Megindul Buda ostroma 1541 május 4. – “Oda Buda”

Az 1530-as években egy osztrák hadsereg ostromolta Budát, szintén Von Roggendorf vezetésével, azonban sikertelenül. Habár a várfalak gyengék voltak, az erőd jó elhelyezkedése nehezítette a harcot.

1534-ben, miután György barát lett a váradi püspök, nem habozott megerősíteni a várat, hogy megvédje egy esetleges további ellenséges támadástól. Azonban nem számított arra, hogy emiatt a töröktől később nem lehet majd visszafoglalni.

1540-ben meghalt Szapolyai, de még halála előtt kiadta utolsó parancsát Fráter Györgynek és a többi hívének, hogy vessék el a váradi békeszerződésben szabott feltételeket, ne bízzanak az osztrák főhercegben, I. Ferdinándban, ne adják át neki a Magyar Királyságot, és továbbra is tartsák fenn a szultánnal való szövetséget.

György barát engedelmeskedve királya parancsának, ezt tette, és előkészítette az újszülött király, János Zsigmond trónra lépését, mire a főherceg Leonard von Felstet küldte Buda ostromára, azonban a fővárost nem tudta elfoglalni. A parancsnok még őrséget hagyott Pesten, amit a törökök sikertelenül ostromoltak, így a pesti helyőrség fel tudta készülni a következő budai ostromra.

1541 februárjában Ferdinánd jobbágytelekenként egy forint adót rendelt el az újabb hadjáratra, és a magyar nemességet is közfelkelésre szólította fel.

Az 22 éves Izabella királyné, aki megrettent a harctól, egy magyar parancsnok útján küldött üzenetet Bécsbe, amelyben hajlandó volt átadni a várat György barát beleegyezése nélkül, de a barát erősebbnek bizonyult nála, így szándékát nem tudta megvalósítani. Közben Isztambulban is készülődtek a seregek, hogy rátörjenek Ausztriára és a Ferdinánd-párti ún. királyi Magyarországra, de csapataik csak a Szerémségig jutottak el.

Buda ostroma 1541. május 4. és augusztus 21. között zajlott. A hadsereget Wilhelm von Roggendorf vezette, mely nagy számban tartalmazott osztrák, német, cseh és magyar alakulatokat. A három hónapos ostrom célja a megerősített Buda és várának elfoglalása volt, ahol Szapolyai János özvegye, Izabella királyné tartózkodott az alig egy éves fiával, János Zsigmonddal együtt. A vár védelmét Fráter György, Szapolyai kincstartója, tanácsadója és a csecsemő király gyámja, valamint enyedi Török Bálint dunántúli főkapitány vezette. A védők kitartottak addig, amíg I. Szulejmán vezette török felmentősereg meg nem érkezett és meg nem semmisítette Von Roggendorf seregét. Azonban a győzelem súlyos árat követelt, mivel a szultán úgy döntött, hogy Buda végleges megszállását szervezi meg, létrehozva az új tartományt, a Budai vilajetet, és Buda csak 1686-ban szabadult fel a török uralom alól.

Az oszmánok már évek óta támadták a Habsburg Birodalmat és annak magyar területeit, így Buda is folyamatosan veszélyben volt.Az áprilisi események során Ifjabb Niklas Salm vezetésével egy alsó-ausztriai hadtest és 50 naszád indult el, hogy elvágják Budát utánpótlását. Az első támadást Von Felst vezette, de ő nem járt sikerrel. Ezután Von Roggendorfot állították az élre, aki már korábban is harcolt Budán, de egészségi állapota miatt szerette volna lemondani a vezetésről.

A török fenyegetések miatt azonban gyorsan el kellett foglalni Budát, ezért Serédy Gáspár felső-magyarországi kapitány Tokajt foglalta el a támadás előkészítése érdekében. Laszky Jeromos, a portai követ pedig Konstantinápolyból egyre ijesztőbb híreket küldött Bécsbe.

Ebben az időszakban Török Bálint is Dombóvár ellen vonult, amely Ferdinánd oldalán állt. Az események tehát sokszínűek és a különböző hadmozdulatok egymásra hatása miatt sokszor nehéz volt a harcok kimenetelét előre jelezni.

