Hírek Vélemény-cikkeink

Miért izgulhatunk a német választások miatt? Mer’ kell

Rossz szóvicc, de igaz; Angela Merkel jó előre bejelentett leköszönése a CDU éléről, és egyben a kancellári pozícióról izgalomban tartja a német médiát. Nem is ok nélkül! Az ok pedig az utód kérdése, ezzel pedig Németország jövője. Korábban csak az volt a kérdés, hogy ki követi a CDU élén Merkelt – hiszen a CDU-CSU többsége megkérdőjelezhetetlen volt -, de most már egyáltalán nem lehet biztos benne Merkel pártvezér utóda, hogy a kancellári posztot is betöltheti. És mint tudjuk, Németország jövője meghatározza Kelet-Európa jövőjét is…

Igen, a német tőke, a nagy ipari vállalatokkal az élen gyakorlatilag elfoglalta Kelet-Európát. A német expanzió mindenkinek jól jött, ugyanis a korábbi orosz befolyási övezetet jobb kezekben gondolták a tengeren innen és túl is német kezekben, a német ipar növekedését erősen támogatta az olcsó keleti munkaerő és az alacsony beruházási költségek. Azt persze senki nem kérdezte, hogy mit gondolnak erről az itt élők, de maradjunk annyiban, hogy összességében a munkavállalók is jól jártak (bár ez lehet, hogy megérne egy tanulmányt…).

A németek persze nem álltak meg, a 2000-es évek elejétől egyre intenzívebben terjeszkedtek keleti irányba, és Kínával igen szoros gazdasági kapcsolatokat építettek ki. Ennek lett volna betetőzése az EU-Kína beruházási megállapodás, ami javarészt a német és francia vállalatoknak lett volna hasznára. Igen ám, de a Biden-adminisztráció ezt nagyon nem nézi jó szemmel, és most Merkel is mintha irányt váltott volna… Ennek oka nem feltétlen a, hogy ma már másként látja a helyzetet, sokkal inkább az, hogy a baloldalról erős nyomás jön, miközben a CDU-CSU gyengülni látszik. Valamit tehát le kellett tenni az asztalra, ami tetszik a baloldal felé kacsintgató, korábbi CDU-CSU választók megtartása érdekében.

Hszi Csin-ping kínai elnök ésAngela Merkel Pekingben – 2019. (forrás: xinhuanet.com)

Ez a kérdés – bár messzi világpolitikai eseménynek tűnik – mégis komoly hatással lehet a kelet-európai gazdaságokra. A német kormány – igazodva az EU-hoz, és ezzel az Egyesül Államok Kína-politikájához! – most olyan intézkedéseket jelentett be, ami megnehezíti a kínai befektetéseket Európában, illetve szankciókat is jelentenek a kínai emberi jogi problémákra hivatkozva. Márpedig – ha csak Magyarországot nézzük – van egy fejlesztés alatt lévő óriás-terminál Záhony térségében, a Budapest-Belgrád vasútvonal fejlesztése, amit akár érinthet is ez az intézkedés-csomag. És akkor csak két kiemelkedő jelentőségű projektet említettük, de rengeteg kisebb kínai befektetés van az autóalkatrész-gyártástól kezdve az elektronikai iparon keresztül, egészen a mezőgazdasági együttműködésekig.

Az Egyesült Államokból nézve ez nemkívánatos jelenség, mert úgy tűnik, hogy a német dominancia rovására megint a kelet terjeszkedik a régióban, Németországból, illetve Brüsszelből nézve pedig azt a veszélyt láthatják, hogy Kelet-Európa függetleníteni tudja magát az Uniós büdzsétől, illetve a kohéziós, és egyéb támogatásoktól.

Márpedig, ha ez így lenne, akkor nehezen lehetne megmondani az Európai Bizottságban, hogy „merre van az egyenes”, különös tekintettel arra, hogy Lengyelország és Magyarország már így is minden egyes esetben jelzi, ha különvéleménye van. Márpedig ez az Európai Egyesült Államok felé vezető úton nem megengedhető, azok a nemzetek, ahol saját véleményt formálnak, nehezen gyúrhatók bele a nagy masszába…

Markus Söder és Armin Laschet, a háttérben Angela Merkel (forrás: stuttgarter-zeitung.de)

De vissza Merkelhez! Mit jelent, hogy a pártszövetség (CDU-CSU) pozíciói veszélyben vannak? Nos, a zöldek – a legutóbbi öt felmérés átlaga szerint – majd’ 2 százalékponttal előzik a mostani kormány pártszövetségét… Ilyen pedig talán még nem fordult elő a német politikatörténetben, így nehéz is lesz rá hatékonyan reagálni. A CDU pozíciói egyébként a járvány harmadik hullámában tapasztalt csapongó intézkedései is erodálták, mert úgy tűnt, hogy nem urai a helyzetnek, és a németek a határozatlanságot nem igazán szeretik… Ezt tetézi, hogy a CDU Armin Laschet-et állítja kancellár-jelöltnek, szemben a párja-béli Friedrich Merz-cel – aki népszerűbb a pártban is és a választók körében is -, de talán az már komolyabb hiba, hogy a CSU – a pártszövetség kisebb tagja – jelöltjét nem hagyták Markus Söder indulni a kancellári székért… Söder és Laschet folyamatos vitái pedig szintén nem voltak jó hatással a megítélésre, miközben hármuk közül mintha a leggyengébb jelölt került volna ki győztesen – pártszinten.

A kérdés tehát ma már nem az, hogy a CDU-CSU szerekere merre tart, mert az meghatározza Németország irányvonalát is, hanem az, hogy egyáltalán képesek lesznek kormányozni és kancellárt állítani! Mert bizony, ha nem a pártszövetség adja majd a kormányzó-erőt, akkor igen komoly változások jöhetnek, és az eddigi, az Egyesült Államokkal szemben kissé passzív ellenálló német irány gyökeres fordulatot vehet. Már ha azt gondoljuk, hogy Merkel Kínával kapcsolatos pálfordulásával ez meg nem történt…

A tét tehát az, hogy egy keleti irányból bezárkózó és az Egyesült Államoknak teljesen nyitott Európai Egyesült Államok irányába mozdulunk, vagy marad az eddigi status quo azzal, hogy inkább a nemzetek Európája erősödik. Nem nehéz kitalálni, előbbi eset akkor valószínűbb, ha Merkelék jókorát buknak, utóbbi pedig akkor, ha nyernek, és lesz vér a puccájukban ahhoz, hogy a gyakran számukra gazdasági hátrányt jelentő amerikai befolyásnak kissé ellenálljanak.

Nos, ki mit választ(ana)?

Ajánlott Cikkek