Már kész volt a magyar népautó, amikor… Avagy; a Pente 600 története
A szocializmus diszkrét bája, hogy a Pente 600 kisautó helyett egy már új korában elavult konstrukciót, a Trabant jutott el végül a sorozatgyártásig. A Trabi egyedül talán duroplast karosszériáját tekintve volt haladó (?), a kétütemű már akkor elavult volt, de nem ez szólt mellette, hanem a KGST.
Borítóképen: A Pente 600 próbaúton
Történt ugyanis, hogy a szovjetek vezette gazdasági közösség vezetői a tervgazdálkodást az országos szintről tovább gondolva a KGST egészére is kiterjesztették, és minden tagállamnak kitalálták a saját specialitását. Itt a kitalálták szón van a hangsúly, ugyanis szokásukhoz híven – ezt is tervezhetőnek gondolták.
És az is volt! Csak nem működött… Ékes példa erre a Pente kisautó története;
Egy magyar műszaki zseni, Pentelényi János (1911–1996) ugyanis már tíz évvel korábban megtervezett és legyártatott egy igazi kis népautót, a Pente 500-at.
A még a világháború előtt a weimari egyetem autó- és repülőgép-szakán végzett szakember kocsiját 1947-ben mutatták be, majd egy évvel később ennek továbbfejlesztett változatát, a Pente 600 prototípusát is.
A négyszemélyes magyar kisautó (ára egynegyede lett volna a „konkurens” FIAT Topolinónak) a korabeli újságcikkek beszámolója alig fogyasztott többet, mint egy motorkerékpár, s az első nyilvános bemutatáskor a motor könnyen beugrott, vajpuhán indult, és a harmadik fokozatban pillanatok alatt elérte a 60 kilométeres sebességet. Sajnos hiába volt rendkívül ígéretes a termék, a tervezett sorozatgyártásra nem került sor, mert a KGST-ben (Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa) az volt az elvi szempont, hogy a különböző országok különböző szakterületekre specializálódnak, és nekünk nem a személygépkocsi-gyártás jutott.
Pentelényi János 1949-ben a Csepel Autógyárba került főkonstruktőrként, Itt készültek a híres Csepel teherautók, motorkerékpárok és az Ikarus buszok motorjai. Egyik legnagyobb sikerét a Csepel teherautók tibeti expedíciójával érte el, amikor 1956-ban a világ egyik legmostohább, 5000 méterig emelkedő, 5000 kilométert meghaladó autóút-hálózatán sikerrel teljesítették az ember- és motorpróbáló feladatokat.
De ez semmit nem jelentett az elvtársaknak, nekik az volt a fontos, hogy a Walter Ulbricht komisszár vezette Német Demokratikus Köztársaság gyártson autókat, hiszen a németek ehhez remekül értettek (a nyugati oldalon…), és a DKW, meg más gyárak teljes gyártósorát is sikerült rekvirálni.
Így történhetett, hogy bár a buszgyártást ránk rótták, és remek Csepeleket is gyártottunk, de semmire se jó Roburokkal szállították a dolgozókat, és teljesen értelmezhetetlen IFA teherautókkal szállítmányoztunk… És persze a Pente 600-ra már csak alig néhányan emlékeznek…
