Mátyás király mulatóhelye – Zólyomi vár
1440-ben Giskra serege elfoglalta a várat, 1449-ben Hunyadi János égette fel a várost, de a várat csak Hunyadi Mátyás tudta visszavenni 1462-ben, és ezek után szívesen tartózkodott itt, egy alapos átépítés után. De a vár története korábbra vezet…
Borítóképen: Zólyom vára 1920 körül
A település első vára, a Pusztavár a mai várostól délnyugatra emelkedő hegygerincen, a 11. században épült. A város az egykori várispánság központja, a vármegye névadója, Zólyom vármegye székhelye volt.
A helyi legenda szerint nem Nyitrán, hanem a várban halt meg 1095. június 29-én Szent László király.
A vár alatt létesült város első említése 1135-ből való. A vár mai formájában a tatárjárás után, az 1370-es években épült ki. Nagy Lajos király vadászkastélyt építtetett itt, és 1382-ben ide hívta össze a lengyel rendeket.
Ahogy a bevezetőben is említettük Giskra János (Jan Jiskra) cseh-morva származású zsoldosvezér 1440-ben foglalta el a várat, és az 22 évig a kezén maradt.
Mi sem jellemzőbb, Giskra ezek után írásban (!) hűséget fogadott Mátyásnak, és szolgálatába állt… De menjünk tovább, hiszen korántsem ez a vége a vár történetének! A vár sohasem került a törökök kezére, de a szép napok elmúltak, és 1600 körül már romos állapotban volt.
1605-ben Bocskai István, majd 1620-ban Bethlen Gábor foglalta el. Bethlen 1618–1620 között és 1622-ben a Szent Koronát Pozsonyból előbb Nyitrára, majd Zólyomba vitte, ahol majdnem egy évig őrizték. Azután Kassára és Eperjesre, végül Ecsedre vitette a koronát, hogy azután onnan Kassára visszahozva átadja II. Ferdinándnak a nikolsburgi béke értelmében.
Bethlen Gábort augusztus 25-én a szomszédos Besztercebányán tartott országgyűlésen választották magyar királlyá.
A beiktatása 1620. január 8-án történt meg, Bethlen azonban soha nem tette fejére a Szent Koronát, bár az országgyűlés határozata után már semmilyen akadály nem választotta el.
A várat 1644-ben I. Rákóczi György serege foglalta el, a kuruc harcokban többször cserélt gazdát. 1703. november 15-én itt futamították meg Bercsényi Miklós kurucai Forgách Simon császári seregét. Hosszú ideig az Esterházy család tulajdona, tőlük 1802-ben szerezte vissza a királyi kincstár. A vár helyreállítása nagyrészt megtörtént.
Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a városról (részletek):
„A várost teszi öszvesen 280 ház, nagy hosszuságu piaczán van 81, köztök 15 emeletes, a többi ötfelé vonuló nagyobb-kisebb utczáiban. A lakosok száma öszvesen tesz 1800, ezekből férfi 950, nőnemü 850, s ekképen itt több férfi van nemzetünk tenyésztésére. <…> A város lakói többnyire gazdasággal foglalatoskodnak, még azok is, kik mesterséget űznek.
Nevezetesb nagyságu vagy régiségü épületek ben a városban nem találtatnak, csak két templom és a várossal összekötött zólyomi kamarai vár, nagy Lajostól 1350 évben épitve, mellyben Mátyás király lakott, s e helyet magának mulató helyéül választván, azért szép szobákkal és egy nagy palotával kiékesité. A terem tetején (boltozatján) most is régi királyok és vezérek lefestve látszanak. <…> Nevezetességhez tartozik még: hogy a város egy erős 4 öl magosságu és fél ölnyi szélességü kőfallal van körülépitve, a bejárás 4 erős kapun történik.”
Zólyom 1920-ig Zólyom vármegye és a Zólyomi járás székhelye volt. 1944-ben a szlovák nemzeti felkelés egyik központja volt. A szovjet Vörös Hadsereg 1945. március 14-én foglalta el.
