Majd’ 100 éve: a szekér még mindig versenyben volt!
A múlt század ’20-as éveinek végén, és ’30-as éveinek elején évekig dolgoztak azona a kereskedelmi minisztériumban, hogyan lehetne kezelni a vasút és az autó közti versengést. Fabinyi miniszter külföldi szakértők véleményére alapozva létrehozta a MATEOSz-t, amely a MÁV irányítása alatt, teljes mértékben a vasúti érdekeket figyelembe véve szervezte meg az országos teherfuvarozást.
Borítóképen: Országúton szalad a szekér (forrás: Friss Ujság, 1927)
Akkoriban éppen fordítva ültak a lovon, mint aztán sok-sok éven át. Azt hagyjuk, melyik időszakban ültek háttal a lovon, de azt meg kell jegyeznünk, hogy az említett időszakban az 1920 után rendkívüli anyagi áldozatokkal helyreállított vasutat védték. Pontosabban: egy egészséges munkamegosztást akartak elérni!
Gróf Teleki János terveit fogadták el, hogy megszüntessék a vasút és a teherautók versengését.
Igen ám, de ekkor közbejött valami… Egy idő után ugyanezeket az elveket akarták alkalmazni a vasút és a parasztszekér közti konkurencia felszámolására is. Miért?
Nos, a MÁV-nál ekkor azt próbálták kitalálni, hogyan lehetne korlátozni a szekérfuvarozás egyre növekvő mértékét. Rájöttek ugyanis, hogy Budapest 100–150 kilométeres körzetében a szekerek komoly alternatívát jelentettek a teherautókkal szemben, ami a vasúti áruszállítás érdekeit is veszélyeztette.
Jelentéseket kértek be a főispánoktól és főszolgabíráktól, amelyekből kiderült, hogy a gazdák rendszeresen szállítottak szekerekkel terményeket a fővárosba, például gyümölcsöt, zöldségeket és egyéb mezőgazdasági árut. Ráadásul nemcsak Budapest felé, hanem onnan kifelé is jelentős volt a forgalom, még cukrot is vittek Szegedre, Hódmezővásárhelyre, akár egészen Debrecenig is!
A MATEOSz (!) sürgette, hogy szigorúbb szabályozást vezessenek be, mivel a szekérfuvarozás komoly versenytárssá vált a teherautókkal szemben.
Végül a kereskedelmi és földművelésügyi miniszter olyan rendeletet adott ki, amely általánosan megtiltotta a szekéren való fuvarozást. Az egyetlen kérdés az volt, hogy ezt milyen formában kellene bevezetni. Felmerült az ötlet, hogy drasztikusan emeljék meg a kövezetvámokat, akár négyszeresére is, hátha így önként megszűnne a szekérfuvarozás. Mindenesetre úgy tervezték, hogy;
A fuvarozást csak engedéllyel lehessen végezni, amit mindössze egy-két vállalkozás vagy csoport kaphatott volna meg.
A rendelet végső célja az volt, hogy a szekérfuvarozást teljesen megszüntessék, mivel az ellenőrzés hatékonyságát illetően kevés esély mutatkozott arra, hogy más módon sikeres legyen. Így végül a parasztszekér, mint közlekedési eszköz, fokozatosan kiszorult a fuvarpiacról, és helyét a vasút és a teherautók vették át.
