Magyarság Nagyjaink Tájak/korok Történelem Világ

Mielőtt hazahozták II. Rákóczi Ferenc hamvait

A Rodostóban száműzetésben lévő fejedelmet, miután 1735. április 8-án meghalt, kívánságának megfelelően édesanyja, Zrínyi Ilona mellé temették el Konstantinápolyban a galatai jezsuita templomban, bebalzsamozott szíve pedig a Párizshoz közeli Grosbois-ba került. Ennek oka az volt, hogy II. Rákóczi Ferenc a szabadságharc leverése után menedéket kapott a francia udvarban, amit nagyon megszeretett és soha nem felejtette el Grosbois-t.

Borítóképen: Rákóczi Ferencz sírja

A hamvak hazahozatalának gondolata már a reformkorban megjelent, politikai okokból azonban az 1870-es évekig nem kerülhetett szóba komolyan és még ezután is évtizedek teltek el, mire a gondolat megvalósult.

A hazahozatalról látványos parlamenti jelenetben egyezett meg 1904. március 10-én Tisza István miniszterelnök és Thaly Kálmán, az ellenzéki Függetlenségi Párt alelnöke. Csak mellékesen jegyezzük meg, hogy ez az akkori obstrukciós politika miatt szétzilált politikai életben egyfajta stabilitás kezdete is lehetett volna, de nem így történt…

A Rákóczi emlékház Rodostóban napjainkban

Akkor talán már kész ténynek tarthatták a hamvak hazahozatalát, de ez még 1903-ban sem látszott olyan nagyon biztosnak. Ám akkor is fontosnak tartották, hogy semmiképpen ne menjen feledésbe az ügy, ezért két zarándokcsoport is elindult Konstantinápolyba, Rákóczi sírjához.

Vezetőjük Láng György városi tanácsos és Dessewffy Arisztid képviselőházi tanácsos volt. Konstantinápolyban a hatóságok, nagykövetség és a konstantinápolyi magyarság élén Széchenyi basa fogadta őket.

Széchenyi basa? Hogyan? Nos, így:

Igen, akkoriban (már) kölcsönös tisztelet volt a két ország között, így aztán nem volt különleges a szívélyes fogadtatás. Olyannyira nem, hogy a szultán is fogadta a magyarokat!

A szultán fogadja a küldöttséget – 1903

Ezek után a küldöttség ellátogatott a sírhoz, és megkoszorúzta az egyébként is mindig gondozott, és a megemlékezés jeleivel sűrűn ellátott sírhelyet.

Ekkor tehát még nem volt biztos – hiába tartották folyamatosan napirenden – a hazahozatal, de talán ez a zarándoklat is hozzájárult ahhoz, hogy aztán később Tisza István és Thaly Kálmán megegyezése alapján a hamvakat hazaszállítsák. Csaknem kétszáz év után…

Ajánlott Cikkek