Magyarországi légiforgalom, 1926

1926-ban a Magyar Légiforgalmi Rt. és a Német Luft-Hansa hatszemélyes Fokker F. III-tipusú repülőgépeket használt 185 lóerős BMW-motorral. A Nemzetközi Légiforgalom Rt. Spad Berline 66-tipusú hatszemélyes repülőgépeket alkalmazott Lorraine-Dietrich típusú 370 lóerős motorral, az Osztrák Légiforgalmi Rt. pedig egy Junkers J. 13 típusú hatszemélyes géppel járt, 185 lóerős BMW-motorral. A légiforgalmat együttvéve 25 repülőgép bonyolította le.

Borítóképen: A a Magyar Légiforgalmi Rt. holland gyártmányú Fokker F-III. típusú utasszállító repülőgépe – 1927 (forrás: Fortepan, 41571)

Ez bizony nem tűnik soknak – legalábbis innen nézve, majd’ 100 év távlatából. De ne felejtsük el, hogy Magyarországon 1920 után olyan szabályokat vezettek be, és olyan pusztítást végeztek a repüléssel összefüggésben, hogy csoda volt még az is, hogy 1926-ra 25 repülőgép polgári légiforgalmat bonyolított az országban.

A győztes mindent vitt (átvitt értelemben és szó szerint is…), de az világos volt, hogy ha a katonai jellegű repülőgépek gyártását tiltják is, illetve az ahhoz kapcsolódó minden korlátozást is fenntartanak, akkor is szükség van a repülésre. Igen, ekkorra már a polgári repülés, az utasszállítás teret nyert. Nézzük, hogyan jutottunk odáig, hogy 1926-ban már menetrendszerű járatokról ejthetünk szót!

Az első rendszeres járat még a háború vége felé indult meg Bécs és Budapest között, azonban hamarosan le kellett állítani, ugyanis történt két igen súlyos baleset is.

A háború után valamennyi repülőgépünket megsemmisítették, majd tízhónapos tilalmi időszak következett, miközben a repülőgépgyártás és azok külföldről való behozatala szünetelt. De a magyar aviatika helyzete ezek után sem lett sokkal jobb, ugyanis fenntartottak a tilalmi időszak után is olyan teljesítmény-korlátozásokat tartottak fenn, ami ellehetetlenítette a polgári repülés céljára gyártandó, illetve beszerzendő gépek forgalomba állítását.

Az akkori nehézségekről írott cikkünk:

1922 nyarán aztán mégis megindult a légiforgalom. A Francia-Román Légiforgalmi Rt. (1926-ban már Nemzetközi Légiforgalom Rt.) légijáratai Budapesten keresztül repülték a Bukarest-Párizs útvonalat.

Ez persze nem igazán tekinthető hazai légiforgalomnak, de tény, hogy Budapestről el lehetett jutni repülővel Párizsba vagy Bukarestbe. Ez más kérdés, hogy ki akart ezekre a helyekre utazni akkoriban, de tény, hogy Budapesten leszálltak a gépek, és a magyar légtér használatban volt. A valódi magyar légiforgalom 1923-ban indult meg, mikoris a Magyar Légiforgalom Rt. (Malert), valamint az Aeroexpress Rt. elkezdte működését.

A két társaság eleinte kizárólag Bécs és Budapest között bonyolított személy- csomag- és postaforgalmat, ráadásul az Aeroexpress egy osztrák társaság forgalmi engedélyével működött, mert a vonalra csak egy magyar légitársaság kaphatott engedélyt, de azt is csak a reciprocitás elve alapján, azaz egy osztrák társaság engedélyének kiadásával az azonos vonalra.

Már ekkor látszott, hogy van igény más vonalakra is, hiszen a rendszeres járatok üzemeltetésén túl mindkét társaság alkalmi repüléseket is bonyolított, illetve az Aeroexpress két éven át a balatoni fürdőhelyeken is mozgalmas repülőéletet teremtett, miután gépeik eleve a vízen szálltak le.

1925-ben az Aeroexpress befejezte tevékenységét, így 1926-ban a német Luft-Hansa jutott jelentős szerephez, amely a Magyar Légiforgalom Rt.-vel üzemközösségi alapon bonyolította le a légiforgalmat Budapest és Bécs között. Rajtuk kívül a Francia-Román Légiforgalom Rt.-ből alakult Nemzetközi Légiforgalmi Rt. bonyolított le rendszeres áru- és személyszállítást a Bécs—Budapest—Belgrád vonalon, amely Magyarországot összekapcsolta nyugat felé Párizzsal, kelet felé pedig Konstantinápollyal, ahová 10—11 óra alatt el lehetett jutni Budapestről.

A magyar és a német vállalatnak is jó csatlakozásai voltak Európa többi vonalaihoz, úgy, hogy a légiutas néhány óra leforgása alatt elérhette Münchent, Kölnt, Velencét, Varsót és a svájci fürdőhelyeket.

A Bécs és Belgrád felé irányuló légijáratokon kívül az ősz végén egy harmadik vonalon is megindult a forgalom, mégpedig Budapest és Graz között az Osztrák Légiforgalom Rt. üzemeltetésében, de mindössze csak három hétre – kísérletképpen.

Magyarország a légiforgalmi időszak 1926-ban február 15-től december 15-ig tartott.

Nézzük tehát, hogyan alakult a forgalom:

Hogy mennyire volt biztonságos akkoriban repülni? Nos, azt tudjuk, hogy egész évben nem volt súlyosabb vagy halált okozó sérülés a gépek üzeme során, de azt is feljegyezték akkoriban, hogy 32 kényszerleszállást hajtottak végre az évben. Ez az utak számához mérten mintegy 1,64 %-os arány, amit akkoriban csekélynek neveztek, de azt gondoljuk, hogy ma már ennél sokkal jobb a helyzet.

A pontosságról pedig annyit, hogy a fél óránál nagyobb késések aránya hozzávetőleg 10 %-ot tett ki. Azt, hogy manapság ezen mutatóval hogyan állunk, nem tudjuk, de az biztos, hogy 1926-ban ez igen jó aránynak számított, hiszen akkoriban az időjárás sokkal inkább befolyásolta a repüléseket, mint napjainkban.

A 2.700-at kissé meghaladó utasszám nem tűnik soknak, de a szakemberek felismerték, hogy az utasok 70 %-a külföldi, ezért azt gondolták, hogy a polgári repülés igenis fontos eleme lesz a gazdaságnak, mert a turizmus növekedését vonhatja maga után, ráadásul az akkori jegyárak miatt olyan réteg utazásairól volt szó, akik sokat tudnak költeni egy-egy utazásuk során.

Így festett tehát majd’ 100 évvel ezelőtt a magyar légiforgalom.