MÁV Északi Főműhely: a kokszszállító kocsiktól a múzeumig
„A magyarkormány az u. n. magyar-svájczi és magyar-belga gépgyárakat megvette, egyrészt, hogy azokat a m. kir. államvasutak részére javítási műhelyekül használja, másrészt pedig — mivel a gyárak terjedelme s az azokba fektetett tőke eme czélhoz viszonyítottan igen is nagynak mondható, hogy azokban megrendelések is elfogadtassanak új gépek építésére, szóval, hogy ezen gyárak mint eddig, ezentúl is nyilvános gépgyárak gyanánt szolgáljanak” – olvasható az 1871-es A Magyar Mérnök-Egyesület Közlönye 5. évfolyam 1. számában.
Borítóképen: “Mórocz Sándor, a kőbányai úti Máv. «Északi főműhely» a. számú kapujának portása, 55 éves ember, aki eddig lakatos volt, debetegsége miatt most portás. Bámulatos tehetséggel rajzol és fest ; forma- és színérzéke valósággal meglepő: igazi parlagon maradt «magyar zseni», amely öregségére most hajt virágokat” (Képes Krónika, 1920. április 20., 16. szám)
A két üzemet a magyar állam megvásárolta és közös irányítás alá helyezve 1870. augusztus 1-jével megalapította a Magyar Királyi Államvasutak Gép- és Kocsigyárát és előbb MÁV igazgatóságának kezelésébe adta, majd saját igazgatóságot hozott létre. A gyár első igazgatója Zimmermann Frigyes volt.
A MÁVAG története (kezdetek):
Az 1867. évi kiegyezés után elhárult az akadály a nemzeti ipar fejlődésének útjából, befejeződött az addigi mozdonyimport.
A MÁVAG 1872-ben kezdte meg a járműgyártást, elsőként 50 db kokszszállító kocsit és a bécsújhelyi Sigl gyár tervei alapján az első hazai gyártású III. osztályú (később 335 sorozatú) tehervonati gőzös 1873-ban, melyet még abban az évben bemutattak a bécsi világkiállításon.
Az első magyar gyártású gőzmozdony:
A világgazdasági válság miatt a céget átmenetileg újra a MÁV kezelésébe helyezték. 1873. július 28-án leégett az egykori magyar-svájci kocsigyár épülete, melyet újjáépítettek, de ezután már nem a gyárhoz tartozott, hanem a MÁV saját műhelye lett:
Így jött létre a MÁV Északi Főműhely!
Hogyan született a MÁV? Íme:
Az üzem neve 1875-től Budapesti Főműhely lett, melyet a századfordulóig folyamatosan bővítettek és ekkor már csak gőzmozdonyok, valamint személy- és teherkocsik javításával foglalkozott.
1885-re felépült a 20.000 m² alapterületű nagy gőzmozdonyjavító-csarnok (közismert nevén az Eiffel-csarnok)…
… majd egymás után létrejött a mozdonykerék-eszterga és gyártási esztergaműhely, a tanoncműhely, az új lemezhajlító, a tűzcsőjavító és a rézművesműhely.
Az üzem neve 1890-től lett Északi Főműhely, mely elnevezés arra utalt, hogy elsősorban az ország északi területéről hozták ide javítani a járműveket. A műhely kétbetűs távirati hívójele, kódja „Fm” (=főműhely) lett, melyet megszűnéséig megtartott.
A nagy tengelytávolságú két- és négytengelyes személykocsik javítására 1897-ben új 85×30 m alapterületű alváz- és szekrényműhely épült.
A századfordulóra a főműhelyben már kilencven gőzmozdony és 455 személykocsi számára volt fedett hely, és további negyvennyolc mozdonyt és 280 kocsit tárolhattak a szabad ég alatt. A járművek mozgatását tizenhárom tolópad segítette. A főműhely ekkorra Budapest egyik legnagyobb üzemévé vált. A közelben vasutas-lakótelep (MÁVAG-kolónia) és négyosztályos elemi iskola (ma: Vajda Péter Ének-zenei Általános és Sportiskola) is létesült.
