Foci Határtalanul Magyar Magyarság Nagyjaink Sport Sport Történelem

Mai születésnap – A “Fekete Párduc” Grosics Gyula

Ezen a napon született Grosics Gyula (Dorog, 1926. február 4. – Budapest, 2014. június 13.) a Nemzet Sportolója címmel kitüntetett magyar labdarúgó, az Aranycsapat kapusa, 86-szoros magyar válogatott. A sportsajtóban elterjedt beceneve „Fekete párduc” volt (ő volt az első kapus, aki fekete mezt vett fel a pályán)

borítólép : https://commons.wikimedia.org Grosics Gyula FOTO:Fortepan — ID 13743 Tibor Erky-Nagy

Tizenhárom évesen a Dorogi AC csapatában kezdte sportpályafutását, amely meglehetősen érdekes körülmények között indult. A dorogi futballcsapat 1940-ben az éppen soron következő idegenbeli bajnoki mérkőzésre igyekezett indulásra készen, amikor kiderült, hogy nem áll a csapat rendelkezésére kapus, ugyanis a háború miatti állandó harckészültség következtében a sorköteleseket egész hétre a laktanyákba vezényelték és csak hétvégére kaptak kimenőt. Az akkori dorogi sportolók közül többen, köztük a labdarúgócsapat mindkét kapusa érintett volt. Korábban minden mérkőzésre elengedték őket, azonban azon a hétvégén egyikük sem térhetett haza. A csapatnak már indulnia kellett volna. Több játékos már fenn ült a teherautón, amely szállította őket, miközben a fiatal Grosics a szokásos vasárnap délelőtti misére indult, de a templom előtt betért a sporttelepre.

A fiút szülei papnak szánták, aki az egyházi elfoglaltságok mellett a dorogi utánpótláscsapat tagja is volt, és ha csak tehette, idejét a sporttelepen töltötte. Gyakran volt labdaszedő is a felnőttek edzésein és mérkőzésein, így nem volt teljesen ismeretlen a felnőtt csapat tagjai és vezetői előtt. Az idő sürgette már a csapatot és jobb híján az arra tévedt Grosics személyén tűnődtek, aki még csak 15 éves volt, amikor Pfluger Dezső, aki a humornak sem volt soha híján, leszólt a teherautó platójáról: „Ha nincs pap, jó a ministráns is!” A velős megállapításában minden benne volt, ugyanis Papnak hívták a dorogiak első számú kapusát, Grosics pedig ministráns volt a helyi templomban. Az ifjú doroginak azonban nem csak a kora okozott fejtörést a vezetőknek, hanem az is, hogy nem rendelkezett kellő kapusmúlttal vagy tapasztalattal. A vezetőedző ezek ellenére magára vállalta a teljes felelősséget Grosics bevetéséért, amiről biztosította a frissen a felnőtt csapatba avanzsált új kapust is. A mesébe illő történet azzal teljesedett ki, hogy a dorogiak biztos győzelmet arattak és innentől fogva elindult Grosics Gyula páratlanul sikeres labdarúgó-kapusi pályafutása is. Ennek tulajdonítható, hogy Grosicsból sportoló és nem lelkész lett, amiben Pfluger „Fifa” nem kis szerepet játszott.

1943 és 1947 között a Dorogi AC játékosa volt. Csapatával 1944-ben imponáló eredménnyel nyerték meg a bajnokságot a Nemzeti bajnokság harmadik vonalában. Ugyanebben az évben a Magyar Kupában elődöntős, 1945-ben pedig a sikeres osztályozóval az NB I-be jutottak. Az 1945-1946-os évadban újonc létükre a 12. helyen végeztek az eredetileg 28-as mezőnyben. A következő évadban azonban szerencsétlenül kiestek az első osztályból, miután a Győrrel pontazonossággal végeztek, de jobb gólaránnyal a zöld-fehérek maradhattak benn az NB I-ben.

