Hírek

Már az adónkat is az Európai Bizottság szedné be!

Mint ismeretes a koronavírus-járvány okozta gazdasági károk kompenzálására intézményesített 800 milliárd eurós helyreállítási alap a tagországok felé egy vissza nem fizetendő, valamint egy hitel részből áll. Azt azonban már kevesebben tudják, hogy a vissza nem fizetendő rész is hitel valójában, hiszen az alap teljes egészében közösségi szintű pénzpiaci hitelfelvételen alapul. Így a vissza nem fizetendő részt az EU végül tagállami többletbefizetésből, vagy közösségi szintű többlet saját forrásból törlesztheti. Ami igazán meglepő, az, hogy ennek ma még nincs meg a fedezete!

Legalábbis az Európai Bizottság a mai napon javaslatot tesz arra vonatkozóan, hogy miként teremti meg a szükséges plusz forrásokat.

A tagállami befizetések (melyek a hét éves költségvetési periódus részeként érkeznek az EU-hoz) növelése nem feltétlen járható út, hiszen éppen a válság miatt a tagországi költségvetések nincsenek túl jó helyzetben, ezért nehezen elképzelhető, hogy újabb kiadásokat eszközölnek.

A bizottság három új forrást jelöl meg, melyek a fenti okok miatt a közösségi szintű bevételek kategóriájába esnek. Ilyenek eddig is voltak, például a vám-bevételek, vagy az áfa egy részének közvetlen befizetése az uniós büdzsébe, de már jó ideje nem sikerült megállapodni ezeknek az Uniós szempontjából saját forrásnak nevezett bevételek emelésérő, kiterjesztéséről.

Most azonban – arra hivatkozva, hogy az uniós szintű hitelt vissza kell fizetni – az Európai Bizottság mag akarja növelni, illetve ki akarja terjeszteni a közvetlenül az uniós költségvetésbe fizetett tételeket!

A három forrás egyike az európai szén-dioxid-kibocsátási engedélyek kereskedelmére létrehozott piac (EU ETS) forgalmának egy része, ennek automatikus „közösségiesítése”. Hogyan működik ez? A dolog egyszerű; minden olyan tevékenységhez, ami szén-dioxid kibocsátással jár, engedélyt kell vásárolnia az EU területén működő vállalkozásnak, tevékenységét csakis így folytathatja. Ezekkel az engedélyekkel tőzsdén kereskednek, és most ezt terhelné az Uniónak fizetendő rész. Azaz még drágábbak lesznek az engedélyek!

Ez a gyakorlatban annyit jelent, hogy az uniós hitel törlesztését azok a fogyasztók fizetik meg, akik végül közvetlenül, vagy közvetve igénybe veszik a szén-dioxid kibocsátók szolgáltatásait.

Miután azonban ebben jelentős különbségek vanna az egyes tagországok között (Lengyelország a villamos energia előállítására jelentős mennyiségű szenet használ, míg Franciaország az atomerőművi áramtermelés okán pedig igen kevés szén-dioxidot pöfögtet), alkalmaznának kiegyenlítési mechanizmust, illetve minimum összegeket.

A következő elem egy érdekes része a javaslatnak, ugyanis trendszerű folyamat, hogy az európai környezetvédelmi előírások, és kifejezetten a szén-dioxid kvóta vételi kötelezettség miatt a gyártók ez Unión kívülre helyezik át szennyező tevékenységüket, amivel ugyan Európa tisztább lesz, de szélesebb térségi, vagy globális szinten semmilyen kibocsátás-csökkenést nem jelent. Sőt! Ha a nem uniós országban az energia előállítása szennyezőbb, akkor még magasabb is lesz a kibocsátás.

Nos, az Európai Bizottság ezt nem kezeli, ellenben ki akarja használni újabb bevételi forrásként, amikor azt javasolja, hogy az azokból az országokból érkező termékek árát kiegészítenék egy bizonyos összeggel, ami az import-termék árát közelítené az Unióban megtermelt azonos termék árához. Az így keletkező bevétel egy része pedig közvetlenül az Unió költségvetésében landolna.

Ez a gyakorlatban annyit jelent, hogy az olcsó import egyes területeken megszűnik, az európai átlagos árszint növekszik, melyet pedig végső soron a fogyasztó fizet meg, azaz mi.

A harmadik javaslat az időközben a végrehajtás stádiumába jutott leendő „Big Tech” (globális) adó bizonyos hányadára tartana igényt az EU-büdzsé számára. Ennek lényege, hogy egy bizonyos nagyságrendű globális forgalom feletti technológiai vállalatok akkor is fizessenek adót az egyes uniós tagországokban, ha ott nem rendelkeznek székhellyel, ám értékesítést folytatnak, kereskedelmi forgalmat generálnak.

Ez elsőre jól hangzik, de megint csak azt kell, hogy mondjuk, ez az adó a fogyasztói ár növekedésében csapódik le.

Összességében tehát nincs másról szó, mint arról, hogy ha a tagállamok nem hajlandók befizetéseiket növelni, akkor az Unió kiterjeszti közvetlen bevételeit, ami már nem a tagországok költségvetéseit, hanem közvetlenül a fogyasztókat terheli. A Bizottság állítása szerint a törlesztéshez éve 25 milliárd euró plusz-bevétel szükséges, de csak a tech-cégek megadóztatása az előzetes becslések szerint 125 milliárd többletkiadást jelentenek az adót megfizető vállalatoknak, akik aztán ezt szépen tovább terhelik, tehát végső soron az európai fogyasztóknak.

Az Európai Bizottság a közvetlen bevételek növelésével, kiterjesztésével tehát egy újabb lépést akar tenni a tagországi hatáskörök megnyirbálására, amikor  – igaz, közvetett módon – az európai polgároktól szedi be a közösségi hitel törlesztéséhez szükséges forrásokat!

Ajánlott Cikkek