Marosvécs – A kultúrközpont és a restitúció
Az első, napjainkig fennmaradt oklevél már 1228-ban említést tett róla, amikor Tomaj nembeli Dénes tárnokmester birtokainak határjárását részletezte. A királyi fennhatóság alatt lévő erősséget valószínűleg az 1241–42-es tatárjárás viharai rombolták le. Új erősség csak a XV. században épült, amikor új várkastélyt emeltetett losonci Dezsőfi nemesi család.
Itt aztán a kastély és a település életében elég viharos időszak kezdődött, mert Werbőczy István, Kendy Ferenc, Hagymási Kristóf, Báthory Zsigmond, Bocskai István, majd I. Rákóczi György kezén is megfordult az uradalom.
II. Rákóczi György aztán végrendeletében Kemény János, jeles hadvezérnek adományozta a birtokot, és innentől már közel három évszázadig maradt is a család tulajdona a terület. Az itt megalakított Erdélyi Helikon társaság jeles eredményeket ért el a kisebbségi létbe szorult magyar nyelvű irodalom ápolásában.
A II. Világháború után a kastélyt kifosztották, majd javítóintézetként, aztán fogyatékkal élők otthonává alakították, de hála a Kemény család kitartó ragaszkodásának (és jogászaiknak), végül segítségükkel 2015 körül látogathatóvá tették az erdélyi reneszánsz eme remekművét.
A hatóságok – restitúció ide, restitúció oda… – ahol lehet persze keresztbe tesz, de Nagy Kemény Géza nem az a magyar, aki meghunyászkodik! Neki, illetve a családi alapítványnak köszönhető az alábbi kisfilm is:
