Mátyás király: A Duna jegétől a koronáig
1442 tavaszán Hunyadi János vajda Erdélyben tartózkodott, május 28-án például Szászhermányból küldött egy levelet. A jelek szerint vele volt felesége, horogszegi Szilágyi Erzsébet is, aki kilenc hónappal később, 1443. február 23-án Kolozsváron megszülte második fiát, Mátyást. A kisgyermek neveléséről elsősorban anyja gondoskodott, mivel apját a politika és a háborúk foglalták le. Szilágyi Erzsébet a politikában – kivéve a férje halála és a fia királlyá választása közti időszakot – alig vett részt, viszont a hatalmas Hunyadi-birtokok gazdálkodását személyesen irányította.
Borítóképen: Mátyás címere és arképe (utóbbi Andrea Mantegna padovai festő műve)
1442 fontos év volt, ugyanis Zsigmond öt, váltakozó sikerű balkáni hadjárata után ki akarta űzni a törököt Európából, de Nikápolynál döntő vereséget szenvedett. Ezért a továbbiakban kénytelen volt védekező politikát folytatni, az addigi támadó felfogással szemben.
Hunyadi János szakított a defenzív magatartással, amikor 1442 márciusában Mezid bég mintegy 16 ezer főből álló sereg élén betört Erdélybe, és végigdúlta a tartomány déli részét. Hunyadi János – aki egyébként is csak röviddel a betörés előtt érkezett a tartományba –, valamint az erdélyi püspök, Lépes György, sebtiben toborzott sereggel rontott a törökre, de Gyulafehérvár közelében vereséget szenvedtek; maga a püspök is holtan maradt a csatatéren.
Hunyadi azonban habozás nélkül fegyverbe szólította a tartomány népét – nemeseket, székelyeket, parasztokat egyaránt –, és mindössze öt nappal később döntő vereséget mért a zsákmányával hazafelé tartó török seregre.
Hunyadi János, Mátyás király atyja valószínűleg ekkor döntött úgy, hogy a legjobb védekezés a támadás, és ezt a harcos felfogást bizony fiára is átörökítette. Már csak azért is, mert a felcseperedő Mátyás neveltetésében apja már igen aktívan részt vett, az ország legfőbb méltóságaként (Magyarország kormányzója) az átlagos nemesi nevelésnél, illetve saját képzettségénél is sokkal többet nyújtott fiának. Tehette, hiszen érdemei alapján rövid idő alatt hatalmas birtokadományokban részesült:
Halálakor már olyan hatalmas földterületek, összesen mintegy 4 millió katasztrális hold tulajdonosa volt, amihez fogható magyar földön sem azelőtt, sem azután nem volt egy kézben.
Óriási vagyona jövedelmét, ezernyi familiárisának katonai és politikai súlyát elsősorban a török háborúk céljaira fordította. Hunyadi János korabeli magas gyermekhalandóság körülményei között arra is gondolnia kellett, hogy László fia halála esetén Mátyásra hárulhat a család irányításának és további felemelésének terhe.
Előrelátó volt, még akkor is, ha elsőszülöttét, a Mátyásnál 12 évvel idősebb Hunyadi Lászlót nem a gyermekhalandóság vitte el…
A nagy vagyon ugyanis nem csak nagy jövedelmet jelentett, hanem később igen komoly bajt is hozott a családra… V. (Utószülött) László – aki helyett Hunyadi János kormányozta az országot kiskorúsága idején! – szemet vetett a hatalmas vagyonra. Nem ő volt az első Habsburg – és nem is az utolsó… -, aki a magyar javakra akarta tenni kezét. Bár apja halála után biztosította a család és a párt élére álló Hunyadi Lászlót, hogy mellettük áll, de ez nem tartott sokáig, mivel…
Hunyadi László nem akart lemondani jelentős hatalmáról és a birtokukban lévő várakról, amiket a király és az őt irányító főúri liga követelt.
Ugye ismerős a helyzet? Nem is sokkal később – hozzávetőleg 135 évvel később – „beérett” Bécs stratégiája, hiszen az udvari kamara az 1587. évben 557.273 forintra tette Magyarország bevételét, s ebből a rengeteg összegből Magyarországnak úgyszólván semmi sem jutott:
Amikor a Hunyadiak ellen áskálódó Cillei Ulrik egy vita során életét vesztette, V. László büntetlenséget ígért – amit esküvel is megerősített! – sőt Lászlónak adta Cillei minden tisztségét!
