Vélemény Vélemény-cikkeink

Mi az, ami Frankfurból nem, de Budapestről látszik? Az infláció…

Helyesebben az idők folyamán sajnos bebizonyosodó feltevésünk, hogy az infláció nem lesz átmeneti, hanem kicsit tovább velünk marad, minthogy csak egy gyorsan múló jelenségnek tituláljuk… Október vége felé adtuk közre ezzel kapcsolatos véleménycikkünket, amiben egész egyszerűen nem találtunk magyarázatot az Európai Központi Bank (Frankfurt a székhely) tétlenségére az infláció megfékezése terén.

Borítóképen: Christine Lagarde az EKB elnöke (forrás: hvg.hu)

Most viszont fel van adva a lecke, ugyanis Jerome Powell, az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed elnöke kijelentette, hogy ideje lesz nem használni többé az „átmeneti” jelzőt, mert amikor az inflációról van szó, pontosabban kell kifejezni magunkat.

Ez valójában egy beismerés, annak a beismerése, hogy tévedtek, és az infláció tartósabb lesz, mint korábban gondolták.

Az EKB szeptemberi előrejelzésében az idei évre 2,2%-os, a jövő évre 1,7%, míg 2023-ra 1,5%-os inflációt jelzett, de várható, hogy ezeket a számokat jelentősen felfelé kell módosítani, mert az azóta napvilágot látott tényadatok alapján nehezen elképzelhető, hogy hetek alatt lecseng a pénzromlás üteme, sőt akár defláció is lehet… Mert bizony az előrejelzés teljesüléséhez ez is kellene!

Ennek ellenére Christine Lagarde az Európai Központi Bank elnöke ragaszkodik az „átmeneti” szóhoz, és cselekedeteit (helyesebben tétlenségét) ezzel magyarázza.

Azt értjük, hogy amikor egyszerre sok pénzt öntenek a rendszerbe (pl. európai újraindítási alap kifizetései) a gazdasági növekedés beindítására, illetve a járvány hatásainak felszámolására, a kamatemelés ennek ösztönző hatását rontja, de véleményünk szerint nem a növekedés, vagy infláció a dilemma, hanem az, hogy a növekedés, vagy az infláció lesz magasabb!

Mert bizony jól hangzik egy akár kétszámjegyű növekedés, de ha mindezt a pénzromlás üteme meghaladja, éppen azok kerülnek nehezebb helyzetbe, akik pedig megdolgoznak a növekedését.

Igen, ön kedves olvasó, és természetesen mi, mindenki, aki bérből és fizetésből él… Személyes tapasztalat, hogy a munkáltatók egyre többet követlenek meg munkavállalóiktól, hiszen nem akarnak feltétlen létszámot növelni, viszont munka az van dögivel, ugyanakkor a fizetésemelések ellenére is komoly érvágást jelent a fizetőeszköz leértékelődése.

A képlet sajnos egyszerű: ha a jövedelem növekedése nem éri el az infláció szintjét, akkor nettóban csökken a jövedelem, ezzel pedig az életszínvonal.

Sajnos az EKB nincs tekintettel a dolgozó tömegekre, döntéseiben inkább a nagytőkének akar megfelelni, azoknak a meghitelezett vállalatoknak, akik magasabb kamatok mellett nem tudnák fenntartani nyereséges működésüket.

Persze ezt is a dolgozók megsegítésének tekinthetjük, hiszen, ha egy cég prosperáló marad, mert alacsonyak a kamatok, a dolgozói biztonságban vannak, de egyszerűbb lenne inkább az egyensúlyre törekedni, és a két ellentétes érdeket azonos súllyal kezelni!

A probléma tehát nem az, hogy innen mintha jobban láthatók lennének a folyamatok, hanem az, hogy a döntési helyzetben lévő bankár bürokraták európaipolgárok millióinak ártanak stratégiájukkal.

Nagy érdeklődéssel várjuk az EKB decemberiben aktuális kommentjét a gazdasági folyamatokkal kapcsolatban, és azt is feszült figyelemmel kísérjük, hogy milyen jövőre vonatkozó várakozásokat fogalmaznak meg az EKB szakemberei.

Ajánlott Cikkek