Hírek

Mi itt, Kelet-Európában

Tegnap vettünk át egy cikket Adrian Onciu román író, újságíró, forgatókönyv író tollából, aki azt írja: „az EU már rég nem a tagállamok által megállapított hatáskörökön belül jár el”, ma pedig Tibor Fischer brit író, publicista a The Telegraphban megjelent véleménycikkében azt írja, hogy Brüsszel kettős mércét alkalmaz Magyarországgal és Lengyelországgal szemben, ellenséges fellépése pedig leginkább „politikai rosszindulatként” értelmezhető. Nem várt helyekről érkeznek ezek a vélemények… De miért pont Lengyelország és Magyarország ellen folyik a boszorkányüldözés?

Ehhez kicsit szét kell nézni a térségben, mert a boszorkányüldözés oka a baloldali retorikával szemben, nem az állítólag jogállamisági problémahalmazban (mert már ott tartunk, hogy halmaz!), hanem a közeli és kicsit távolabbi történelemben keresendő! Ezért mondjuk, hogy a trianoni elkövetők egyikéből, valamint a trianoni diktátum egyik nyertes országából hallunk olyan hangokat miszerint itt bizony kifejezett politikai beavatkozás történik a két ország belügyeibe!

De menjünk vissza az időben! III. Leó pápa 800-ban Nagy Károly, frank uralkodót (tekintsünk el attól az „apróságtól, hogy egyre többen vanna, akik szerint az időszámításunk szerinti 614–911 közötti évek nem léteztek, csak utólag kreálták…), azzal a céllal, hogy a letűnt Római Birodalmat feltámasszák, immár az új keresztény egyház támogatásával, számos keresztény ország és nép fölötti uralkodásra. A Német-Római Birodalom hosszú időkre meghatározó erő maradt Európában, de két állam mindig ellenállt az erőszakos terjeszkedésnek; Lengyelország és Magyarország.

Ez még akkor is igaz, ha Lengyelországot a Molotov-Ribbentrop paktum előtt legalább háromszor felosztotta egymás között az Orosz Birodalom, a Habsburgok, és Poroszország, és akkor is, ha Magyarország sokáig a Habsburgok fennhatósága alá tartozott! És mi van a többiekkel? Ők miért nem állnak folyamatos verbális támadás alatt?

Nos, Csehszlovákia, valamint Románia létrejötte egyazon tőről fakad; Trianon… A közös bennük, hogy mindkét ország szélsőséges nacionalista politikáját támogatta a Nyugat, ugyanis Magyarországon példát statuált, területeket vett el tőle, és persze fontos volt, hogy ne legyen lengyel-magyar közös határ…

Mert nem szeretik ám Nyugaton, ha Kelet-Európában békességben élnek a népek, ezt ne feledjük el!

Figyelem, ez ma is pontosan így van, mint azt Bosznia-Hercegovina példája is mutatja; a szerbeket pontosan úgy büntették a dél-szláv háborúk után, mint Magyarországot Trianonban. Hogy közben eltelt majd’ 100 év? Semmit nem jelent, a hozzáállás ugyanaz maradt…

Ugye, most már kezd derengeni;

Kelet-Európában vannak bűnös államok, akiket mindenképpen büntetni kell (hol így, hol úgy, erről majd később!), és vannak, akiket támogatni kell, mert ugye inkább egymással legyenek elfoglalva a keletiek, semmint veszélyeztessék a Nyugat jólétét, gazdagságát! Nem, szolgálniuk kell, ezt a szerepet osztotta rájuk Berlin és Párizs! És nem ma, mint láttuk…

Vegyük sorra; Csehország mindig is kicsit kívülállónak tekintette magát, és abból a szempontból ez igaz is, hogy gazdaságuk már igen régen betagozódott a német iparba (még az ipari forradalom idején!), csak a kommunista rendszer okozott egy kis pauzát ebben. Románi és Szlovákia egyértelműen a Nyugat kreatúrája, és ők hű ebekként szolgálják is gazdájukat, ügyelve rá, hogy a magyarok terrorizálására mindig legyen lehetőség és alkallom.

Bulgária totálisan belefulladt a korrupcióba, nem tényező, a Nyugat-Balkánt pedig olyan kaotikus, hogy megint csak képtelenek ható erőként megjelenni akár csak a térségben is. Szerbia megbüntetéséről már szóltunk, ott ugye az a felállás, hogy a szerbek a rosszak, a többi állam pedig – szintén a Nyugat kreatúrái – a jófiúk… A volt szocialista blokkhoz tartozó balti államok leginkább Finnország, Svédország, Dánia irányába igyekeznek elmozdulni, de közben azért erősen „Brüsszel-pártiak”, hiszen a mai államok létrejöttében is komoly szerepet vállalt a Nyugat (nekik viszont van történelmük, szemben a két magyar-terrorizáló szomszédunkkal!).

Marad tehát Magyarország és Lengyelország, akik amellett, hogy barátságot ápolnak, még olyan országok is ráadásul, amelyek mindig történelmük okán ma sem szeretnék feladni szuverenitásukat, ráadásul szó nem volt a csatlakozáskor arról, hogy az Európai Unió csakis arról szól, hogyan olvasszák egybe az országokat, hogy aztán egyetlen nagy masszát csináljanak belőle!

És lám, lám…. Ukrajna felismerte, hogy miként is működik ez! A magát kizárólag Oroszországgal szemben meghatározni képes ország, mely talán a Szovjetunió felbomlása utáni megalakulása előtt önállóan létezett is tán vagy három évet, ugyanazon stratégián van, mint Románia, vagy Szlovákia; a Nyugat nagy ellenségének ellenségeként határozza meg magát, így dörgölőzve Berlin és Párizs uraihoz. Jól ki van ez találva! Csak most valahogy nem akaródzik a Nyugatnak olyan nagyon segíteni, mert… Miért is?

Mert elfogyott az a lendület, ami korábban volt, Európának kisebb baja is nagyobb, mint hogy Ukrajnával szöszmötöljön; Brüsszel alá hajtani mindent és mindenkit nagyon komoly feladat!

Hát így állunk! Ez sem bonyolult, csak a politika rejti mindezt szóvirágok mögé, de a valós működés eléggé szögegyszerű…

Ajánlott Cikkek