Mennyit eszik a magyar?
Nos, ez egy elég bonyolult kérdés, és persze az sem mindegy, hogy miből mennyit eszik, de azt sikerült megtudnunk, hogy az 1890-es évek táján mennyi húst fogyasztottunk. És azt is megtudhattuk, hogy ez mit jelentett nemzetközi összehasonlításban.
Borítóképen: Konyha 1892-ből – Mi készült?
Ez eddig még csak az, hogy mennyit evett, de cikkünk végén az is kiderül, hogy manapság mennyit eszünk húsfélékből. Arra a múltból nincs kimutatásunk, hogy a húsféleségeken belül milyen arányt képviseltek az egyes termékek, de azt talán joggal feltételezzük, hogy a magas feldolgozottságú termékek aránya jelentősen növekedett. Arra vonatkozóan azonban, hogy a szárnyasok, a marha- és a sertéshús, valamint egyéb termékek arány milyen volt, semmit nem tudunk, ezért csak az összesítést tudjuk összehasonlítani.
Nézzük a múltat:
1892-ben 48,1, 1893-ban 49,5 kilogramm húst evett évenként a fővárosi polgár. Úgy látszik, ebben a két esztendőben kicsit kevesebbet evett, mert a következő évben már 54, 1895-ben 57,3 és a millennium évében már egyenesen 63 kiló hús jutott egy emberre.
Az utolsó két adat esetében biztosan kissé csalóka a kép, mert az előbb a fővárosba érkező munkások, és mindenki más, aki a millenniumi ünnepségeken és kiállításon dolgozott, nyilván a fővárosban étkezett. Azt mondhatjuk tehát, hogy pár kilóval több, mint 50 kilogramm húst fogyasztottak eleink az 1800-as évek utolsó évtizedében.
Fenti állításunkat igazolja az a tény is, hogy 1897-ben visszaesett a fogyasztás, és csak 53,4 kilogramm hús fogyott egy főre jutóan Budapesten.
Hogy miért Budapestet vetjük össze a mai országos adatokkal? Nos, azért, mert a vidéki adatok olyannyira nem voltak megbízhatóak a háztáji termelés, a saját vágások és az árucsere statisztika számára átláthatatlan szövevénye okán, hogy nem is készítettek kimutatásokat.
De mit jelentett ez nemzetközi összehasonlításban (kiemelve pár országot? Íme, a korabeli leírás, ami egyben a fogyasztási sorrend is volt:
A yenki üzlete után futva, az utcán betér valamelyik bárba s ott hihetetlen gyorsasággal fogyaszt el a hideg húsneműekből óriás mennyiséget:
Az angol már sokkal kényelmesebben eszik. Dolga végeztével ül le bőven terített asztalához:
A német étvágy dolgában harmadik a sorban:
Jó evő a magyar ember is. Valamikor még azt mondották felőlünk, hogy mindenünket megesszük, ez a statisztikai kép azonban bebizonyítja, hogy étvágyunk mérséklődött:
Keveset, de jót eszik a francia, az ínyencség nagy barátja. Asztalára nem sok kerül, de az a kevés mind válogatott falat, kitűnően elkészítve:
Az kellene hinnünk, hogy az orosz a sokat evő népek közé tartozik, tekintve hazájának hideg éghajlatát, amely a test jobb és bőségesebb táplálását kívánja meg. Az orosz azonban a mellett, hogy szerény igényű, még szegény ember is. Nem igen jut neki sok a földi élet gyönyöréből:
De az orosznak még mindig határozottan jut, mint az olasznak, aki vékony diurnista alakként áll képünkön:
A diurnista oly alsóbb rendű hivatalbeli tiszt, írnok volt, aki napi díjért, napi fizetésért dolgozott. Ezt csak a jobb érthetőség kedvéért jegyeztük meg, de most nézzük, hogy állunk ma? Ma mennyit húsfélét eszünk?
Nos, a Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint – a 2011 és 2020 közötti adatokra támaszkodva – azt mondhatjuk, hogy bizony a gazdasági ciklusok erősen hatottak ezekben az években is, a húsfogyasztás egy főre jutó szélsőértékei ugyanis 38,7 (2011-ben) és 62,8 kilogramm (2019-ben) adódtak, de;
A 2010-es évek átlagát tekintve az egy főre eső húsfogyasztás 53,1 kilogrammra jött ki, míg az 1892-től 1897-ig tartó években 54,2 kilogramm.
Ez a különbség véleményünk szerint nagyjából hibahatáron belüli, és ha hozzávesszük, hogy a millenniumi rendezvények minden bizonnyal némileg torzítottak az adatokon, kijelenthetjük, hogy a helyzet mit sem változott!
Hogy ez jó vagy sem, ki-ki döntse el, a tények ettől még tények maradnak.