Medvesi kisvasút: a nagy vonatrablás!

Ahány hely van Magyarországon mind-mind érdekes történeteket mesél, ha az ember kissé beleássa magát az emlékek kutatásába. Kell mondani, hogy lépten-nyomon olyan történetekre bukkanunk, amik regénybe, vagy filmbe illenének? Nos, a medvesi ipari kisvasút, és a terület története bizony nem egy meglepő történettel szolgál!
Borítóképen: A rablás helyszíne, az alagút
Először is; hol van Medves? Ebben az esetben nem egy településről, hanem egy területről van szó, méghozzá a Medves-fennsíkról, amely Magyarország és Európa legnagyobb területű bazaltplatója Magyarország és északi szomszédunkhatárán. A fennsík nagy része 520–570 méteres tengerszint feletti magasságú. Legnagyobb magassága a Medves-magosa nevű ponton eléri a 671 méteres magasságot. A magyar területre mintegy 8 km² esik, míg az északi résszel együtt 12,8 km² a teljes területe.

Itt található Salgó vára is:
Ha bazalt, akkor már talán lehet tudni, hogy kerül ide a macskakő, ami mint tudjuk bazalt bányákban fejtett természetes kő, amit hosszú időn keresztül az utak borítására használtak – ma már inkább csak díszítő jelleggel alkalmazzák.
És hogyan lesz a bazaltból macskakő? Nos, azt bizony ki kell termelni! És ezen a ponton lép be a történelem… 1920-ban számos bazaltbánya Csehszlovákia területére került. Bár 1924-ben Somoskőt visszacsatolták hazánkhoz, a macskalyuki bánya továbbra is északi szomszédunknál maradt.
Macskakő
Érdekes módon a nyelvészek nem kötik össze Macskalyuk bánya és a macskakő elnevezést, pedig a Monarchiában szinte mindan város – így például Bécs – utcáit az innen kitermelt kövekkel burkolták. Nem vagyunk nyelvészek, nem vitatkozunk, de annak nyomát sem találtuk sehol, hogy a bánya neve a kő elnevezésére utal, azaz fordított az összefüggés. Mit mondananak a nyelvészek: Íme:
Sok macska- előtagú kifejezésünk van. Az előtag az állatra vagy testrészeihez való hasonlatosságra utal és van, amelyikben az előtagnak (a macskának) lekicsinylő, gúnyos, tréfás árnyalata van. Idegen mintára (német, francia stb.) alakult tükörszó is található köztük. Ilyen a macskakő is, amely szófejtő nyelvészek szerint valószínűleg régi német nyelvből vett tükörszó, a macskafejkőből (Katzenkopfstein) rövidült. Érdekes, hogy míg a magyar rövidülésben a „fej” (Kopf) maradt el, addig a németben a „macska” (Katze). A német nyelvterületen használt mai alakja Kopfstein (fejkő).
A macskakő szó nyelvünkben már az 1300-as évek elejéről kimutatható, a Magyar oklevélszótárban „machkakw” formában található.
A macskakő szó eredete egy másik, kevésbé valószínű, inkább népetimológia-szerű feltételezés szerint a cseh nyelvből származik. A cseh nyelvben a ’macska’ „kočka” (kocska). A 13. század közepén a kocka formájú köveket északról importálták Magyarországra. A beszállítók később gúnyosan, magyarra visszafordítva emlegették „macskakő”-ként.
Nekünk ezek elég erőltetettek, de a nyelvészek sem egységesek a téma megítélésében, így aztán mi meg végképp nem mondunk vélemény.
1920 után államközi megegyezés alapján magyar munkások jártak át a szlovák bányákba dolgozni.
1925-ben már folyt a termelés, s még abban az évben a Hoffbauer-féle vállalkozás vágányaiból felépült a macskalyuki kőfejtőbe vezető 8,8 kilométer hosszú, 16–40 ezrelékes emelkedésű kisvasút. 1930-ban szárnyvonalat vezettek a Magyar-bányához is.
Tehát; a bánya ugyan Csehszlovákiához került, de annak kitermelés és hasznai maradtak, csakhogy a magyar munkások a macskalyuki bányába fényképes határátkelő igazolvánnyal léphettek be, melyet évente meg kellett újítani. A kitermelt kőanyag egy 1924. évi megállapodás szerint vám- és illetékmentesen juthatott át Magyarországra.
Amikor a szerelvények a határra értek, a vámházban dolgozók ellenőrizték a rakományt. A hazánk területén fekvő medvesi bányákból hat-nyolc kilométeres pályán érkezett le a bazalt a somoskőújfalui zúzóüzembe. Az említett összeköttetéseken túl a fővonalnak Közép-bánya és Kis-bánya felé is volt elágazása.
A történet további érdekessége bizony az előzőekhez kapcsolódik. Nagyon is! De hogy jön a meglehetősen érdekes jogi státuszú bánya a vonatrabláshoz? Nos, ha nincs bánya, nincs kisvasút, ha nincs kisvasút, nem termelik ki a bazaltot, és ha nem termelik ki, nincs, akinek munkabért fizessenek érte…
De itt volt bánya, volt kitermelés, és volt kisvasút is! A vonatrablás pedig így történt:
1948 nyarán, egy szombati napon, délután három óra tájban elindult egy „pénzszállító” szerelvény Somoskőújfaluból a bányákba, hogy a négyszáz dolgozó felvegye kétheti fizetését. A százezer forint körüli összeget három aktatáskába tették, melyeket a vonat végéhez kapcsolt kocsiban tisztviselők őriztek.
Amint a szerelvény kiért a településhez közeli alagútból, a vágányon egy kidöntött fát pillantott meg a mozdonyvezető. A vonat megállt, s a lesben álló, géppisztolylyal felszerelt, álarcos banditák megtámadták a mozdonytól körülbelül ötven méterre lévő, pénzt szállító vagont.
A támadók a zsákmány megszerzése után a bozótosba vetve magukat elmenekültek. Az Iparügyi Minisztérium ötezer forintot ajánlott fel a nyomravezetőnek. A tettesek kilétére csak évekkel később derült fény.
Az 1950-es években öt gőzmozdony teljesített szolgálatot a vonalakon, melyek Borcsa, Marcsa, Kati, Piri és Zsuzsa névre hallgattak. A gőzösök a somoskőújfalui mozdonyszínben voltak „elszállásolva”, 1960 körül már megjelentek a dízelmozdonyok is a síneken.
Ez tehát nem volt egy aprócska üzem, de – miután a kitermelés drágult, a macskakőre pedig egyre gyengébb volt a kereslet – 1963. január 1-jén az iparvasút forgalmát is megszüntették.
Ma túristaútvonal van a nagyrészt felszedett sínek helyén, látogatható az a hely is, ahol a nagy vonatrablás történt.
És kik voltak az elkövetők? A neveket ismerjük, de nem közöljük, mert senkinek nem mondanak semmit, és ha mégis, akkor pedig egy réges-régen elévült – és feltehetően a büntetést is leülték az illetők -, na meg már szinte biztosan nem élnek.
De! A kisvasút, a valamikor bánya, a nehéz fizikai munka, és még a gyalázatos rablás is megérdemli, hogy emlékezzünk rá!