Vélemény Vélemény-cikkeink

Mennyi az annyi? Rémhírek helyett tények a benzinárról!

A benzinár folyamatos támadások kereszttüzébe került az ellenzék részéről. Hol az a baj, hogy a kormány nem avatkozik be, hol meg az a baj, hogy beavatkozik… El kellene dönteni végre, hogy mit szeretne a baloldal, mert ez így nagyon nem kerek. Megpróbáltuk összeszedni egy mondatba a kritikákat, és reagálunk is ezekre.

Hallhatók olyan hangok, hogy a 480 forintban maximált ár igen káros, mert ennek a plafonnak a bevezetése beleavatkozik a piaci folyamatokba, és károsan hat, mivel megtéveszti a fogyasztót, és nem ösztönöz takarékosságra.

Nos, ez lehet, hogy így néz ki azoknak a szemszögéből, akik a Rózsadomb tetejéről igyekeznek elhitetni magukról, hogy a nép gyermekei, de a valóság nem az, amit a budai luxusvillákból látni! Ha az ember veszi a fáradtságot, és kicsit hajlandó leereszkedni kisebb falvakba, vagy talán elég az is, ha néhány pesti külvárosi negyedbe, hamar rájön, hogy ezeken a helyeken már a 400 forintos ár is éppen eléggé ösztönző volt a takarékosságra nézve, az pedig sokaknak már tök mindegy, hogy 480, vagy 520 forint a benzin literje, mert egyiket sem tudják megfizetni.

Akit pedig nem ösztönöz megtakarításra, azok bizony azok a rózsadombi szomszédok, akiknek meg azért tök mindegy, mennyiben kerül a benzin, mert minden körülmények között meg tudják fizetni!

De itt álljunk is meg egy szóra, mert a Magyar Ásványolaj Szövetség szerint a társadalom leggazdagabb 10%-a nyolcszor annyit költ autózásra, mint többi 90%! Mi következik ebből? Csupán annyi, hogy ez a bizonyos réteg nyolcszor annyi adót is fizet!

A fogyasztónak totálisan mindegy, hogy miért ilyen drága a benzin, azért, mert magas az adótartalma, vagy azért, mert drága az alapanyag, vagy mert sokba kerül a nyersolajat feldolgozni. Aki tankol, egyetlen árat lát, ami most speciel 480 forint. Ha az ellenzék kifogásolja a magas adótartalmat, akkor ez nem jelent mást, mint hogy nem szeretnék, ha az államháztartás rendben legyen! Miért mondjuk ezt?

Mert ha történetesen a jövedéki adó, vagy éppen más adó, avagy járulék csökken, és ezzel lesz 480 forint a benzin ára, a fent említett fogyasztási viszonyok ugyanúgy fennállnának, azonban az állam bevételei tetemesen csökkennének! Azok a bevételek, amelyekhez a lakosság felső 10%-a (!) 47%-ban járul hozzá! Mi ez, ha nem a fizessenek a gazdagok elvének érvényesülése?

Csak hogy világos legyen; a leggazdagabb 10% – gyerekestől, nagymamástól – 970.000 ember, és ők azok, akik nagyjából ugyanannyit raknak a közösbe, mint a többi 8.730.000 ember (megint csak gyerekestől, nagymamástól)!

Az adócsökkentésről ennyit, erről a témáról többet nem szeretnénk hallani! Nézzük meg, hogy mit jelent „a piaci folyamatokba való durva beavatkozás” a töltőállomások szempontjából! Tény, hogy vannak Magyarországon egykutas vállalkozások, és vannak olyan „hálózatok” is, melyek alig pár kúttal rendelkeznek. Most, hogy az árrésük csökkent, vagy éppen negatívba fordult, igen nehéz helyzetbe kerülnek, mert ha veszteséget termelnek, a tulajdonosoknak bizony mélyen a zsebükbe kell nyúlni…

Sajnos ez van, nem lehet megkerülni a témát, és ezen a ponton kell megjegyeznünk, hogy együttérzünk a szorult helyzetbe került kis piaci szereplőkkel, de azt kell mondjuk, hogy ha ez a társadalmi ára annak, hogy valamennyi könnyítést kapjon az a bizonyos 90%, akkor ez egy jó megoldás.

Az üzemanyag árának maximálása ugyanis milliókat érint, azon vállalkozások száma, és az általuk foglalkoztatottak száma viszont ehhez képest elenyésző! Tudjuk, és értjük, hogy minden egyes munkahely elvesztése súlyos egyéni krízis, de egy ilyen horderejű változásnak sajnos mindig vannak vesztesei.

Nekik azért szurkolunk, hogy minél előbb oldódjon meg a helyzetük, az egész társadalomnak meg azért, hogy végre mérséklődjön az olaj ára, és végre a három hónapra bevezetett maximum alá kerüljön a normál adókkal és árrésekkel kialakuló fogyasztói ár!

Ajánlott Cikkek