Nem nehéz kitalálni mi történt ezek után… Budára rendelte Hunyadi Lászlót és öccsét, Mátyást, valamint néhány hívüket, és börtönbe vetette őket. Az események hatására a Hunyadi párt – Szilágyi Erzsébet és testvére, Mihály vezetésével – polgárháborús helyzetet teremtett.
V. László megszegte esküjét, amit vélhetően már eleve hamisan, kifejezetten azért tett, hogy Budára tudja csábítani a mit sem sejtő Hunyadiakat!
A királyi tanács minden törvényes formaságot mellőzve rövidesen kimondta, hogy Lászlót fővesztésre ítéli gyilkosságért és felségárulásért, és 1457. március 16-án Budán, a Szent György téren lefejezték.
Talán a király nem volt tisztában vele – aztán később rá kellett jönnie! -, hogy Hunyadi László megölésével egy rá nézve sokkal veszélyesebb ellenfelet szabadított magára Mátyás személyében, akit cselekedeteiben minden bizonnyal a testvérével, és híveivel, na meg a későbbi nagy királyunk személyével szembeni hitszegő magatartás is vezérelt!
V. László talán azzal sem volt tisztában, hogy Mátyás humanista nevelőitől mindenesetre a korban szokatlanul széles körű ismereteket szerzett, többek között az egyház- és államjog, művészetek területén. Kitűnően megtanult latinul, beszélt németül, csehül vagy a korban használt nyugati szláv nyelven. Nem tudta talán, hogy egy igen művelt, azéles látókörű vetélytársat kreált magának?
Ezt nem tudjuk, azt viszont igen, hogy Lászlót – mielőtt még megvádolták volna! – rávették, hogy hívja 14 éves öccsét a fővárosba. Bár apjuk annak idején meghagyta fiainak, hogy együtt soha se tartózkodjanak a király udvarában, és az utazást Szilágyi Erzsébet is ellenezte, Mátyás engedelmeskedett bátyjának.
A király 1457. március 14-én letartóztatta a két Hunyadi fivért és a híveiket. Hunyadi László kivégzése után Mátyást a király előbb bécsi, majd prágai udvarába vitte fogolyként. A 14 éves Mátyás tíz hónapot töltött külföldi fogságban.
A király tehát tudta, hogy – bár Mátyás még igen fiatal volt! -, hogy veszélyes a bécsi udvar hatalmára, már csak azért is, mert minden valószínűség miatt hiba csúszott számításába!
A Hunyadi család elleni támadás során az összeesküvők ugyanis nem vették figyelembe azt, hogy ellenfeleik vagyona és kipróbált hadereje érintetlen maradt.
Szilágyi Mihály és Szilágyi Erzsébet megszervezték az ellenállást és csaknem egész Erdélyt elfoglalták, annak ellenére, hogy Mátyás túsz volt a király kezében. 1457 vége felé patthelyzet állt elő és fegyverszünetet lehetett kötni. A 17 éves V. László azonban 1457. november 23-án váratlanul elhunyt Prágában… Ezzel pedig új helyzet állt elő! A magyar főúri csoportosulások számára ebben a helyzetben logikusnak látszott Hunyadi Mátyás megválasztása királynak, mivel…
Úgy vélték, hogy a gyermek-király könnyen irányítható lesz.
III. Kallixtusz pápa is Mátyás megválasztását támogatta, mivel nagy tisztelője volt Hunyadi János törökellenes harcainak, és abban bízott, hogy fia folytatni fogja ezt a küzdelmet.
A magyar főúri csoportosulások – félretéve korábbi ellentéteiket, melyek jellemzően azon alapultak, hogy a Hunyadiakat, vagy Bécset támogatták – megegyezésre jutottak, a Szilágyiak Mátyás nevében megfogadták, hogy ő feleségül veszi Garai leányát (bátyja volt menyasszonyát), megtartja apósát a nádori tisztségben és Buda birtokában, valamint összes javaiban.
