Vélemény Vélemény-cikkeink

Mi jelent a globalizáció?

Sokféle definíció és magyarázat született az évek során, véleményünk szerint a döntő többség jól fogja meg a témát, de egy igen fontos tényt mintha mindenki kihagyna, pedig a közbeszédből jól ismerjük a „Mindent IS Kínában gyártanak!”. És ez bizony így is van! A globalizáció a múlt század ’80-as éveitől semmi mást nem jelent, mint csak annyit, hogy mindenki Kínában gyártat, onnan szerez be alapanyagokat, köztes (félkész) termékeket. Ennyi, és nem több!

Borítóképen: Acéltermékek kereskedelmi lerakata Északkelet-Kínában. Fotó: AFP/Europress

A mi egyszavas definíciónk tehát a globalizációra: Kína!

Ezt az állításunkat egy példával támasztjuk alá, de ki kell emelni, hogy rengeteg más terület van, ahol a példához hasonló helyzet alakult ki, sőt, a acélgyártástól igen sok területen még szélsőségesebben jelentkezik a mi definíciónk szerinti globalizáció. Az ötletet egy hír adta, miszerint idén októberben az előző év októberéhez képest csökkent a globális acéltermelés. Az okokat keresve itt is egyszavas válaszra leltünk; Kína…

„A világ acéltermelése 145,7 millió tonna volt, 10,6 százalékkal kisebb a tavaly októberinél.” – írja cikkében a napi.hu.

Aztán hosszas felsorolás következik, térségek és országok szerint. Ezt mi két táblázatba foglaltuk, és máris kiderül, hogy miért gondoljuk mi azt, hogy a globalizáció nem más, mint Kína.

A világ acéltermelése földrajzi térségenként

Azt látjuk, hogy a csökkenés egyetlen oka, hogy a világ acéltermelésének ~71%-át adó Ázsia és Csendes-Óceáni térség termelése ~17%-kal zuhant. Így hiába nőtt Európa, Dél-Amerika és Afrika termelése, esélyük nem volt pótolni a kieső távol-keleti termelést! A FÁK-országok esetében a domináns Oroszország acélipara az embargók okán nem tud tisztán piaci alapon működni, ők stagnáltak is (stagnálásnak vesszük a ± 5%-os változást).

És ahogy azt sejteni lehetett Ázsiában Kína a domináns szereplő, így érdemes megnézni, hogy a tíz legnagyobb acéltermelő esetében milyen a termelés megoszlása:

A tíz legnagyobb acéltermelő ország

Igen, azzal együtt, hogy Kína termelés jelentősen visszaesett, még így is több, mint 50%-os részesedéssel bír a globális acéliparban! Mi következik ebből?

Ha Kína sokat termel, csökkennek az árak, ha keveset, akkor pedig emelkednek. Nekik mindkét helyzet megfelel, mert előbbi esetben a mennyiség, utóbbi esetben pedig a magas ár biztosít extraprofitot.

Nem ismerős ez valahonnan? De bizony… A Gazprom éves nyeresége pontosan ugyanilyen módon alakult az évek során, és ők is rájöttek, hogy nem feltétlen „vagy” kapcsolat van a magas ár és a mennyiség között, lehet az „és” kapcsolat is.

Mi kell ehhez? Hiányt kell generálni, majd pedig kielégíteni azt a keresletet, amit immár a készletfeltöltés, a biztonsági tartalékok növelése is felfelé hajt!

A globalizáció tehát az a folyamat, ami globálisan, vagy lokálisan olyan függőségi viszonyokat hoz létre azáltal, hogy egy-egy ország, avagy térség bizonyos termékek, vagy szolgáltatások piacán megingathatatlan fölényre tesz szert. Oroszország a lokális példa, Kína pedig a globális, hiszen rikta-földfémek, a magnézium, a ruhaipari termékek, valamint a napelem alkatrészek stb, stb… piacán globális piacvezető, ahogy Dél-Korea és Tajvan meg a chip-ek területén.

Vegyük észre, a globalizáció során senki nem figyelt arra, hogy globális szinten vizsgálja a piacokat torzító tényezőket, senkinek nem jutott eszébe, hogy egyszer még komoly baj lesz abból, hogy sok-sok gazdasági területen kialakultak az általunk bemutatott specializációk!

Persze, az Egyesült Államok mindig is nyomta azt a tézist, hogy a kínai fizetőeszköz mesterségesen gyengén tartott, ezért lehet olcsó a kínai termelés, de soha nem figyelmeztették a vállalatokat, akik kihelyezték Kínába termelésüket, vagy kizárólag Kínából szerzik be a köztes, avagy alapanyagaikat, hogy ebből még komoly baj lehet!

Mert ha Kínában valami nem klappol, vagy Kína egész egyszerűen több pénzt akar, vagy politikai megfontolásokból ütni akar egy újabb szöget a Nyugat koporsójába, akkor azonnal fejre állnak a globális ellátási láncok, azonnak felüti fejét az infláció, de közben Kína ugyanúgy megkeresi azt a hihetetlen pénzt, amit gazdasága egy ilyen helyzetben is kitermel…

A helyzet úgy áll tehát, hogy a globalizáció nyertese Kína, a Nyugat pedig a „mindent akarok, de azt most rögtön” gazdasági megközelítéssel saját magát buktatja meg!

Hacsak tényleg nem kezdődik el végre egy tervszerű, a hosszú távú gazdasági racionalitásokat is figyelembe vevő gigantikus program a Nyugat részéről, melynek keretében végre hazaviszik a termelésüket!

Az persze komoly kérdés, hogy ki fog majd Nyugaton dolgozni, de egy jól összerakott tervben erre is ki kell találni a jó megoldásokat.

Ennél sokkal fontosabb lenne annak felismerése, hogy egy torz piacon nem szabad a piaci mechanizmusokra bízni a helyzet rendezését, mert úgy jár a világ, mint Európa az orosz gázzal, és olajjal…

Ajánlott Cikkek