1908-ban a járművek javításán kívül két kis mozdonyt is készítettek az Északi Főműhelyben a MÁV részére. Az MI osztályba sorolt mozdonyok terveit is a főműhely készítette.Az első világháború alatt a Magyar Királyi Állami Vasgyárak kapacitásproblémái miatt tizenöt mozdony gyártásával az Északi Főműhelyt bízták meg. A MÁV-nál 375,861–875 pályaszámot kapott mozdonyok 1916-ban készültek el.
A MÁV mozdonyainak nagyjavítását műhelyei között 1918-tól nem területenként, hanem típusonként osztotta el. Az Északi Főműhelyt összesen 596 db gőzmozdony javítására jelölték ki.
Bár az ország feldarabolása a mennyiségeket csökkentette, továbbra is a legtöbb fontos és nagy teljesítményű mozdony az Északinál maradt. A két világháború között folytatódott az Északi Főműhely fejlesztése. Mivel 1926-ban megalakult a MÁV Dunakeszi Főműhelye, a személykocsik javítását oda helyezték át.
A főműhely létszáma 1944-re 2467 fő fizikai és 189 fő igazgatási dolgozó volt. A harci cselekmények, köztük a bombatámadások miatt az üzem épületeinek nagy része megsemmisült vagy megsérült. A motorkocsiműhely teljesen megsemmisült. Ennek ellenére szinte azonnal újraindult a javítási tevékenység és megkezdődött az üzem újjáépítése is. Ekkoriban természetesen az üzem mindenféle típusú mozdony javítását elvégezte.
1949. július 1-jétől az üzemet önálló vállalattá alakították át, neve MÁV Északi Járóműjavító Nemzeti Vállalat lett. A megnevezés rövidesen MÁV Északi Járóműjavító Üzemi Vállalatra változott. Az 1950-es évektől a dízelmozdonyok megjelenésével ezek javítására is az Északit jelölték ki. Ezzel párhuzamos 1958-ban az üzem beszüntette a teherkocsi-javítást.
Az Északi a keskenynyomközű vasutak dízelesítésében jelentős szerepet játszott a C-50 típusú dízelmozdonyok tervezésével és gyártásával.
1962-ben átadták az üzem több mint 22.000 m²-es, új dízelmozdony- és motorkocsi-javítócsarnokát és a hozzátartozó központi irodaépületet.
A villamos mozdonyok javításának felfutása miatt 1963-ban az utolsó itt javított gőzmozdony is elhagyta az üzem területét. Ekkor az addigi gőzmozdonyszereldét, az Eiffel-csarnokot felújították és villamosmozdony-javításra rendezték be.
A rendszerváltás után a MÁV Északi Járműjavító 1992 végén 100%-os MÁV-tulajdonú kft.-vé alakult át.
A Magyar Államvasutak Zrt. (MÁV) járműjavítási és karbantartási tevékenységét 2008. január 1-jén a MÁV-GÉPÉSZET Vasútijármű Fenntartó és Javító Zrt. néven önálló társasággá szervezte. A vasúti javítási tevékenység csökkenése miatt már hosszú évek óta a legtöbb járműjavító alacsony kapacitáskihasználással működött. Ezért született meg a döntés a két járműjavítási telephely összevonásáról és az egyik telephely megszüntetéséről. A későbbi kedvezőbb fejlesztési lehetőségek miatt a szolnoki telephely megtartása és az Északi tevékenységének áthelyezése mellett döntöttek.
Az üressé vált egykori üzem mintegy 150 éves ipari örökségi értékeit is figyelembe véve 2017 decemberében jelölte ki a Kormány a területet az Új Közlekedési Múzeum helyszínéül. Így a terület komplex, kulturális és közösségi célú hasznosításával, az Északi Járműjavító dízelmozdony-javító csarnokát felhasználva, annak átépítésével és bővítésével épül meg itt az ország egyik legkedveltebb múzeumának új otthona.
És mit/miket láthatunk itt? A Klasszik Kasztni videói betekintést adnak a múzeumba, ráadásul szakértői vezetéssel:
És mi a jövője a ma már múzeumként funkcionáló Főműhelynek? Nos, az biztos, hogy megőrzik a múltnak, de gyártás már aligha lesz ezen a területen. De ki tudja…?
