„… mért nem hirdetett kéjutazást?” – Zichy Jenő expedíciói

„Először húnok voltunk, azután töröktatárok, később fagygyúkonzumens finnek-ugorok, most legújabban semmik se vagyunk. Töröknek születtünk, avarokkal házasodtunk, szlávoktól kértünk kölcsön szókat, mondja Vámbéry Ármin; a nyelvünk mai alakja csak később lett a mostanival azonossá. Mit kereshet és mit találhat tehát gróf Zichy Jenő Ázsiában?”
Borítóképen: Tiflisz (ma: Tbiliszi) Georgia fővárosa várromjával, Zichy Jenő utazásai során készült a kép ~1896
A bevezető idézet a Magyar Szalon 23. kötetéből való 1895-96 tájáról. A „Vállálkozó Zichyek” című írást Monachus álnéven jegyezte szerzője. Az álnév jó eséllyel Papp Dánielt használta ezekben az időkben, aki akkoriban a Pesti Napló belső munkatársa volt. Gyanúnkat erősíti, hogy a latin monachus szó jelentése „magányos, egyedül álló” és arra a személyre alkalmazható, aki cölibátusban, illetve házastárs nélkül egyedül marad, és „Istennel köt házasságot”. Igen, a katolikus papokra alkalmazható a szó, innen egy lépés a Papp családnévig eljutni…

Azt nem tudjuk, hogy Papp Dániel milyen viszonyt ápolt a Zichyekkel, és hogy a Zichy Jenő vezette expedíciót – amelyek a magyarság eredetének felkutatására irányultak – miért kritizálta már indulása előtt…

Gróf Zichy Jenő 1861 és 1875 között országgyűlési képviselő, 1879-ben a székesfehérvári Országos Kiállítás főszervezője, 1878 és 1903 között újra országgyűlési képviselő, nem mellékesen pedig 1881 és 1906 között az Országos Ipartestület elnöke volt. A kritika oka talán az lehetett, hogy a Monachus álnevet használó Papp Dániel Mikszáth Kálmán szerkesztette lapokban írt, aki a Magyar Tudományos Akadémia tagjaként nem támogatott olyan elméleteket, amelyek eltértek az akadémia hivatalos álláspontjától?
Ugyanis a kritika két állításra épült: Zichy nem talál semmit, mert nem jó helyen kutakodik, amit meg mégis, azt a Balbi Adorján egyetemes földrajza című könyvben is elolvashatja.

És ez expedíciók indulása előtt történt… Fontos megjegyezni, hogy gróf Zichy Jenő az expedíciókat saját pénzén szervezte, így sem forrást, sem lehetőséget nem vett el senkitől, ahogy persze támogatást sem igazán kaphatott – ha egyáltalán folyamodott ilyenért… Ilyen expedíció egyébként három volt:
Az első kettő (1895, 1896) a Kaukázus területét, a harmadik (1897-98) a Volga-deltát, a csuvasok, a baskírok, az északi és a déli osztjákok földjét járta be; majd átkelt a Bajkál-tavon, a Góbi-sivatagon; útja Pekingben, illetve Sanghajban végződött. Nem folytatott ásatásokat, hanem az orosz múzeumok népvándorlás kori anyagát tanulmányozta.

Az eredményeket Zichy több nagy munkában összegezte: A magyar faj vándorlása, Zichy Jenő gróf kaukázusi és közép-ázsiai utazása (2 kötet, 1897; franciául is) és Keleti kutatások a magyarság eredetének felderítése érdekében, Zichy Jenő gróf harmadik ázsiai utazása (6 kötet, 1905; németül is).
Érdekessége a történetnek, hogy a Magyar Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagjává választotta, de az expedíció a tudományos közvélemény előtt nem bizonyult egyértelműen sikeresnek. Herman Ottó a Zichy-expedíciót bemutató kötetekről (melyeket az expedíción részt sem vevő Jankó János ill. Posta Béla jegyeztek) szóló bírálatában a vállalkozást megsemmisítő kritikával illette, és noha annak néprajzi vonatkozású gyűjtését hasznosnak tartotta, az expedíció módszereit és eredményeit amatőr munkának ítélte.

Mi nyilván nem tudjuk véleményezni a kutatómunka eredményét és minőségét, ugyanakkor elolvasva a kapcsolódó forrásokat, úgy találjuk, hogy mintha a bírálók a tudományos módszer elméletének egy fontos elemét elfelejtették volna:
Zichy Jenőnek volt egy hipotézise, ami csak azáltal válhatott elméletté, ha azt elfogadottá teszi. Ezt pedig csakis a helyszíni kutatásokon megszerzett bizonyítékok útján érhette el, hiszen hipotézisét (feltevését) a Magyarországon fellehető források nem támasztották alá.

Az pedig, hogy már előre támadták, szemünkben annyit jelent, hogy tartottak tőle, Zichy gróf a hivatalos elmélettel szemben más hipotézist bizonyít! Miután a kutatásban megakadályozni nem tudták, hát megakadályozták abban, hogy bizonyíthassa feltevését! Márpedig, ha az expedíció módszereit és eredményeit amatőr munka volt – ahogy az Herman Ottó állította -, az már eleve kizárja a bizonyítékok elfogadhatóságát, így a hipotézis nem válhatott elméletté…

Nem, semmiképpen nem akarunk valamiféle összeesküvést sejtetni, csak azt gondoljuk, hogy bizony nem újdonság, a hivatalos tudományos körök sok esetben elutasítók az új hipotézisek iránt, ezzel pedig lehet, hogy akadályát jelentik tudományos munka bizonyos irányainak.
Ez egy egészséges fék, vagy a fejlődés akadálya? Nos, ezt mi már nem tudjuk megítélni, de megfontolásra javasoljuk.