“Magyarország hadiállapotban lévőnek tekinti magát az Egyesült Államokkal!”

Igen gazdag történelmünk egyik szomorú napja volt 1941 december 11. Azóta sem derült ki teljes bizonyossággal, hogy hamiszászlós művelettel vonták e be hazánkat a kíméletlen háborúba , de már megtörtént és együtt kell élnünk ezzel is. De a világést is túléltük igaz nagy áldozatok árán de még megvan a magyarság , és ameddig egy ember is ezen a nyelven imádkozik, vagy szól szeretteihez nem vesztünk el a történelem forgatagában.

A cikknek nem témája eldönteni Bárdossy bűnös e vagy nem magára a dátumra emlékezik amikor a bejelentés megtörtént.

Ezen súlyos mondatok 1941. december 11-én hangzottak el. Horthy Miklós kormányzó távollétében és a Minisztertanács hozzájárulása nélkül, német és olasz nyomásra Bárdossy Lászlótól az akkori miniszterelnöktől.

BárdosiBárdossy László (Szombathely, 1890. december 10. – Budapest, 1946. január 10.) diplomata, politikus, magyar miniszterelnök.

Első miniszterelnöki feladata a Délvidék megszállása volt, amit általában a Jugoszláviával kötött örökbéke szerződés megszegésével hoznak kapcsolatba. Valójában Bárdossy nem szegte meg a Teleki-féle szerződést, mivel a jugoszláv határon 1941. április 6-án felvonuló magyar-német haderőből csak a német kontingens hatolt be Jugoszláviába, és Bárdossy még akkor sem üzent hadat Jugoszláviának, amikor április 6-a és 10-e között a jugoszláv légierő több alkalommal bombázott magyar területeket. Április 10-én azonban az önálló horvát állam kikiáltásával Jugoszlávia de facto megszűnt létezni, és a magyar csapatok 11-én léptek a Délvidék területére.

A háborúban való magyar részvétel kérdésében szemben állt Werth Henrikkel, a honvéd vezérkar főnökével, Bartha Károly honvédelmi miniszterrel, közös platformot alkotva Horthy Miklóssal és Szombathelyi Ferenccel. Kassa bombázása (körülményei máig vitatottak) után egy nappal, 1941. június 27-én, végül maga is javasolta annak kinyilvánítását, hogy hadiállapotban állunk a Szovjetunióval.

1941. december 11-én, Horthy Miklós kormányzó távollétében és a Minisztertanács hozzájárulása nélkül, német és olasz nyomásra bejelentette, hogy Magyarország hadiállapotban lévőnek tekinti magát az Amerikai Egyesült Államokkal.

1942. március 7-én Horthy kívánságára lemondott a miniszterelnökségről. Helyére a kormányzó Kállay Miklóst nevezte ki.

A második világháború után felállított népbíróság Imrédy Bélával együtt tartotta perét – első fokon 1945. október 19-étől november 3-áig. Tárgyalása során, amely jogi hibáktól sem volt mentes, hűvös és fegyelmezett magatartást tanúsított, hatalmas történelmi és jogismeret birtokában érvelt és fogalmazott. Mind műveltségében, mind nyelvtudásában, helyenként jogi ismereteivel messze felülmúlta bíráit. Fölényes nyelvismeretével szinte visszaélt: a bíróság megzavarására idegen kifejezéseket használt, megesett ugyanakkor, hogy latin idézeteire Major Ákos felelt meg, angol fejtegetéseire pedig Szalai Sándor politikai ügyész.

Az ellene felhozott vádpontok:

• az 1941. áprilisi délvidéki bevonulás,
• az 1941. júniusi hadüzenet a Szovjetunió ellen,
• az 1941. decemberi hadüzenet az Amerikai Egyesült Államoknak,
• a miniszterelnöksége után a különböző jobboldali mozgalmakban betöltött szerepe,

Kötél általi halálra ítélték, az ítéletet a Nemzeti Főtanács kegyelemből golyó általi halálra módosította. Az ítéletet 1946. január 10-én végrehajtották a Markó utcai fegyház (ma: Fővárosi Büntetés-végrehajtási Intézet) udvarán.

Egy történet szerint bekötetlen szemmel állt a kivégzőosztag elé, és a sortűz eldörrenése előtt néhány pillanattal felnézett az égre, magasba emelte mindkét kezét, és így kiáltott: – „Uram, szabadítsd meg az országot ezektől a banditáktól!”