Vélemény Vélemény-cikkeink

Mi a baj Bosznia-Hercegovinával?

Röviden; egy mesterségesen létrehozott államalakulat, amibe olyan nemzetiségeket zártak össze, akik közül a horvátok és a bosnyákok 1992. április 5-i népszavazáson döntöttek az ország függetlenedéséről, a szerbek pedig április 6-án éjfélkor kikiáltották a Bosznia-Hercegovina északi, nyugati és keleti területeit magában foglaló Szerb Köztársaságot. Ezek után fegyveres összecsapások voltak mindenfelé, de nem ám a két államalakulat, hanem a három nemzetiség között!

Ez utóbbi különösen fontos, hiszen a Franjo Tudjman vezette Horvátország támogatta (hivatalosan persze nem!) az akkor Bosznia-Hercegovina önvédelmi háborújának nevezett harcot (azaz, a horvátokat és a bosnyákokat), de nem muszlim bosnyákok és a horvátok konfliktusait esze ágában sem volt csillapítani, sőt olykor együttműködött a szerb erőkkel is.

Végül a horvátok és a bosnyákok belátták, hogy nincs más út; 1994 márciusában a washingtoni egyezmény aláírásával megalakították területeiken a Bosznia-hercegovinai Föderációt, így összefogtak a szerbek ellen a nemzetközi közösség támogatása mellett. Így a szerbek 1995. novemberében megkötötték a daytoni békeszerződést, amely a Bosznia-Hercegovinai Köztársaság nevét Bosznia-Hercegovinára változtatta

A daytani egyezmény kimondta a boszniai állam függetlenségét és integritását, de az ország 49%-án elismerte a Szerb Köztársaság fennhatóságát, amely az ország területének 51%-át kitevő Föderáció mellett Bosznia és Hercegovina másik szövetségi egységévé vált.

Elsőre nem igazán érthető, hogy miért kényszerítették bele a feleket ebbe a „házasságba”, mert ha az akkori etnikai határokat nézzük, elég jó pontossággal fel lehetett volna osztani az országot. Ugyanakkor volt egy olyan motivációs tényező, ami valahonnan ismerős lehet:

Szerbiát mindenképpen meg akarták büntetni, területét pedig úgy megállapítani, hogy a szerbek minél több, egymástól független államban éljenek. Ezt a tervet veszélyeztette volna egy teljesen önálló Szerb Köztársaság, így inkább összezárták az ellenségeket a Bosznia-Hercegovinának nevezett kreatúrába!

Ugye ismerős valahonnan ez a gyakorlat? Igen, Trianonban pontosan ezek a megfontolások vezették az akkordöntési helyzetben lévőket. Így született meg a mai Románi, vagy Szlovákia, és így lett Ukrajna része a Kárpátalja, stb… De ez egy másik történet, és vannak olyan pontok, ahol van némi különbség is.

Például a Föderációnak és a Szerb Köztársaságnak külön alkotmánya van, van saját parlamentjük is, fővárosaik sorrendben Szarajevó és Banja Luka, de közösdöntéshozatali szerveket is fenntartanak, ugyanakkor;

Az ország nemzetközi ellenőrzés alatt áll, a hatalom az ENSZ-főképviselő kezében összpontosul. A parlamentek, és az egyéb politikai intézmények tehát igazából sokat nem érnek…

Az ország nemzetközi ellenőrzése talán még nem is, de a főképviselő kezébe helyezett hatalom okán szuverenitásról nem igazán beszélhetünk, a Szerb Köztársaság így valójában csak papíron létezik, de érdemi ráhatása sem a szerb polgároknak, sem a szerbek politikusainak nincs a folyamatokra!

Ahogy a horvátokra és a bosnyákokra is igaz mindez, csakhogy ők – mint a polgárháború lezárásának folyamata is mutatja – államalakulatuk létrejötte óta mindig is az ENSZ-re támaszkodtak. Igen ám, de a feszültség nem csökken, sőt időről időre mindig kiújulnak az ellentétek. Sajnos ez az ára annak a szándéknak, hogy a szerbeket más államok között szórják szét…

A nemrégiben kinevezett ENSZ-főképviselő úgy véli, valós az a fenyegetés, amelyet Milorad Dodik, a háromtagú boszniai államelnökség szerb tagja ismételget évek óta, vagyis az, hogy az ország szerbek lakta része elszakadna Bosznia-Hercegovinától, és független állammá válna – írja az MTI szerbiai tudósítója. Igen, Dodik nem először veti fel az önállóvá válás gondolatát, hiszen a szerbek nem érzik jól magukat ebben a mesterségesen kreált államban, amikor a szomszédban ott van Szerbia.

Az ENSZ pedig retteg, hogy mi történik, ha a Szerb Köztársaság az önállóság után majd csatlakozik Szerbiához. Kútba esik a terv… Mégis, miért ragaszkodik minden körülmények között a jelenlegi status quo fenntartásához az ENSZ?

Nos, ennek hatalom-technikai magyarázata az, hogy nem szeretné, ha kiderülne, hogy az ENSZ akarata ellenére is lehet cselekedni, és olyan dolgokat kicsikarni, amit az ENSZ nem szeretne. A másik pedig az a beidegződés, amit Trianon kapcsán mi is tapasztalunk; a szomszédos országok nem magyar elemei rettegve félnek attól, hogy magyar autonómia, vagy éppen függetlenség kerül szóba, mert féltik az életüket, mert pontosan tudják, mit érdemelnek a magyarsággal szemben elkövetett bűneikért…

Ha a szerb szeparatisták beváltják fenyegetésüket, és újjáalakítják saját hadseregüket, kettészakítva a szövetségi fegyveres erőket, akkor növelni kell a nemzetközi békefenntartók számát, hogy elejét vegyék egy új háború felé vezető folyamatnak – írja a Guardian brit lapra hivatkozva az Euronews.

De álljunk csak meg egy szóra!

Christian Schmidt ENSZ-főképviselő szerint – és ezek szerint ezt a véleményt a nyugati közvélemény, és a véleményvezérek is osztják -, amennyiben a boszniai szerbek valóban az önállóság irányába mozdulnak el, és a nemzetközi közösség mindezt szó nélkül hagyja, akkor az nem csupán az ország, de az egész térség békéjét és stabilitását fenyegeti!

Ez igen komoly logikai bukfenc! Az ENSZ azért van a térségben, mert egy országba sikerült összezárni olyanokat, akik – amennyiben elhagynák az országot – azonnal egymás torkának esnének.

Abban az esetben viszont, ha a két országrész – ami valójában önállóan is létezhetne, hiszen rendezettek a határkérdések, működő parlamentek, és egyéb infrastruktúrák vannak mindkét oldalon! – különválna, és tényleges önállóságot kapna, ENSZ-főképviselő nélkül, akkor egyszeriben kitörne a béke…

A béke miért, és kit veszélyeztet? Csupán a nyugati érdekeket, melyet az ENSZ-en keresztül hatékonyan érvényesítenek Bosznia-Hercegovinában!

Hát ez a baj Bosznia-Hercegovinával…

Ajánlott Cikkek