Hírek

Márpedig ebből óriási gazdasági válság lesz!

Patrick Artus, a francia Natixis bank vezető gazdasági tanácsadója és a Párizsi Közgazdaságtudományi Kar professzora a bank ügyfeleinek szóló nagyon elemzése szerint a válság elkerülhetetlen! Ha netán valaki majd két-három év múlva olvasná netán cikkünket, innen, a mából üzenjük; mi szóltunk! Sajnos nagyon reális forgatókönyv az, amit a franca prof felvázol, ezért most a magas szintű gazdasági elemzés megállapításaira mindennapi példákat hozunk a jobb megértés érdekében.

Borítókép: Szorítsban (forrás: mindennap.network.hu)

“A hitelfelvevő fizetőképessége nem biztosítható, ha az adósság / jövedelem arány folyamatosan növekszik” – írja a professzor. Ez az egyszerű mondat önmagában könnyen érthető; a napi gyakorlatban ez azt jelenti egy háztartásban, hogy ha növekszik az adósság, akkor kevesebb szabadon elkölthető pénz marad, az életszínvonal csökken. De ez csak egy ideig tartható, az adósságteher egy idő után felemész minden szabad pénzeszközt, és bekövetkezik a pénzügyi csőd.

Ennek rendezése számos módon lehetséges, de a legjobb megoldás az adósság leépítése, ami egy családi kassza esetében azt jelenti, hogy megy a háztól az autó, vagy akár a ház megy a családtól… A közgazdász erre azt mondja, hogy leépítik a hiteleket, a köznapi ember pedig úgy éli meg, hogy élete vakvágányra futott, mert jöhet az albérlet, ami minden hónapban nettó kiadást jelent, míg a korábban hiteltörlesztéssel valójában fokozatos vagyonépítés történt. És itt most fel kell hívnunk egy nagyon fontos tényezőre a figyelmet!

Ahhoz, hogy az adósságteher növekedjen, nem feltétlenül kell újabb hitelt felvenni, hiszen a kamatok emelkedése is az adósság, és ezzel együtt a törlesztőrészletek emelkedését vonják maguk után!

Márpedig most, amikor beindulnak a gazdaságok, és sorra jelennek meg a magasabbnál magasabb növekedésről számot adó adatok, mindenki örül, és sokan figyelmen kívül hagynak minimum egy fontos tényezőt! A hitelválság után a nyugati államok – tanulva abból, hogy a magas adósság-állomány sérülékennyé teszi a gazdaságot egy válságban – fokozatosan kezdték leépíteni tartozásaikat, de a korona-vírus válság hatására újra megugrott az államadósság szintje, és a korábbi válság előtti állapothoz mérten is magasabb szintre emelkedett!

A bal oldali ábra a lakossági és vállalati szektor eladósodását mutatja, a jobb oldalon pedig az államadósság alakulását látjuk az Egyesült Államok, Egyesült Királyság, Európai unió és Japán összesített adatai (forrás: marketwatch.com)

Közben a jegybankok – a hitelválság után 2009-2010-től kezdődően – alacsony kamatokkal igyekeztek stimulálni a gazdaságot, ezért a vállalati és a magánszektor adósságai folyamatosan növekedtek. Olcsó volt a pénz, így megérte akár alacsony megtérülésű iparágban is hitelből bővíteni a kapacitásokat, a háztartásokat pedig a nullához közeli kamatok melletti hiteltörlesztés nem állította nehéz feladat elé, bátran eladósodtak. Igen ám, de most- amikor történelmi magasságokban van az adósság szintje! – a jegybankok kénytelenek emelni a kamatokat, hogy a hirtelen jött magas kereslet miatt elszökő árakat némileg fékezzék!

De honnan jön az infláció? Összetett kérdés, de a főbb tényezőket kiragadva könnyen megérthető a folyamat. Az eleve igen magas ár-ingadozást mutató termékek közül még mindig a fosszilis energiahordozók, a gáz és az olaj a meghatározók. Ezen a téren a válság alatt az elmaradó kereslet miatt a vállalatok csökkentették kibocsátásukat, de amikor a gazdaságok az újra-nyitással megint nagyobb keresletet támasztottak, nem tudták fokozni a kitermelést, így a napi fogyasztás magasabb, mint a napi kitermelés! Ez a hiányjelenség pedig felhajtja az árakat!

De ugyanez a jelenség figyelhető meg más termékek esetében is; a kereslet és a kínálat egyenlege borul, mert a vállalatok még nem pörögtek fel igazán, de a járvány alatt elmaradt költéseket most hirtelen a gazdaságra szabadító vevők felhajtják az árakat. Figyelem, ez a fogyasztási szint nem „normális”, a keresletet a korábban elmaradt, de a nyitás után már nem odázható kiadások hajtják.