Július 3-án Török Bálint vezetésével nagyszabású kitörés történt a budai őrség és az ellenség soraiból, amely során mintegy kétszáz embert sikerült leteríteni, és élelmiszert juttatni a várba. Eközben az osztrák sereg másik része a Csepel-sziget környékén volt elfoglalva, ahol jól megerősített tábort építettek ki, mély árkokkal ellátott sáncokkal védve. Ezzel az osztrák gyalogság kivédhette a szendrői bég lovasságának támadásait is, míg a német lovasság heves harcot vívott velük a sáncon kívül.

Az ostromló sereg a Duna néhány szigetén is létesített hevenyészett erősségeket, amelyek a tábort védték. A Gellért-hegy lábánál levő ágyúk pedig támogatták a német lovasságot a törökök elleni harcban. Július végén a szultáni sereg átkelt a Száván, de lassú menetben haladt Buda felé, míg a szendrői bég tovább harcolt Von Roggendorf katonáival, tovább készítve a terepet a vár felmentéséhez. A törökök többször is Buda közvetlen közelébe értek, ahonnan a kitörő magyarok segítettek nekik. Az ilyen akciók félelembe hozták az osztrákokat, akik azt hitték, hogy a felmentő támadás már elindult.

Egy augusztus közepén történt kirohanáskor Török Bálint arra próbálta bírni Von Roggendorf mellett harcoló magyarokat, hogy vonuljanak mihamarabb vissza, mert különben a szultán fegyvereitől fognak elveszíteni.

Az utolsó csata Budáért augusztus 20-án indult a védők és az ostromlók között.

A törökök Csepel felől támadtak Perényi erőire, majd majdnem egy tonna lőport szórtak szét a magyar sáncok előtt. Amint a török lovasság odaért, meggyújtották a puskaport, és az így keletkező tűzben az oszmánok megzavarodtak, majd a rohamra lendülő magyar lovasság végigkaszálta köztük.

Török Bálint vezetésével öt órás harc bontakozott ki a sáncokért a Gellért-hegy alatt, amit nehezített, hogy Pestről az ottani ágyúk támogatták a sáncot védő osztrákokat.

A Duna egyik kis szigetén, az Ónoson, egy csapat janicsár és aszab támadta meg az ott állomásozó cseh és német erőket. Az itt létesített hevenyészett erődítmény egyszerre figyelte és biztosította a Duna menti területet, de a törökök észrevették, hogy a cseh és német katonák nem teljesítik megfelelően az őrszolgálatot, ezért sebtében rajtuk ütöttek. A szigetet védő 700 katonát lekaszabolták a törökök. A Habsburg folyami erők Speciacasa vezetésével rajtaütést hajtottak végre az Ónos ellen, ahol a törökök épp az ágyúk elvontatásával és a fosztogatással voltak elfoglalva. A váratlan támadáshoz a cseh, magyar és német erők is csatlakoztak, és az oszmánok félezer halottat hátrahagyva menekültek el.

Az Ónoson lezajlott harcok után a folyami hadsereg még kemény csatákat folytatott a török hajókkal, sokat el is süllyesztett, vagy elfoglalt. Az augusztus 21-én tartott haditanácson Perényi javasolta Von Roggendorfnak, hogy indítsanak összehangolt és kidolgozott támadást a kelenföldi és az attól délre táborozó törökök ellen, és ha lehet, semmisítsék meg még a szultán megérkezése előtt a szendrői béget. A főparancsnoknak a német birodalmi sereg ígért erősítéseket, amelyek érkezését be akarta várni, azonban a szultáni sereg már nem volt messze.

Az egész oszmán hadsereg szinte bekerítette Budát, és a szultánhoz tartozó tatár csapatok felégették Buda környékét, valamint Esztergomot, Székesfehérvárt és még Nyitra vármegye vidékeit is. Amikor a szultán meggyőződött arról, hogy a király még gyermek (és biztosan az özvegy királyné fia), ezért nem politizálhat önállóan, döntő lépésre szánta el magát. Nem bízott többé magyar szövetségeseiben, és augusztus 29-én sátrába hívta az özvegy királynét és a főurakat. Mialatt azok távol voltak, a szinte őrség nélküli várat janicsáregységek szállták meg, és ez a török uralom kezdetét jelentette Magyarországon.

Hadi elemzések szerint György barát annyira megerősítette Budát, hogy a tehetetlen Von Roggendorfnak esélye sem lett volna a vár bevételére. Ha azonban mégis sikerült volna Von Roggendorfnak kamatoztatnia az előnyöket, Szulejmán nem foglalhatta volna el a fővárost. Szulejmán már kétszer is birtokolta Budát majd végül csellel elfoglalta.

wikipedia arcanum