Hírek Történelem Világ

Mi az a kölcsönbérleti szerződés?

Érdekes egy találmány, sok vitát gerjesztett a második világháború után, mert ugyan nem az ellentételezés volt az elsődleges, de a kisegített államok olyan mély gazdasági válságban voltak, hogy igen nehezen tudtak teljesíteni… Egyébként pedig a dolog érdekessége a kölcsönbérleti törvény hivatalos nevében rejlik; angolul Lend-Lease Act, teljes hivatalos nevén An Act to Promote the Defense of the United States azaz „Törvény az Egyesült Államok védelmének elősegítésére”.

Borítóképen: Katyusa Launcher egy Studebaker US6 teherautón (forrás: commons.wikimedia.org, szerző: Nick Lobeck, licenc: CC BY-SA 2.5)

Igen, ha ezt a törvényt akarják újraéleszteni, akkor ahhoz azért fel kellene tudni mutatni, hogy az Egyesült Államokat veszélyezteti Oroszország azzal, hogy a nemzetközi közösség által el nem ismert, így ukrán területnek minősített helyeken végez hadmozdulatokat. Az igaz, hogy ebbéli szándékát a Kreml mindvégig tagadta, és az is igaz, hogy megtörtént a határ átlépése, ugyanakkor kérdéses, hogy ez mennyiben veszélyezteti az Egyesült Államokat!

Valójában nem arról van szó, hogy az Egyesült Államokat veszélyezteti Oroszország, sőt még nem is arról, hogy az Egyesült Államok érdekei sérülnek, hanem arról, hogy Washingtonnak kifejezetten érdekében áll a fegyveres konfliktus?

Ez kérdés, nem állítás, még mielőtt bárki is messzemenő következtetéseket vonna le arra nézve, hogy kinek a pártján állunk! A béke pártján állunk, nem kérdés, de az mindkét (!) féltől elvárható, hogy tegyen is a békéért! Mindkét fél, nem csak Amerika, és nem csak Oroszország!

Ukrajnát nem említjük, mert Ukrajna csak a terepe egy világpolitikai csatározásnak, és ahogy haladunk előre az időben, valamint a helyzet egyre rosszabbá válik, egyre kevesebb szó esik Ukrajnáról. Viszont egyre többet hallunk arról, hogy az Egyesült Államok és persze Oroszország egyre jobban belesodródik egy háborúba. Amerikának pedig az ukránok a lefontosabb „eszközei” ebben!

De vissza a kölcsönbérlethez. Annak idején először Nagy-Britanniával kötött szerződést az akkori amerikai kormányzat. Az USA korábbi izolacionista (az elszigetelődés politikája) hozzáállást az 1941 márciusában meghozott kölcsönbérleti törvénnyel végleg feladta, de ezt megelőzően tettek már lépéseket ebbe az irányba, amikor 1939 novemberében elfogadták az úgynevezett Cash and Carry (Fizesd és Vidd) törvényt, ami a készpénzzel fizető vásárlók számára lehetővé tette az amerikai fegyverek vásárlását.

Nagy-Britannia kapott az alkalmon, vásárolni kezdett, de 1940 derekára a britek készpénz-állománya kimerülőben volt. A Szovjetunió is vásárolt így – amikor már megvolt a törvény, de nem terjesztették ki rájuk -, amikor Moszkva kérésére rögtön megkezdték hadianyag szállítását, amiért a szovjet fél valutával és arannyal fizetett.

1941-re már látszott, hogy a szerződésbe bevont vásárló országok nem bírják anyagilag, ezért került sor aztán a törvény megalkotására, majd a szerződésekre. A program keretében összesen 50,1 milliárd dollár értékű árut szállítottak le (a különböző források adatai csekély mértékben eltérnek egymástól). Ez az összeg az Egyesült Államok összes második világháborús kiadásainak a 17%-át tette ki. Ebből 31,4 milliárd Nagy-Britannia, 11,3 milliárd a Szovjetunió, 3,2 milliárd Franciaország és 1,6 milliárd dollár Kína részére jutott. A 2020-as vásárlóerő-paritáson számítva mintegy százszoros szorzót alkalmazhatunk, vagyis például a Szovjetunió 2020-as értékben cca. 1250 milliárd USD szállítást kapott.

Nagy-Britannia a Brit Nemzetközösség területén található katonai támaszpontok USA általi használatával (6,8 milliárd dollárra értékelve) fizetett, de 1950-re olyan súlyos gazdasági válságba került az ország, hogy nem tudott törleszteni, ezért egy kedvezményes, 50 éves lejáratú hitellé alakították a tartozást, amelyet végül 2006 végére sikerült maradéktalanul teljesítenie a briteknek.

A Szovjetunióval szemben 1,3 milliárd dolláros követelést állapított meg Amerika, viszont a szovjetek ebből csak 170 millió dollárt ismertek el. Végül megállapodtak 722 millió dollárban, átadták a Katyusák tervdokumentációit 1972-ben, de ennek teljesítése nem történt meg, így az 1990 utáni időszakra maradt a rendezés. Végül Oroszország szintén 2006-ra rótta le fizetési kötelezettségét.

Jó tudni tehát, hogy miként is tartotta kezében az Egyesült Államok gazdasági téren szövetségeseit, sőt egykori szövetségeséből lett ellenfeleit is, és jó tudni, ha ezt az eszközt élesítik újra, akkor Ukrajna amerikai befolyási övezetté válik azáltal, hogy a dolgok rendeződése után (persze ki tudja, milyen eredménnyel…) megmarad az ellentételezési kötelezettség!

És igazán nem kell hozzá nagy képzelőerő, hogy most az Egyesült Államok legnagyobb problémája, hogy Oroszország és Kína nincs ilyen függő helyzetben, sőt, Kína rendelkezik a második legnagyobb amerikai állampapír állománnyal, azaz Japán után ő a legnagyobb finanszírozója az Egyesült Államoknak!

Nem, ez nem összeesküvés elmélet, sokkal több annál! A tények makacs dolgok, és – azon túl, hogy a mai helyzetért Oroszország éppúgy felel, mint Ukrajna és szövetségesei! – nem zárnánk ki, hogy most is valami hasonlóra készülnek Washingtonban, mint amit a második világháború alatt sikerült összehozniuk világuralmuk biztosítására.

Ez utóbbi már természetesen feltételezés, mert ma még csak egyeztetések zajlanak a tárgyban, megállapodás nincs, és az sem biztos, hogy azonos feltételekkel mennek tovább a felek.

Ajánlott Cikkek