A dolog egyszerű, egy példán keresztül mutatjuk be; a karantén-időszak alatt a tejesen leálló turizmus most egyszerre olyan hihetetlen kereslettel találja szembe magát, hogy bátran emelhet árat (és a karantén alatti veszteségek pótlása is erre hajtja az iparágat). Ugyanakkor kínálatban nem tud annyit adni, mint korábban, hiszen sokan kénytelenek voltak feladni a járvány ideje alatt vállalkozásukat, és az időközben más iparágakban elhelyezkedő munkaerő sem szívesen megy vissza, mert tart attól, hogy esetleg pár hónap után, egy a járvány újabb belobbanása esetén megint az utcán találja magát…

Figyelem, itt volt a példában egy olyan tényező, amit külön ki kell emelni! A munkaerőkínálat sok szektorban igen gyenge, így nem csak a szolgáltatások ára, hanem a fizetések is meglódulnak. Legalábbis nominális értéken, hiszen a vásárlóerőt tekintve a felpörgő infláció miatt közel sem ilyen jó a helyzet… A béremelkedés ütemét könnyen beelőzheti az árak emelkedése! Ha már meg nem történt máris.

De a béremelkedésnél maradva; minden hiába, ha közben a hitelek törlesztő-részletei nagyobb ütemben nőnek, mint a jövedelem, akkor ez az egész inflációs spirál még inkább bepöröghet, amíg végül el nem érünk oda, hogy a hitelek törlesztése miatt a fogyasztás szintje csökkenni kezd, illetve azok, akik már a fogyasztásuk csökkentése árán sem tudják többi törleszteni adósságaikat, csődöt jelentenek, vagy – menekülve a hitel elől – valahogy leépíti azt!

A lényeg az, hogy ebben a szerencsétlen esetben egy magas infláció és egy csökkenő kereslet találkozik, ami az adósokat igencsak kivérezteti. Ez a folyamat pedig igen hosszú és fájdalmas lehet… A professzor ezt így írja le:

„A pénzkínálatot nem lehet folyamatosan növelni a jövedelemhez képest, mivel a megtakarításokhoz és jövedelmekhez kapcsolódó pénzkereslet előbb-utóbb nem nőhet.”

Tovább ront a helyzeten, hogy a részvény- és az ingatlanárak is csúcson vannak! Abban az esetben ugyanis, ha ezek értéke csökkenni kezd – márpedig tartósan magas inflációs kilátás mellett ez nem lehetetlen! -, akkor a hitelfedezeti értékek is csökkennek, és nem csak a kereslet csökken, hanem a vállalatok értéke, és a családi vagyonok is, illetve a vállalti ingatlan-érték is jelentősen alacsonyabb lehet. Ez pedig egy újabb csapda!

“Az emelkedő relatív eszközárakat nem lehet extrapolálni: Ha azok túl magasak lesznek, akkor az eszközvásárlók megtakarításai már nem lesznek elegendőek a vásárláshoz, ami óhatatlanul az árak lefelé történő korrekciójához vezet.”

Ez a mondat kiválóan összegzi a fentieket, és bizony már ma is vannak jelek arra, hogy az árak nincsenek összhangban a keresletekkel. De ezt sokáig nem lehet észrevenni, mert a teljes gazdaságot tekintve sokáig rejtve marad, hogy egyes rétegek már régen nem képesek például lakást, vagy éppen autót vásárolni! Ennek oka pedig az egyenlőtlen vagyoneloszlás; a tehetősebbek vásárlásai egy ideig képesek azt a látszatot kelteni, hogy minden rendben, hiszen például a lakásokra kötött szerződések száma nem csökken.

Ez más termékeknél is igaz lehet, ugyanakkor figyelemre méltó tény, hogy az élelmiszerek piacán egyre inkább az olcsóbb (nem olcsó, csak olcsóbb!) termékek irányába fordulnak a vevők, és innen már csak egy lépés a fogyasztás csökkenése. Ez az árucsoport azért különösen fontos ilyenkor, mert a tehetősebbek vesznek akármennyi ingatlant is, de kenyérből nekik sem kell 10 kiló naponta…

Összegezve a fentieket, azt tudjuk mondani, hogy igencsak vigyázzon mindenki, amikor hitelei kérdésében döntési helyzetbe kerül, mert a most igen csicsás gazdasági növekedési adatok megtévesztőek lehetnek, és lehet, hogy csak a válság okozta hanyatlás korrekcióját látjuk, de a hosszabb folyamatok rossz irányba mutatnak!

Legalábbis Patrick Artus, a francia Natixis bank vezető gazdasági tanácsadója szerint.

Ajánlott Cikkek