Méray, de nem motor… Akár csillagmotoros autó is lehet!
Bár aki ismeri, vagy hallott a Mérayról inkább úgy tudja, hogy kiváló motorokat készített, melyek minőségükben és megjelenésükben az akkori nemzetközi élvonalban volt, mégis, már igen korán, 1927-ben megjelent a gyártó egy kifejezetten teherszállításra szerkesztett motoros triciklivel – de itt nem állt meg a történet!
Borítóképen: A Méray tehertaxi egy Méray kisteherautója
Egy kis Méray-történelem annak, aki esetleg nem ismeri, vagy aki szívesen látja a csodálatos motorokat újra:
1930-ban – amikor a gazdasági válság már beütött, de Magyarországon még nem érte el mélypontját… – jelent meg a Méray háromkerekű, zárt szállítóautója:
„Ugyancsak elkészült a régen várt kis Méray-autó, a kétszemélyes, csukott karosszériás háromkerekű személyszállító kocsi <…> biztosak vagyunk benne, hogy a magyar motorkerékpáros közönség körében azonnal népszerűvé válik az egyetlen magyar gyárnak, két hézagpótló modellje.”
Ez még a tricikli:
Míg 1927-ben inkább egy kis mellékkeresetként számítottak a triciklikből származó bevételre, illetve nyereségre, addig a személyszállító kocsi már sokkal inkább kényszer volt, hiszen az addigra Magyar Acélárugyáron keresztül (ahol a Méray motorkerékpárok készültek) a Magyar Általános Hitelbank tulajdona volt, márpedig a fő-részvényes szerette volna látni befektetései megtérülését. De az akkoriban nehezen ment…
a Magyar Acélárugyár egykori irodaháza napjainkban
Mi volt a lényege ennek a két személy befogadására alkalmas háromkerekű masinának? Nos, a gyártó abban jelölte meg a célt, hogy kitöltse a motorkerékpárok és az automobilok közti rést! Mi ebben a logika? Nos, annyi, hogy alig több pénzért kínálhatott a motorok helyett zárt karosszériás, minden időben használható közlekedési eszközt.
Ezúttal érdemes elolvasni a keretes írást is, mert bizony érdekes tényeket villantunk fel:
Háromkerekű csodák – gyanús Velorex…
A háromkerekű automobil koncepciója már a kezdetek kezdetén jelen volt, folyamatosan kísérleteztek ilyenekkel, azonban az első ismert, és nagyobb példányszámban gyártott személyszállító háromkerekű az angol Morgan gyártól jött ki, melynek bemutatója az 1910-es Olimpia Autószalonon volt (a kétülésest ugyanezen a rendezvényen, egy évvel később mutatták be). Érdekessége a modellnek, hogy ugyan – persze folyamatosan továbbfejlesztve! – csak 1937-ig gyártották, de 2012 és 2022 között újra felvették a gyártási programba.
Időben és térben is kevésbé messze a háromkerekűek egy másik képviselője a Velorex, aminet története – legalábbis ez a „mondás”… – a két testvér – František Stránský és öccse, Mojmír Stránský – és a Morgan 1936-os találkozásával indult el.
Bár a Morgan egyfajta adóoptimalizálási céllal vetette be háromkerekűit (ezek nem minősültek autónak, így mentesült az autókra vonatkozó, meglehetősen magas adók alól), míg a cseh testvérek elkezdtek azon gondolkodni egy olcsó háromkerekű jármű megépítésén, mely betölthetné az űrt a motorkerékpárok és az autók közt (csak nem ismerős?), mégis nagy a hasonlóság a két jármű között.
De ez csak a három kerékig, és azok elhelyezéséből adódó formai adottságaik erejéig igaz!
A Morgan gerincvázas alvázat alkalmazott, míg a csehek csővázas szerkezetet alkottak – holott Csehországban a Tatra a Tatra 11-en már 1926-ban alkalmaztak és ’34-ben a Skoda Popular is, na meg a Tatra teherautók a mai napig ilyen felépítésűek! – a motor pedig nem a két első kerék között kapott helyet, hanem az egyetlen hátsó előtt!
Ahogy azt majd később látjuk, ez a szerkesztési elv tökélesen azonos a Méray-féle háromkerekűek felépítésével! Nem állítjuk, hogy a csehek a Méraytól lesték el a koncepciót, de hogy nem a Morgantól, az teljesen biztos!