1947-től a MATEOSZ illetve Teherfuvar kapuját védte. 1950-ben került a kor sztárcsapatához, a Budapesti Honvédhoz, amely akkoriban az Aranycsapat legendás játékosainak a gyűjtőhelye volt. A helsinki olimpián (1952) a győztes magyar válogatott tagja volt. Három világbajnokságon (1954, 1958, 1962) szerepelt a kifutásairól is híres kapuvédő. Háromszoros magyar bajnok volt, 390 bajnoki mérkőzésen lépett pályára, 1947 és 1962 között 86 alkalommal volt a válogatott kapusa. Részese volt az évszázad mérkőzésének nevezett 6:3-as londoni diadalnak. Később az 1954-es berni világbajnoki döntő ezüstérmese lett. Az 1954-es berni csatavesztés után a harag őt is utolérte.

Máig tisztázatlan okokból hazaárulással vádolták, s kis híján a börtönben végezte. Pestről száműzve a Tatabánya kapujában folytathatta, ahol 1963-ig játszott. 1964-ben abbahagyta a labdarúgást, mert nem engedték, hogy a Ferencvároshoz igazoljon. Sportolóként nemcsak abban volt úttörő, hogy fekete mezt húzott, hanem abban is, ahogyan kapusként irányította a védelmet és szinte az egész csapatot. Szinte negyedik hátvédként szerepelt és indította a csapattársakat.

Grosics 1948 és 1954 között a veretlen magyar válogatott állandó kezdő kapusa volt. A Budapesti Honvéd színeiben játszott és 1952-ben a Helsinki olimpián olimpiai bajnok lett a magyar válogatottal. Az 1954-es svájci világbajnokságon mindenki magyar győzelemmel számolt. Az 1956-os forradalom leverése után szétesett az Aranycsapat, de Grosics több csapattársával együtt az itthon maradás mellett döntött. A válogatott kapusa maradt, de egy évre eltiltották a pályától. Később szerepelt az 1958-as és az 1962-es világbajnokságon is.

A FIFA statisztikái szerint 1954 és 1962 közt Grosics 21 FIFA-tornán játszott meccsen védte a magyar válogatott kapuját (ebben 15 nyert meccs volt és két döntetlen). A világbajnokságokon játszott 11 meccsen 17 gólt kapott, a hat világbajnoki selejtezőn hatot, az öt olimpián játszott meccsen pedig csak kétszer tudták bevenni a kapuját.

A legtöbb gólt egy meccsen belül az 1954-es világbajnokság csoportmérkőzésein a németek ellen játszott találkozón kapta. Ezt a meccset Magyarország 8:3-ra nyerte, hogy aztán a döntőben óriási meglepetést okozva 3:2-re kikapjon a németektől. Grosics 3 gólt kapott az 1962-ben Budapesten Hollandia ellen vívott, döntetlenre zárult meccsen is. Grosics 86 válogatott szereplését tekintve (amiből 59 barátságos mérkőzés) ritka volt a kudarc: 59 győztes, 14 döntetlen és csak 13 vesztes mérkőzésen védett, összesen 96 gólt kapott, miközben csapata 258 gólt rúgott. Ez meccsenként 1,12 gólt jelent, ami azokban a mainál sokkal gólgazdagabb időkben alacsonynak számít. Először 21 évesen állt a válogatott kapujába, 1947-ben Albánia ellen, utoljára 36 éves korában, 1962-ben (Jugoszlávia ellen), a két találkozó közt 15 év és 55 nap volt.

1949 tavaszán néhány csapattársával külföldre szeretett volna disszidálni , de az ÁVH lebuktatta és az Andrássy út 60-ba szállította. A szökési kísérletet követően két évig nem lehetett válogatott. Grosicsot 1954-ben, az elvesztett VB döntő után, őrizetbe vette a kommunista diktatúra titkosrendőrsége, ezúttal a vád hazaárulás és kémkedés volt. Az 1956-os forradalom alatt ismét elhagyta az országot, de később hazatért. Hazatérését követően többé nem játszhatott a Honvéd színeiben.

Később a politikai életben is feltűnt, 1990-ben az MDF színeiben indult az országgyűlési választásokon, de nem jutott be. Később még egyszer megmérettette magát, de nem nyert, így hamar kiderült, ez nem a neki való terep. Tevőlegesen nem, de jelenlétével haláláig részt vett a politikai életben. 2009-ben politikai okokból visszautasította Budapest díszpolgári címét.

Ajánlott Cikkek