Mellékvonalak hősei!
Hosszú évek során a magyar ipar igen sok kiváló, komoly hírnévre szert tett mozdonyt, motorkocsit, és egyéb más vasúti járművet adott a világnak – a környező országoknak nem adtak, de mégis kaptak… -, de volt jó pár olyan típus, amelyek elismertségük mellett sem futottak be ilyen nagyívű pályát. Miért? Ennek sok oka lehet, de a most bemutatásra kerülő típusok esetében az ok nem más, mint hogy jellemzően mellékvonalakon végezték nehéz mindennapi munkájukat.
Borítóképen: A mellékvonalak hősei: MÁV 377, MÁV 375 és MÁV 376, és egy vicinális pálya
A 377-es sorozat (XII. osztály), C-n2t tengelyelrendezésű mozdony
A 377-es sorozatú mozdony a MÁV egyik legnagyobb darabszámú jól bevált mellékvonali mozdonysorozata lett. Első ránézésre is elég elég egyszerű szerkezet. Ennek magyarázata a mellékvonalak maximális terhelhetőségében rejlik.
A mellékvonalak esetében az al- és felépítmény a fővonalakéinál egyszerűbb volt, nem bírta el a modernebb, nagyobb tömegű mozdonyokat. Ezért a mellékvonalakra tervezett mozdony szerkezete, azért, hogy tömegét csökkentsék, a legegyszerűbb kellett legyen.
E mozdonyok többségét a MÁV Gépgyár gyártotta. 1885-1903 között 493 darab készült. Elsősorban személy- és tehervonatoknál alkalmazták őket, de tolatási szolgálatot is elláttak. Nyugtalan járásuk miatt gépmeneti sebességüket 30 km/h-ra korlátozták.
Ezek a mozdonyok sík pályán 40 km/h sebességgel 280 t, 30 km/h sebességgel pedig 375 tonna tömegű vonatot továbbítottak.
A 377. sorozatú mozdony főbb jellemzői: hajtókerékátmérő 1110 mm, szélső tengelytávolság 2800 mm, hengerátmérő 350 mm, dugattyú lökethossz 480 mm, rostélyfelület 1,2 m², összes fűtőfelület 52 m², gőznyomás 10 bar, szolgálati tömeg 29,3 tonna, tapadási tömeg 29,3 tonna, szénkészlet 1,21, vízkészlet, 4,3 m³, ütközők közötti hossz 8.100 mm, legnagyobb sebesség 45 km/h.
375-ös sorozat (TV. osztály), 1’C1’-h2t tengelyelrendezésű mozdony
A 375-ös sorozatú (TV osztályú) gőzmozdony az 1900-as évek elején jelent meg. E sorozat a MÁV egyik legjobban bevált mellékvonali szertartályos gőzmozdonya volt. Személy- és tehervonatok vontatására volt alkalmas. Az évtizedek során többféle szerkezeti kivitelben gyártották: telítettgőzű-compaund gépezetű, Brotan-kazános, túlhevítős, ikergépezetű. A telítettgőzű kompaund-mozdonyokat túlhevítős, ikergépezetű mozdonyokká építették át.
A mozdony sík pályán 60 km/h sebességgel 630 tonna tömegű vonatot továbbított. Mivel a fővonalakon is bevált, a MÁV részére 1907-1959 között 596 darabot gyártottak.
Ezeken kívül sok mozdonyt exportáltak is. 1959-ben, a 375.1032 pályaszámú mozdony elkészültével fejeződött be a kilenc évtizedes magyar gőzmozdonygyártás.
A 375-ös sorozatú mozdony főbb jellemzői: hajtókerékátmérő 1180 mm, futókerékátmérő 950 mm, szélső tengelytávolság 7650 mm, hengerátmérő 410 mm, dugattyú lökethossz 600 mm, rostélyfelület 1,85 m², összes fűtőfe lület 105,38 m², túlhevítő futófelület 20,2 m², gőznyomás 12 bar, szolgálati tömeg 53,8 tonna, tapadási tömeg 32,7 tonna, szénkészlet 3,2 tonna, vízkészlet, 5,6 m³, ütközők közötti hossz 10930 mm, legnagyobb sebesség 60 km/h.
376-os sorozat (TVa osztály), 1’C1’-h2t tengelyelrendezésű mozdony
A 376-os sorozatú mozdony megjelenésének körülményei: az 1910-es években a MÁV mellékvonalainak jelentős hányadán a megengedett tengelyterhelés csak 90 KN volt. Ezeken a vonalakon a forgalmat hosszú időn keresztül a 377- es sorozatú mozdonyokkal bonyolították le.
A növekvő vontatási követelmények nagyobb teljesítményű mozdonyok beszerzését tették szükségessé. Igaz, futottak már a 375-ös sorozatú mozdonyok is, azonban, bár a vontatás szempontjából megfeleltek, tengelyterhelésük meghaladta a 90 kN-t, és a mellékvonalak többsége bírta el ezt a súlyt.
Ezért kellett a MÁV-nak olyan mozdonyokat beszereznie, amelyek elsősorban kisebb méreteivel és tömegével, valamint mintegy 20%kal kisebb teljesítményével különbözött a TV osztályú (később 375-ös sorozatú) mozdonyoktól. A 376-ok többféle szerkezeti kivitelben készültek (telített gőzű-kompound gépezetű, túlhevítős-ikergépezetű).
A világháború alatt épült mozdonyoknál a rézhiány miatt Brotánkazánt alkalmaztak.
Ezek a mozdonyok sík pályán 50 km/h sebességgel 405 tonna és 30 km/h sebességgel 735 tonna tömegű vonatot továbbítottak. Mivel e mozdonyok mind a mellékvonali személy- és tehervonatoknál, mind a fővonali tehervonatoknál egyaránt jól beváltak, 1910-1916 között 319 darabot gyártottak.
A 376-os sorozatú mozdony főbb jellemzői: hajtókerékátmérő 1040 mm, futókerékátmérő 875 mm, szélső tengelytávolság 6530 mm, hengerátmérő 370 mm, dugattyú lökethossz 540 mm, rostélyfelület 1,6 m2, összes futófelület 82,20 m², túlhevítő futófelület 16,9 m², gőznyomás 12 bar, szolgálati tömeg 45,9 tonna, tapadási tömeg 27,8 tonna, szénkészlet 1,6 tonna, vízkészlet, 5 m³, ütközők közötti hossz 9820 mm, legnagyobb sebesség 50 km/h.
Természetesen nem ezek voltak kizárólag forgalomban azokban az időkben, de talán ezek a legfontosabbak a mellékvonali gépek közül. Természetesen kimaradhatott még fontos típus, de sorozatunkban ezek is sorra kerülnek!
