Megrázza mint Krisztus a vargát! Honnan ered a mondás?
Van egy népmese vagy adoma, amiben Jézus teljesíti egy útjába akadó varga három kívánságát. Előbb a varga nagyot eszik, aztán nagyot iszik, ezért Jézus (vagy más verzióban Szent Péter) odaugrik hozzá és megrázza, hogy térjen már magához és harmadiknak az örök üdvösséget kérje.
Borítóképen: Alászáll a poklokra
Jézus részéről ez egy próbatétel, hogy a varga mit tart fontosabbnak a földi életet vagy a másvilágot, az örök életet. De a varga nyilván elbukna magától.
A szólás több írónkat is megihlette:
Móricz Zsigmond Esőleső társaság című kötetében van egy elbeszélés, amiben így ír: “Mikor egyszer Krisztus, aki igen béketűrő ember volt, az új csizmájában kiment eső után, osztán belement a víz, s akkor egyszer dühbe jött, s úgy megrázta a vargát, hogy ma is arról koldul”.
Jókai “Megállj varga” című történetében az egyes céhek emberei felosztották maguk közt a passiójáték szerepeit és Jézus szerepe egy molnárra jutott. Az előadáson a molnár felfeszített állapotában tűrte a farizeusok szidalmait, tűrte, tűrte, de egyszercsak odaért a varga és azt mondta neki: “te lisztlopó”, erre a molnár: “Megállj varga! Szálljak csak le a keresztről”…
Ez az anekdota szájról szájra szállt, Jókai is így jegyezte le és írt belőle történetet.
Sőt a történet több nemzetnél is megtalálható, ahogyan a szólás is. Így tehát az eredet nemzetisége bizonytalan, de nagyon valószínű, hogy a népmeséből indult, de a színjátékos verzió sokkal érdekesebbnek bizonyult, ezért ma ahhoz kötődik inkább.
