“Maroknyi” őstermészet: a Keleméri Mohos tavak

A Heves-Borsodi-dombság egy kisebb magaslatán két tőzegláp mentén halad el az Országos Kéktúra. Nyílt vízfelületet alig látunk ugyan, de a nyövényzet élesen elüt környezetétől, még a levegő is megváltozik, ahogy a tavakhoz közelítünk. Sokan nem ismerik ezt a helyét az országnak, ami talán nem is baj; az érzékeny ökoszisztéma nem viselne el nagyságrendekkel több látogatót. Bár az is igaz, hogy egy ilyen természeti képződmény bizony elég „vendégmarasztaló” tud lenni…

Borítóképen: A Mohos-tavak jellegzetes képe

A Putnoki-dombság nyugati részén található 56,9-ha-os területen, kb. 300 m-es magasságban két lápszem fekszik: az 1,8 ha-os Kis-Mohos és a 4 ha-os Nagy-Mohos. Mindkét tavacska a harmadidőszaki üledékekből felépülő Piroska-hegy ÉNy-i oldalának megcsúszásával, suvadással kialakult mélyedésben jött létre.

A Nagy-Mohos kb. 25.000, a Kis-Mohos kb. 15.000 éve, a mainál nedvesebb és hűvösebb éghajlatú időszakban keletkezett. A lápok kialakulását, fennmaradását kőzettani, domborzati viszonyok és mikroklimatikus okok együttesen tették lehetővé.

A Mohos-tavak csak a csapadéktól és a talajvíztől befolyásoltak, nincs hidrológiai kapcsolatuk más vízrendszerrel.

A tavacskák az elmúlt évezredek során lassan feltöltődtek, amiben a talajbemosódások mellett a rajtuk kialakult növényzet meghatározó szerepet játszott. Ennek során a főleg szőr- és tőzegmoha alkotta rétegek megőrizték az eltelt időszak növényzetének emlékeit, kiemelkedő vegetációtörténeti jelentőségűvé téve a területet. Erre már a lápok egyik legjelentősebb kutatója, az 1929-1931 közt itt vizsgálódó Zólyomi Bálint botanikus is felhívta a figyelmet.

Az erdőtől körülölelve fekvő tőzegmohalápokon a klasszikus övezetesség csak nyomokban, keverve figyelhető meg. Legfontosabb társulásaik: mocsári magassásos, tőzegmohás fűzláp, tőzegmohás dagadóláp, tőzegmohás nádas, keskenylevelű gyapjúsásos. A partmenti nyílt vízfelszínű sávokban (az ún. lag-zónában) békalencsés-hínaras társulás található. Az elmúlt évtizedekben is jelentős változások történtek a láp életében: a nyílt vízfelszín szinte teljesen eltűnt, miközben a fásszárú vegetáció jóval fejlettebbé, a mocsáröv kiterjedtebbé vált.

A közeli Mohos földvár már a honfoglalás előtt is létezhetett, aztán az államalapításkor Gizella királyné az általa betelepített sváb Gutkeled nemzetségnek adományozta. Ők kővárat is emeltek itt. Oklevelek bizonyítják, hogy 1397-ben már romvár, aztán a sajókazai Kakas család 1450-ben újjáépíti. Majd Mátyás király hadai vívnak komoly csatát a cseh huszitákkal itt, melynek során teljesen rommá válik, és többé nem építik fel.

A keleméri Mohos-tavak partján álldogál a közel 300 éves, 2 méteres törzsátmérőjű Kisasszonyfa, melynek nevéhez két történet is fűződik.

A rövidebb szerint a közeli mohos vár úrnője, Piroska kisasszony után kapta nevét.

A másik történetet Dr. Faggyas István keleméri születésű néprajztudós népmesegyűjteményében olvasható. A monda szerint a fa szétterülő, vízszintes ágain üldögéltek hajdanán a mocsári tündérek, vagy ahogy a helyiek hívták őket, a lápi kisasszonyok. Idejüket szövéssel, fonással töltötték, és a fa alá tévedőkkel incselkedtek.