Vélemény Vélemény-cikkeink

Mi kell még?

Mint tudjuk, az európai Bizottság egyszerűen elkaszálta az Uniós szintű kisebbségvédelmi törvények ügyét azzal, hogy nem tartozik az illetékességi körébe. Tehette ezt az európai gyakorlatban létező szubszidiaritás elvén, ami annyit tesz, hogy a döntéseket a polgárokhoz lehető legközelebb kell meghozni. Ez persze így önmagában fából vaskarika lenne, a részletszabályok szerint azon a legalsó szinten kell meghozni a döntéseket, ahol az hatékonyan, gyorsan meghozható. A kisebbségi kérdésekben a hatékonyság mércéje pedig az (lenne), hogy az egyes tagállamokban minden rendben ezen a téren, hiszen tagállami hatáskör a kisebbségvédelmi törvények, szabályok megalkotása.

Ez addig világos – mint a vakablak… Ugyanis egyáltalán nincsenek rendben a kisebbségek jogai! Európai szinten arra (is) hivatkoznak, hogy más a helyzet például Katalóniában, mint mondjuk Erdélyben, és ezek mind speciális esetek, melyeket helyben kell megoldani. A csendőr szerepét azért megtartja magának az Európai Bizottság, rendre figyelmezteti a tagállamokat a kisebbségekre vonatkozó szabályaik tekintetében. Csakhogy… Erősen eltolódik a kisebbségi kérdések köre egy olyan irányba, aminek vajmi kevés köze van az őshonos kisebbségekhez. Igen, a bevándorlókkal, a nemi identitás alapján kisebbségnek minősülő csoportokkal, vagy éppen a kerékpárosok vs. autósok ügyével sokat foglalkozik a testület, de az a kisebbség, ami etnikai alapon létezik Európában – és ez a teljes európai népesség 11%a! – mintha semmilyen figyelmet nem kapna…

Lassan az a látszata a dolognak, hogy az Európai Bizottság egész egyszerűen nem ismeri el kisebbségként azokat a csoportokat, akik etnikai hovatartozásuk okán alkotnak élnek kisebbségben Európa valamely államában. Persze az afrikai származásúakra vonatkozóan van egy érzékenység, na meg a bevándorlók is nagy figyelmet kapnak, de azok az európai polgárok, akik elsősorban magyarok, vagy olaszok, akár németek (azaz nemzetek, nemzetiségek) mintha nem is léteznének! Talán az a cél, hogy Európa egy nagy olvasztótégely legyen, mint az Egyesült Államok? Erős a gyanú, hogy ebbe az irányba tartunk, de ettől még igaz, hogy az őshonos etnikai kisebbségek jogai az Unió sok államában sérülnek, tehát nem hatékony a döntéshozatal szintje, ezért magasabb szintre kell vinni ennek rendezését.

Vajon mibe fájna az Európai Bizottságnak az, ha lenne egy egységes keretrendszer, ami világosan követendő példa lenne minden egyes tagállam számára? Vajon miért nem lehetne mondjuk az uniós pénzek elosztása egyik feltétele ezeknek a mindenkire érvényes minimumoknak a betartása, ahogy azt a jogállamiság esetében szeretnék? Nagyon sántít a dolog, és nagyon nem azt kapják az őshonos kisebbségek Európától, mint amire számítottak akkor, amikor csatlakoztak azzal az országgal együtt, melynek állampolgárai… Látjuk ugye, hogy a skótok máris le akarnak válni Nagy-Britanniáról, mert – mint mondják – ők az Uniós tagság fenntartása mellett szavaztak, de az ország, melynek állampolgárai, magával rántotta őket! Most egy erdélyi, vagy akár felvidéki magyar pont ezt érezheti, pontosan ezt élheti át; az ország, melynek állampolgárai, bevitte őket egy olyan unióba, ami nem nyújt nekik védelmet, és így továbbra is ki vannak téve a helyi hatalom kénye-kedvének…

A Minority Safepack úgy tűnik, elbukott, de a „Írd alá!”, avagy „signiteurope” aláírásgyűjtése most ér finisbe. Február 7-ig lehet még gyűjteni a szükséges aláírásokat. És kell is!!! Ez annyit jelent, hogy a jogi védelmet Európa vezető testülete elutasította, ugyanakkor még fennáll a lehetősége annak, hogy az őshonos kisebbségek közvetlenül juthassanak európai forrásokhoz, mellyel csökkenthető lemaradásuk a nem kisebbségek által lakott területekhez képest! Ez tehát kifejezetten anyagi jellegű támogatásokról szóló kezdeményezés, mert – mint tudjuk – például Erdélybe Bukaresten keresztül jóval kevesebb olyan uniós pénz érkezik meg, mint a Kárpátokon túli területekre. Ezt ugyan nem tekintik Európában aggályosnak (valahol pedig ez is egy kisebbségi jogi kategória!), de most azt szeretné elérni a Székelyek európai polgári kezdeményezése, hogy az Unió biztosítson közvetlenül a kisebbségek képviselői, szervezetei által lehívható keretet a felzárkózáshoz, hogy az adott ország, ami a kisebbségek lakta térséget elhanyagolja, és ne tartsa szegénységben kisebbségi állampolgárait!

Miért fontosak ezek a kérdések? Miért kell(ene) megoldani ezeket a problémákat? Elsősorban azért, mert egyre markánsabban kirajzolódik, hogy például a magyarság a jelen határokon kívül egyre-másra atrocitásoknak van kitéve, egyre komolyabb a nyomás az asszimiláció irányába, és egyre szembeötlőbb a különbség gazdasági téren is. Ha ma Magyarország nem törekedne arra, hogy a határainkon túl élők irányába is tegyen beruházásokat, juttasson el pénzeket, befektetéseket, akkor ez a lemaradás máris drámai mértékű lenne! De mégis, minek kellene történnie ahhoz, hogy a szubszidiaritás elvén (!!!) végre uniós szintre emeljék ezeket a kérdéseket? El kell mennie odáig az eseményeknek, hogy emberi éltet követlenek az egyre szélsőségesebb irányba mozduló nacionalista erők szerte Európában?

De az Európai Bizottság mintha homokba dugná a fejét; nem akarja megoldani a kisebbségek problémáját, mert attól tart, hogy kiszabadítja a szellemet a palackból, miközben nem veszi észre, hogy ha nem teszi ezt, akkor a szellem nem kiszökik, hanem egyenesen kirobban! De akkor már késő lesz… Ne jussunk el idáig, de ehhez kellene az európai vezetők józan belátása a félreértelmezett birodalmi/gyarmatosító szemlélet helyett! Szóval; mi kell még???

Ajánlott Cikkek