Vélemény Vélemény-cikkeink

Mézes-mázas provokáció

A ferencvárosi önkormányzat tegnap adta át a szivárványszínű Black Lives Matter-szobrot, de az nem sokáig „díszítette” a Ferenc teret, hamarosan bedeszkázták. Abban mi nem fogunk állást foglalni, hogy kinek van igaza, mert nem vagyunk a téma szakértői, és ez nem is az igazságról szól, valljuk be őszintén! Sokkal inkább arról, hogy egy városrész vezetése hogyan harcol saját választóival…

A BLM-mozgalom kezdete; egy amerikai fekete férfi rendőri brutalitás áldozata lett. Ez egy állítás, ami t a mozgalom aktivistái (mint a ferencvárosi önkormányzat vezetése is) premisszaként kezel, holott a bíróság a mai napig nem mondta ki a rendőrök bűnösségét, a per folyamatban van. Ezzel együtt nem zárható ki a fehér (mert ez itt a lényeg!) rendőrök felelőssége, ugyanakkor megilleti őket az ártatlanság vélelme – mint mindenkit ilyen esetben.

A gont ott van, hogy ez a történet az USA problémája, és most úgy tűnik, hogy Amerika már nem motorokat, meg farmert, vagy éppen elektromos autót terít a világban, hanem egyfajta életérzést: a fehér emberbe igyekszik beleplántálni azt a fajta zsigeri bűnösség érzetét, mint amit a sötét középkorban a hittel visszaélő egyes uralkodók! Márpedig az a fehér férfi, aki éppen úgy nem tehet bőrszínéről, mint mondjuk az afroamerikaiak, nem lehet bűnös azért, mert Amerika bűntudatot érez a rabszolgakereskedelem miatt!

De most közelítsünk ismét Ferencvárosra. A kerületi önkormányzat valamiért fontosnak tartja, hogy a többségi véleménnyel szembe menve olyan jelképeket alkalmazzon (nem ez a szoborállítás az első!), amiről eleve tudja, hogy kiveri a biztosítékot! Vagy ez nem is a többségi vélemény? Akkor bizony még súlyosabb a helyzet, mert ez azt jelenti, hogy a kisebbség véleményét nem tartja tiszteletben – és mindezt teszi az egyenlőség mázával lekent jelképek köztéren való elhelyezésével.

  • Az vajon tudjuk, hogy mi közünk van Amerika bűntudatához?
  • És azt tudjuk, hogy a nemzeti kisebbségeket Magyarországon nem érik atrocitások?
  • És azt tudjuk, hogy ez a mostani eset alkalmas arra, hogy megint ránk süssék a kirekesztő jelzőt?
  • Lehet, hogy éppen ez a cél?

Ezek csak kérdések, amiket fel kell tenni, mert amíg ezekre nincs őszinte (!!!) válasz, addig bizony nem lehet semmit sem kezdeni azokkal a partizán-akciókkal, amikkel az önkormányzat hecceli a lakosságot!

Természetesen nem lehet elmenni szó nélkül a téma mellett, de ki kell hangsúlyozni, hogy véleményünk nem pártszimpátia alapú, semmi köze ahhoz, hogy az önkormányzat milyen politikai párthoz köthető, és ahhoz sem, hogy ma Magyarország kormányát mely pártok adják! Egyszerűen elég volt abból, hogy középkorú fehér férfiként olyan dolgokra kényszerítsenek, melyeket sem kulturálisan, sem pedig a józan ész szerint nem érzünk a magunkénak, sőt kifejezetten ellenünk irányulónak érzünk!

Aki pedig elhallgatja, nem beszéli ki az őt ért vélt, vagy valós sérelmeket, az magára vessen, mert ugye néma gyereknek… azonban az sem helyénvaló, hogy ma a mi társadalmi hovatartozásunk okán mintha szájkosarat kellene, hogy viseljünk.

A végére egy nagyon fontos közlendő még maradt; érzésekről beszélünk, olyan sejtésekről, amik feszültséget okoznak. Ezeket pedig értelmes párbeszéddel fel lehetne oldani, de amikor válaszként csak megbélyegzés érkezik, akkor a párbeszéd ott hal el… És még egy; a mi kis mindennapi életünk – köszönjük szépen az érdeklődést!  – rendben van, nincsenek olyan, máshonan eredeztethető frusztrációink, amit például ebben az írásban kellett volna kiélnünk.

Ajánlott Cikkek