Miért ejtették az elektromos autókat? A Posta pedig bizonyította, hogy megfelelnek!
A Magyar Királyi Posta vezérigazgatósága mindig kiemelt figyelmet fordított arra, hogy korszerű és hatékony eszközökkel lássa el a postai szállítást, és technológiai szempontból a legmodernebb berendezésekkel tartsa a lépést a fejlődéssel. Ennek megfelelően már a múltban is elismerést vívott ki magának a szakértők előtt, nemcsak Magyarországon, hanem nemzetközi szinten is.
Borítóképen: A Rába-Ganz elektromos teherautók egy sorozata (forrás: Elektrotechnika, 1929)
1926 nyarán a vezérigazgatóság felismerte a villamos vontatás műszaki és gazdasági előnyeit, és ennek magyarországi alkalmazhatóságát ellenőrizni kívánta. Ennek érdekében két elektromos csomagszállító autót rendelt külföldről. A sikeres tapasztalatok alapján egy évvel később…
1927 elején megbízást adott további 19 darab, 2,5 tonna teherbírású, körülbelül 8 köbméter űrtartalmú akkumulátoros jármű építésére. Az elkövetkező években ezt a megrendelést további 15 kocsi és egy tartalékfelszerelés követte, így a Budapesti központi járműtelep végül 35 elektromos járművel rendelkezett.
A járművek beszerzésénél azokat az elveket követték, amelyekre a posta korábbi működése során támaszkodott. A gyűjtő- és kézbesítőszolgálatban használt járművek napi útvonala nem haladta meg az elektromos meghajtású járművek hatótávját, így egyetlen töltés elegendő volt a napi feladatok ellátására. A városi közlekedésben ritkán volt szükség nagy sebességre, ráadásul az elektromos járművek különösen előnyösnek bizonyultak a gyakori megállások és elindulások tekintetében.
Ezen túlmenően csendes, füstmentes működésük, egyszerű kezelhetőségük és hosszú élettartamuk további előnyt jelentett a hagyományos benzines autókkal szemben.
A mechanikai részegységeket két magyarországi gyár készítette: 28 darabot a Magyar Waggon- és Gépgyár (Rába), míg 7 darabot a Magyar Általános Gépgyár (Magomobil). A teljes villamos felszerelést a budapesti Ganz Villamossági Rt. biztosította. A járművek külső megjelenése megegyezett a posta benzines szállítójárműveivel, ami egyrészt kellemes benyomást keltett, másrészt lehetővé tette a szerkezeti elemek célszerű elhelyezését és könnyű hozzáférhetőségét.
Az elektromos járművek tervezése során még nem létezett egy egységes „elektromobil forma”, amely kifejezetten az akkumulátoros járművek hatékony helykihasználására készült volna. Akkoriban még több kísérlet zajlott, hogy az elektromobilokat eltérő alakban tervezzék meg, azzal a céllal, hogy nagyobb rakfelületet biztosítsanak. Ezért tervezés alatt volt egy specifikus elektromos járműforma kialakulása, amely a szemlélő esztétikai igényeit is kielégíti.
A Tudor-rendszerű akkumulátortelep 40 cellából állt, kapacitása 5 órás kisütés mellett 320-400 amperóra volt. A kapocsfeszültség üzemben körülbelül 80 V, töltéskor pedig maximum 110 V-ot ért el. Egy teljes feltöltéssel a járművek 60-70 kilométeres távolságot tudtak megtenni, teljes terheléssel pedig 20-22 km/h sebességet értek el.
A négypólusú hajtómotor, amelyet különleges igények szerint terveztek villamos járművekhez, 800-850 fordulat/perc mellett 14 lóerős teljesítményt nyújtott. Az acélöntvényházzal és acélpajzsokkal készült motor a görgőscsapágyakon futott, és könnyű hozzáférést biztosított az egyes részegységekhez.
A járműveket több próbának vetették alá, hogy igazolják működési hatékonyságukat. A tesztek három fő csoportba tartoztak: egy kilométeres gyorsulási próba, városi forgalmi teszt és emelkedési vizsgálat. Az emelkedési próbák során a járművek teljes terheléssel is képesek voltak felfelé haladni, a legmeredekebb szakaszokon pedig a sebesség legfeljebb 8 km/h-ra csökkent.
A fogyasztási értékek az úttest állapotától és a forgalmi viszonyoktól függően változtak, de a járművek átlagos energiafelhasználása 69 Wh/tonnakilométer volt, ami rendkívül kedvező értéknek számított.
A Magyar Királyi Posta vezérigazgatósága elégedetten nyugtázta, hogy az elektromos járművek az elvárt szinten teljesítettek, és minden komolyabb javítás nélkül megbízható szolgálatot láttak el. A modern technológia alkalmazásával jelentős gazdasági és műszaki előnyöket értek el, és bebizonyították, hogy az elektromos vontatás életképes alternatívát kínál a városi logisztikában.
