Vélemény Vélemény-cikkeink

Miért fontos a megfizethető energia?

Az első válasz az, hogy azért, mert a lakosság életszínvonalát erősen meghatározza, hogy mennyibe kerül, sőt, vannak helyek, ahol az a kérdés, egyáltalán meg tudják-e fizetni! A második pedig – és ez legalább ennyire fontos! -, hogy a vállalatok képesek-e nyereséget termelni, vagy legalább nullára kihozni gazdálkodásukat. Nem, nem az a fontos, hogy a részvényesek mennyit keresnek, hanem az, hogy tudnak munkát adni az embereknek, vagy sem…

Borítóképen: Enyhén rozsdás csövek választéka egy csőhegesztő cégnél Gåseberg ipari területen, Lysekil településen, Svédországban (forrás: commons.wikimedia.org, szerző: W.carter, licenc: CC BY-SA 4.0)

A bevezetőben említett gondolatok apropóját az a hír adja, hogy Románia egyik legnagyobb ipari vállalata, a MK Artrom leállította termelését, mert nem tudja kigazdálkodni a megnövekedett energia árak jelentette többletköltségeket. Termékei árát ugyan emelhetné, de vajon lenne, aki a megnövelt áron megveszi? Minden bizonnyal nem, ezért is a leállás…

De nem ők az elsők, akik leálltak, korábban a marosvásárhelyi Azomureș és a slatinai Alro jelentette be, hogy ideiglenesen felfüggeszti a termelést. Csak a TMK 700 embert foglalkoztat(ott)… Ez a sajnálatos trend pedig várhatóan folytatódik, legalábbis ahogy az energia piaci fejleményeket látjuk.

„A romániai nehézipar egy sorsfordító pillanat előtt áll, a tét pedig a létezése. Ha magasak maradnak az energiaárak, az termelési kapacitások bezárását vonja maga után. Lennének megoldások, de párbeszédre és politikai akaratra van szükség” – idézi a Maszol Adrian Popescut, a cég vezérigazgatóját.

Nem túlzóak a szavak, ellenben rávilágítanak egy sokkal szélesebb problémára! Vegyük észre, hogy ez a folyamat nem most kezdődött, a mostanában bekövetkezett energia-drágulás csak felgyorsított egy folyamatot, ami Európában jó 30-40 éve tart!

Ez pedig rámutat Európa gyengeségére. Az történt ugyanis az említett időszakban, hogy az európai termelés egyre-másra kiszervezésre került szép sorban az egyes iparágakban; előbb a textilipar, aztán a nehézipar, majd a műtrágya gyártás, és a többi… Ennek pedig az oka nem más, mint hogy drágább termelni, mint termeltetni!

Ahogy azt Móricka elképzeli… Mert bizony lassan kiderül, hogy politikai okokból, vagy éppen az ellátási láncok zavarai miatt, vagy akár a rugalmatlanabb kapacitásnövelés a kibocsátói oldalon, mind-mind lecsapódik Európában, ami pedig eszközök híját tehetetlen! Hahó Brüsszel, megjött a számla!

Nem véletlenül említettük a politikai okokat is! Úgy tűnik ugyanis, hogy Európa vezetése önmegsemmisítő üzemmódba váltott, mint egy bankjegy-kazetta, amikor illetéktelen kezekbe kerülve használhatatlanná teszi tartalmát festéket szórva a bankjegyekre… Most, amikor létszükséglet lenne az olcsó energia, éppen most, amikor pedig egyre látványosabb Európa függő helyzete (biztonságpolitika terén az Egyesült Államoktól, energia terén Oroszországtól, gyártásban kész és félkész termékek terén Kínától)…

Ideje lenne feltenni a kérdést Európa vezetőinek, hogy mit csinálunk? Milyen irányba megyünk? Mi lesz ennek a vége?

De sajnos nem, hogy nem válaszolják meg, hanem meg sem születnek a fejükben ezek a kérdések!

Viszont egyre agresszívebben folytatják azt a – korábban egyébként hasznos! – mantrát, hogy „szorosabb együttműködés” (értsd: Európai Egyesült Államok!), „bevándorlás/befogadás” (értsd: olcsó munkaerő!), miközben nem veszik észre, hogy az alapok inognak, nem a felépítmény! Az „csak” a fejünkre omlik lassan…

Amit tehát rendbe kell(ene) tenni, az a gazdasági és biztonságpolitikai alapok!

Ha ezek rendben vannak, majd lehet foglalkozni olyan látszatproblémákkal, mint az LMBTQ, meg társai, de csak akkor, amikor már minden mást rendbetettünk! Addig pedig munka, munka, munka!

Amíg ezt nem sikerül megértenie Európa vezetésének, marad az önpusztító üzemmód…

Ajánlott Cikkek