A megállapodásra esküt tettek, de azt is kikötötték, hogy azt majd meg kell ismételni Juan de Carvajal bíboros, pápai legátus és Szécsi Dénes bíboros esztergomi érsek előtt. Ez a későbbiekben elmaradt, így a Szilágyiak és Mátyás szabad kezet kaptak.
Ezzel elhárultak az akadályok Mátyás megválasztása elől. A királyválasztó országgyűlésre Szilágyi Mihály sereggel vonult fel. Budán biztosította az összegyűlt nagyurakat, hogy Mátyás nem fog bosszút állni bátyja kivégzéséért, így ők is beleegyeztek a megválasztásába.
A döntés hírére 1458. január 24-én a nagyrészt Szilágyi katonáiból és az országgyűlésen megjelent köznemességből álló tömeg, a vár alatt, a Duna jegén királlyá kiáltotta ki Hunyadi János fiát.
Igen ám, de Mátyás király számára – miután nem örökösödési alapon került a trónra – különösen nagy szüksége volt a szabályszerű koronázásra legitimációja, társadalmi elfogadottsága megerősítése érdekében. Csakhogy…
Erzsébet, V. László anyja elzálogosította (!!!) a magyar Szent Koronát III. Frigyes német császárnak, így a korona a császárnál volt!
És valóban; a Szent Korona hiánya bizony bonyodalmakhoz vezetett. A továbbra is egymás és Mátyás ellen acsargó Garai és Újlaki vezetésével ugyanis Németújváron magyar királlyá választották III. Frigyest!
Mátyás ezt a szervezkedést letörte, Garai pedig birtokai megtartása fejében örök hűséget fogadott neki. Saját helyzetét ugyan mentette, de azt talán ő sem tudta, hogy a Mátyás ellenében királynak választott III. Frigyes esete micsoda beláthatatlan károkat okoz majd az országnak!
Az hagyján, hogy III. Frigyes haláláig magyar királynak tituláltatta magát, sokkal komolyan következmény az, hogy később a Habsburgok innen vezették le magyar trónigényüket!
És persze Mátyásnak is komoly gondot okozott, de nem hátrált meg, háborúba bocsátkozott III. Frigyessel, amit végül 1463. július 19-én a bécsújhelyi békével zártak le.
A szerződés szerint III. Frigyes fiává fogadta Mátyást, és szövetséget kötöttek a törökök ellen. A császár használhatta a magyar királyi címet, és megtarthatta a határi menti várakat és mezővárosokat. Mátyás 80.000 forint ellenében visszakapta a Szent Koronát és az 1441-ben elzálogosított Pozsonyt. Az egyezség része volt az is, hogy amennyiben Mátyás törvényes fiú utód nélkül halna meg, a magyar trónt Frigyes fia, Miksa főherceg örökli.
A kifizetett pénz valami elképzelhetetlenül nagy összeget jelent, de Mátyás megtehette, hiszen a Hunyadiak birtokai, gazdagságuk ehhez fedezetet biztosítottak! Zrínyi így írt a megállapodásról:
A császárnak kalácsot vet a torkába, a koronáért hetvenezer aranyat vet neki, és azzal a fösvény szemét befedi.
A többi Pozsony kiváltására ment el, de a lényeg az, hogy végre elhárult az akadálya annak, hogy megkoronázzák Mátyást!
Ennek ellenére csak a korona visszaszerzése után háromnegyed évvel, 1464. március 29-én kerítettek sort a koronázásra Székesfehérvárott. Egyúttal országgyűlést is hirdetett a koronázóvárosba.
Bonfini így írt a korona megérkezéséről:
A követek közhírré teszik s szerte kihirdetik, hogy mindazoknak, akik a most visszaszerzett szent korona iránt áhítattal és tisztelettel viseltetnek, Sopronban három napon át nyílt alkalom adatik arra, hogy lássák és felismerjék. A szomszédos városokból és falvakból megszámlálhatatlan sokaság hömpölygött áhítatos szeretettel; megnézte, felismerte és mélységes tisztelettel hódolt előtte. Azután Budára vitték s a várban helyezték el.
A többit tudjuk, Mátyás egyik legnagyobb királyunkká lett, reformjai által megerősödött az ország, a törököt távol tartotta, és igaz ugyan, hogy elég komoly adókat vetett ki, de mégis igazságos uralkodóként maradt meg a népi emlékezetben.
És persze Bécs sem maradt ki:
