Menekülés a természetbe, avagy; a Fogaskerekű Vasút
„A Svábhegyre vezető fogaskerekű vasútra nézve meg van kötve a szerződés. Buda városa a vállalkozókat utasította, hogy hat hó leforgása alatt eszközöljék ki a kormánytól az építési engedélyt. A szerződés szerint az engedély 40 évre szól, mely után a vasút a város tulajdonává válik” – írta a Politikai Ujdonságok című kiadvány 1873 április 16.-i száma.
Borítóképen: Egy korai képeslap
A 19. században a Sváb-hegy és környéke többnyire erdővel borított terület volt. Leginkább vadászatok színhelyéül szolgált. Kiépített utak nem vezettek ide. Közvilágítás, üzletek, tömegközlekedési lehetőség nem volt. Megközelíteni csak gyalog vagy lóháton lehetett.
Néhány tehetősebb budai polgár villát építtetett a Sváb-hegyen. Közel maradhattak a városhoz, ugyanakkor távol is tarthatták magukat annak forgatagától.
Idővel felmerült az új negyed közlekedési lehetőségének javítása. Az első elgondolások szerint a Zugligetből vezetett volna vasút a Sváb-hegyre. Végül Buda polgármestere a Diósárok mentén vezetett fogaskerekű vasút megépítését támogatta.
Miután a bevezetőben említett szerződést megkötötték, még majdnem kereken egy évet kellett várni arra, hogy meginduljon az építkezés. Ez ugye nem éppen hat hónap, ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy a fogaskerekű vasút mindössze két hónap alatt megépült!
Ez a pálya, mint fogaskerekű vasút a világon harmadikként átadott volt a maga nemében.
A forgalom 1874. június 24-én indult meg a Városmajor és a Sváb-hegy (Emich-féle nyaraló) között. Kezdetben a vonatok csak április közepétől október közepéig közlekedtek. Irányonként naponta két-két vonatot indítottak. A sváb-hegyi villanegyed csendes elszigeteltsége nem tartott sokáig. A századelőn megjelenő új divat, az egynapos kirándulások a budai hegyekbe vonzották Budapest lakosságát.
Hamar döntés született a vonal meghosszabbításáról is, így a Sváb-hegy és Széchenyi-hegy közötti szakaszt 1890. május 17-én nyitották meg. Az immár könnyen megközelíthető Sváb-hegyen fellendült az építkezés.
Az ehhez szükséges építőanyagot szintén a Fogaskerekű Vasúton szállították.
A vonalon másfajta áruszállítás is folyt. A hegyen lakók és az ott működő vendéglők igényeit is legkönnyebben a Fogaskerekű Vasúton lehetett kielégíteni. Az első néhány évtizedben tehát személyszállító és tehervonatok egyaránt rendszeresen közlekedtek a vonalon.
A vonal nyereségesnek bizonyult, pénzügyi szempontból a Millenium éve (1896) volt a legkiemelkedőbb, de aztán jövedelmezősége romlani kezdett… Mi volt ennek az oka? Nos, a hűvösvölgyi és zugligeti villamosvonalak konkurenciát jelentettek a Fogaskerekű Vasútnak, mivel sokan a villamosokkal utaztak a kedvelt budai kirándulóhelyek felé.
A vasúttársaság anyagi helyzete rendkívül leromlott.
Bármilyen furcsa is, de a nehézséghez hozzájárult az is, hogy a konkurenciaharc okán 1910-ben bevezették a folyamatos üzemet, azaz az év minden napján közlekedtek a személyszállító vonatok. Az első világháború idején és azt követő években a súlyos szénhiány okozott gondokat.
Mivel ekkor még kizárólag gőzmozdonyokkal rendelkezett a Fogaskerekű Vasút, – több más vasútüzemhez hasonlóan – az ideiglenes leállítás fenyegette. Ezt végül sikerült elkerülni.
1929-ben a Fogaskerekű Vasutat modernizálták.
A vonalat felsővezetéki rendszerrel villamosították, a gőzmozdonyok helyett villanymozdonyokat állítottak forgalomba. Ezzel egy időben számos új berendezést létesítettek a vasúton.
A Második Világháború szintén nagy károkat okozott a Fogaskerekű Vasúton. Számos járműve és épülete vált használhatatlanná.
A helyreállítás jó néhány hónapot vett igénybe. Ezt követően azonnal megkezdték a fa szállítását a hegyekből a városba.
Néhány évvel később, az újjáépítés előrehaladtával végképp megszüntették a teherforgalmat. A gépkocsi-közlekedés kiszorította a fővárosból a lovaskocsikat, amelyeket korábban – az állatokat kímélendő – szintén a Fogaskerekű Vasúton szállítottak a Sváb-hegyre. Időközben kiépültek a magasabban fekvő területekre vezető szilárd burkolatú utak, melyek már alkalmasak voltak teherautók közlekedésére.
A Fogaskerekű Vasút újabb korszerűsítésére 1973-ban, Budapest centenáriumának – létrejötte századik évfordulójának – alkalmából került sor.
Az 1929-ben beszerzett villanymozdonyokat, valamint az azokkal közlekedő személykocsikat selejtezték. A pályán új felépítményt, új fogasléc-rendszert építettek. Valamennyi váltót villamos állításúra építették át. Bevezették a központi forgalomirányítást.
Napjainkra – helyesebben már jóval korábban – A Fogaskerekű Vasutat teljes egészében integrálták a főváros tömegközlekedési rendszerébe, így nem kizárólag a szabadidős tevékenységeket, hanem a mindennapi utazásokat is szolgálja – továbbra is, becsülettel!