Ezek után nézzük, hogy miként is festett a Méray-féle háromkerekű autó, amelyet tehát 1930-ban – tehát jóval a csehek előtt! – szerkesztett a Méray. A munkában részt vett Zsolt Károly is, aki Pille nevű ultrakönnyű autóival komoly hírnevet szerzett magának. Íme, Méray háromkerekűje:
Érdekes módon ez a gép csővázas szerkezetű volt, és – ellentétben a Morgan-nel – motorja nem elől kapott helyet, hanem az egyetlen hátsó kerék előtt! Ezt egyrészt megerősítik a korabeli források, másrészt pedig jól látható az autó oldalán az ajtó és a hátsó kerék vonala között az a szellőzőnyílás, ami a jobb hűtést szolgálta.
Egyébként, ha megnézzük a Méray áruszállítóját, talán még jobban látszik a koncepció, hiszen ezen alapul a háromkerekű autó is:
De még itt sem volt megállás! A cég ugyanis még 1929-ben megvásárolta a Nova motorkerékpárokat előállító, felszámolás alatt levő kistarcsai Gép- és Vasútfelszerelési Gyár Blackburn motorokból álló raktárkészletét, majd ezekkel is épített motorkerékpárokat.
De nemcsak motorkerékpárokat állítottak össze a raktárkészlet anyagából, hanem autót is. Az 1931-ben készített négyüléses, nyitott kocsijuknak ajtó nélküli, műbőr bevonatú karosszériája volt. (már megint egy Velorex-jellemző… – a szerk.)
Motorja két „felpiszkált” 500 kcm-es Blackburn-motorból lett összeépítve. Az így 1100 köbcentiméteressé vált V elrendezésű léghűtéses motor sebességváltó közbeiktatásával, lánccal hajtotta az egyik hátsó kereket. A típusból csak ez az egy darab készült, az Elektromos Művek használta szerelőkocsiként.
És ez sem volt elég! Ezek után a Méray egy még merészebb motorkompozícióval állt elő! Ennek oka az volt, hogy nagyobb teljesítményt akart! Ezúttal már három hengert épített össze – méghozzá csillag alakban! – és bár ez is „csak” 1100 cm³-es volt, de a három JAP 22 lóerő leadására volt képes!
Ezúttal is csővázas szerkezetet alkalmaztak, de ezúttal a motort a hátsó kerékpár mögé (!) építették be. Igen, ez egy négykerekű konstrukció volt, tehát teljesértékű autómobilnak tekinthető!
Az elkészült tíz darabból egy darabra négyüléses személykarosszéria került, ami Mérayék személyes használatára szolgált, míg a többit bulldogfülkés tehertaxinak építettek meg!
Tudni kell, hogy a borítóképen látható Méray tehertaxi a vállalat tulajdona maradt, ugyanis abban az időben egész egyszerűen nem tudtak semmilyen teherjárművet megvenni a vállalkozások, ezért tehertaxiként hasznosították őket. A gondolat az volt ebben, hogy a taxikon keresett pénz előbb-utóbb visszahozza az árát. Egyébként a nem túl nagy és nehéz gép masszív volt, ugyanis teherbírása 1 tonna volt, így bőven az akkori forgalom ritmusában lehetett közelkedni a 3 előre és 1 hátrameneti fokozatta lellátott géppel.
1982-ben, egy új motoroslap megjelenését beharangozó Filhíradó is megemlékezik a Méray motorokról:
A fenti képen láthatók a kormáyzott kerekekkel elforduló lámpák: nos ilyet akkoriban sem a Morgan nem tudott, a Velorex pedig soha… Ez egy korát bőven megelőző újítás volt!
Azt nem tudjuk, hogy a tehertaxizás mennyire jött be, de azt tudjuk, hogy a Méray tehertaxi még 1948-ban is működött – erről árulkodik a budapesti egységes hálózat (Budapest és környéke) betűrendes távbeszélőnévsora 1948. évi márciusi száma is, ahol még mindig hirdetett a vállalat:
Nos, ez a Méray-féle autók története, ami bizony igen kevesek előtt ismert, ezért igen fontosnak tartottuk, hogy ez a cikk megjelenjen!
