Mechwart: Gőzzel már megy! Lehet dízel is?
Lehet bizony! Az 1893-as szabadalom Mechwart-féle gőzeke erőforrását 1896-ban lecserélték egy petróleum motorra. Ez az az év tehát, amikor Magyarország belépett a dízel-korszakba, de nem ám úgy, hogy létezett működőképes dízelmotor, hanem úgy, hogy azt egy őstraktorba építve meg is lehetett vásárolni a Ganz-nál gyártott mezőgazdasági gépet!
Borítóképen: A Mechwart-féle petroleum-eke
Mielőtt ismertetnénk ezt a remekművet, egy kis rendet kell raknunk, ugyanis van itt több fogalom, amit illik tisztázni. Miért mondjuk, hogy ez a dízel-korszak kezdete Magyarországon? Miért nem nevezzük ezt a gépet traktornak?
- Nos, a petróleummotor (másképp: kőolajmotor) egy olyan dízelmotor, amely valamely kőolaj terméket vagy közvetlenül a nyers olajat vagy valamely kátrányterméket használ fel munkavégzésre.
- A traktort (másképp: mezőgazdasági vontató) mezőgazdasági eszközök mellett használják többek között erdészeti és egyéb berendezések vontatására, mozgatására, szállítására is.
Az 1. ponthoz fontos tudni, hogy az 1896-os petróleummotor egy úgynevezett Bánki-Mechwart motor volt, azaz Mechwart Bánki Donáttal együttműködésben fejlesztette ki, kifejezetten a petróleum-eke számára. A 2. ponthoz pedig még annyit, hogy ez az őstraktor (vagy petróleum-eke) csak annyiban különbözött a mai traktoroktól, hogy a mai traktorok univerzálisabbak, hiszen míg a Ganz korabeli ős-traktorjára speciálisan, és csakis az ehhez való ráépített technika tette lehetővé a munkavégzést, addig a mai traktorok esetében nincs ilyen „ráépítés”, a munkaeszköz minden esetben valamilyen oldható kötéssel (vonófej, hárompontfüggesztés, K80, kihajtás stb.) csatlakozik a munkagéphez.
Nem szabad azonban elfelejteni, hogy a mai traktorokon alkalmazott szabványosított csatlakozási lehetősége (és azok egyre szélesedő köre) a traktorok megjelenésének kezdeti időszakában nem álltak rendelkezésre, így voltaképpen alig volt valami apró különbség az őr-traktorhoz mérten.
Ettől még igaz, hogy a „traktor-elv” még került alkalmazásra a Mechwart-féle petróleum-ekénél, viszont tudott annyit, mint egy korai traktor!
Ezt onnan tudjuk, hogy már az elődnek tekinthető gőzeke leírása is egy többfunkciós eszköz ismertetése – márpedig annak továbbfejlesztett változata a petróleum-eke:
Semmi okunk azt feltételezni, hogy a korábbi, gőzzel hajtott változatnál említett „egyszerre beszántja, megboronálja, beveti és betakarja a földet” funkcionalitások sérültek volna, sokkal inkább bővülhetett a kör!
Csak még egy megjegyzés: a traktorok esetében a motor teherviselő elem, tehát nincs külön vázszerkezet, és ez is egy jelentős különbség, de ezzel együtt is úgy gondjuk, hogy az ős-traktor bizony korában kiemelkedő technikai újdonság volt! Az egy más kérdés, hogy nem volt rá igazi kereslet…
De nézzük a gépet, mert bizony ez egy elég érdekes szerkezet! A váz és a munkavégzés működési elve jobbára azonos a gőzekével, így ennek ismertetésétől eltekintünk, azonban az alábbi cikkben írtunk erről is:
A motor óránként 4,5-5 kilogramm petróleumot fogyasztott, 420 percenkénti fordulat mellett teljesítménye 12 lóerő volt. A hűtésről a hengerköpenyben keringtetett víz, valamint egy ventilátor gondoskodott. A gépet úgy méretezték, hogy az egész napot végig dolgozhatták vele, nem kellett megállni sem víz, sem üzemanyag tankolása okán.
Ez utóbbi, és az, hogy nem kellett megállni időnként, hogy a gépet feltöltsék – mint a gőzekénél – azt eredményezte, hogy adott idő alatt a nagyjából azonos teljesítmény mellett nagyobb területet lehetett megművelni a petróleum-ekével!
Ez a motor tehát – a kor technikai sínvonala mellett – olyan jónak bizonyult, hogy egyes vélemények szerint Bánki Donát ezért állt le a vízbefecskendezéses benzinmotor további fejlesztésével:
Üzemeltetése, valamint a vételára is alacsonyabb volt, mint a gőzekének, így elsőre ez egy elutasíthatatlan ajánlatnak tűnik, azonban Mechwartot 1899-ben nyugdíjazták, és a Ganznál 1904-ben újraindították a kétgőzgépes helybőlszántó gőzgépek és ekék gyártását…
