Mások írták Sport Vélemény

Miért jó szurkolónak lenni?

borítókép : blikk.hu

Tapasztalt meccsrejáróként bizony tudunk azonosulni a cikk tartalmával amit a hellomagyar.hu oldalon olvastunk. Annyival egészítenénk ki, hogy szeretnénk ha nem csak egy világesemény kapcsán születnének ilyen gondolatébresztő írások. Az is jó lenne hogy a társadalom napi médiákból értesülő része is átértékelné amit a szurkolásról a szurkolókról tudni vél vagy gondol. A cikk szamai részéhez is van egy kis kiegészítésünk. Magyar nyelvű források is léteznek , persze nem a mainstream íróktól akiknek álltalában fingjuk sincs miről szól az egész. Ajánljuk Ferenczi Attila idevágó könyvét a “A Magyar szurkolói kultúra kivégzése” című művét amiből sok mindere választ lehet kapni. A cikk szerzője :

Karsai Szilvia · 2021.06.19.

Szurkolónak lenni nem csupán annyit tesz, hogy valamit nagyon szeretünk. Semmivel sem összehasonlítható érzés, amikor több tízezer ember együtt énekli a Himnuszt a lelátón vagy állva tapsol a csapatnak. A rajongói csoportokhoz tartozás azonban számos más pszichológiai előnnyel is kecsegtet.

Valahová tartozás érzése Szurkolói csoporttagságunk révén részesei lehetünk „a nagy egésznek”, valamilyen, önmagunknál nagyobb dolognak. Ez közösséget, támogatást jelenthet számunkra, pozitív érzéseket ébreszthet bennünk, csapatunk győzelme esetén akár önbecsülésünk növekedéséhez is hozzájárulhat.

“Az emberek gyakran a csoportos hovatartozáson keresztül élik meg a másokhoz kapcsolódás érzését.”

A szurkolói csapatok a klub eseményeink keresztül megélhetik a valahova tartozás élményét, osztozhatnak a lelkesedésükben, megoszthatják egymással gondolataikat, érzéseiket. A drukkerek reagálhatnak egymás örömére és bánatára, így kölcsönösen úgy érezhetik, hogy megértik és elfogadják őket. Közösségek összekovácsolása A sport és a sportért való rajongás összefoghatja az embereket. A saját csapatnak való szurkolás összekovácsolja a tagokat, a közös ellenfél egységet és bajtársakat faraghat belőlünk. Az „én” helyébe a „mi” lép. Ez nem csak mezekkel vagy rituálékkal, hanem nyelvileg is kifejezzük. Például csapatunk győzelmét hajlamosak vagyunk a „mi győztünk” kifejezéssel nyugtázni.

“A közös szurkolás segítheti kapcsolataink ápolását, építését.”

A különféle sportesemények lehetőséget teremtenek a családdal, barátokkal való összejövetelre, jelenlegi kapcsolataink ápolására, a régebbi ismeretségek felelevenítésére. A meccsnézés, klubtalálkozók jó apropóval szolgálhatnak az idegenekkel való ismerkedésre, kapcsolatteremtésre is. A koronavírus járvány társas elszigeteltsége nyomában fellépő magányt is oldhatja, ha egy szurkolói közösséghez csatlakozunk, még ha csak online formában is.

“Önmagunk megélése”

A hozzánk hasonló szurkolókkal való azonosulás számos információval szolgálhat önmagunkról, így önismeretünket, énképünket építheti. A saját magunkkal kapcsolatos tudásunk és az önbecsülésünk egy jelentős része ugyanis abból származik, hogy milyen csoportoknak vagyunk a tagjai, mit tudunk róluk és milyen érzéseket táplálunk ezekkel a csoportokkal kapcsolatban. A csoportban uralkodó szokások a viselkedésünket is befolyásolhatják.

“A csoportunkkal való azonosulás ahhoz is hozzájárul, hogy jól érezzük magunkat a bőrünkben.”

Szurkolóként nem csupán egy támogató közösség tagjaiként tekinthetünk magunkra, hanem a csoporttagságunk pozitív érzések forrása is lehet. Amikor jó dolgok történnek, például győz a csapat, akkor a drukkerek hangulata és önértékelése is pozitívabb lesz. Intenzív érzelmek megélése A közös szurkolás élménye érzelmeink megélésében és kifejezésében is segít bennünket. A meccsek kimenetele nem 100%-ban kiszámítható. Ez az alapvető bizonytalanság önmagában is izgalmat okoz.

“Csapatunk játéka során igen változatos előjelű és intenzitású érzéseket élhetünk meg, rövid időn belül, váltakozva, mintha csak egy érzelmi hullámvasúton lennénk.”

Az érzelmi állapotok átélése mellett tömegben mi is könnyebben engedjük szabadjára a gátlásainkat, felállunk, intenzívebb mozdulatokat teszünk, kiabálunk, osztozunk a körülöttünk lévők izgalmában, a győzelem eksztázisában vagy a vereséget követő csalódottságban. Mindez, ha tömegben éljük meg, az úgynevezett „érzelmi fertőzés” jelensége miatt még intenzívebbnek, emlékezetesebb érzelmi élményként jelentkezik. Közhelyszámba megy, de sajnos igaz: az elidegenedés korát éljük, amikor egyre kevesebben, egyre ritkábban élik meg, hogy nincsenek egyedül, hogy tartoznak valahova. Egy focimeccs csupán 90 percig tart, ám a közösen megélt sikerek és kudarcok, a kihagyott helyzet utáni bosszankodások, és a gól utáni ölelkezések olyan érzelmi tartalékot jelenthetnek, amelyet elvihetünk magunkkal a szürke hétköznapokba. Így az éjjel tényleg soha nem érhet véget.

Felhasznált források: Susan Krauss Whitbourne, Ph.D. (2011). The Psychology of Sports Fans.  Allen R McConnell Ph.D. (2021). How Will COVID-19 Affect the Importance of Sports to Fans?  Jeff Wise (2010). What Makes Sports Fans Happiest: Fear and Despair.  Smith, E. R., Mackie, D. M. (2001). Szociálpszichológia. Osiris Kiadó, Budapest

forrás és teljes cikk : hellomagyar.hu

Ajánlott Cikkek