy Dzsudzsák Balázs búcsúja jól sikerült, a pályán nem lógott ki játékával, ellenben a mérkőzés utáni búcsúja annál inkább kilógott – felfelé! Volt pár lövése, és beadása alapvetően jól mozgott, de ami a lényeg; úgy adta át a stafétát egy új generációnak, ahogy azt csak kevesen tudták volna!
Mert bizony, amit mostanában látunk, az egy generáció-váltás, a magyar válogatottban ugyanis olyan játékosok jelennek meg és bizonyítanak, akik még hosszú évekig erősségei lehetnek a csapatnak!
HAJRÁ SZURKOLÓK!
HAJRÁ MAGYAR FOCI!
