Hírek

Miért nyüszít Ukrajna? Avagy hogyan áll a szárazföldi csapatok légi támogatása?

Sorozatunk előző három részében kitárgyaltuk az ukrán és az orosz légierők, az élőerők, illetve a harckocsik összevetését. Most a szárazföldi erők esetében a légi támogatást témakörét tekintjük át, ami kiterjed a harci helikopterekre, a szállító/támogató helikopterekre, illetve repülőgépekre. Érdekes kalandnak ígérkezi ez is, bele is vágunk!

Harci (támadó és elhárító) helikopterek: 137 vs. 524 (3,8-szeres szorzó)

Természetesen a régebben kifejlesztett típusok itt is dominálnak mindkét oldalon, és – ahogy az minden más fegyvernem esetében is megfigyelhető – az újabb fejlesztések már nem jellennek meg ukrán oldalon. Ukrajna a 4 darab Mi-14 mellett magáénak tudhat még 133 darab Mi-24/35-öt is, a teljes flottát ez adja. A Mi-14 bevezetése 1975-ben történt meg, míg a Mi-24/35 bevezetésének éve 1972.

Ez utóbbit egyébként nagyon kedvelik a pilóták mind a mai napig, a szovjet pilóták repülő harckocsinak nevezték (utalva a legendás Il-2 Shturmovik páncélos földi támadórepülőgépre), manapság pedig inkább a „Drinking glass” (a korábbi változatok lapos üvegei okán), vagy a „Krokodil” az elterjedtebb.

A típusról még annyit, hogy számtalan változatban gyártják, a Mi-35 pedig már egy igen alaposan átdolgozott, modernizált szerkezet. A különböző típusok és kivitelek rész vettek egészen az 1977-es Ogadeni háborúban (Etiópia vs. Szomália), de ott voltak Afganisztánban (amikor éppen az oroszok hitték azt, hogy van keresnivalójuk arrafelé…), az Irak-Iráni háborúban, az Öbölháborúban, Koszovóban, a Krímben és a Donbászban, de bevetették őket a Boko Haram ellen is, legutóbb pedig Hegyi-Karabahban vetették be őket.

Orosz oldalon a Mi-24/35 adja tehát a gerincet 330 darabos állományával, de mellette hadrendben van 82 darab Mi-28, és 112 darab Kamov Ka-50/52. Ez utóbbiak érdekes gépek, ugyanis egymás vetélytársai. A Mi-28 a mi-24-ből lett kifejlesztve, de elődjére nemigen emlékeztet, sokkal inkább az amerikai AH–64 Apache-ra emlékeztet. Hosszas fejlesztés előzte meg a rendszerbe állítását, hiszen a tervezőiroda már 1972-ben nekilátott a tervezésnek, de az orosz hadsereg csak 2003-ban döntött egy addigra erősen modernizált változat, a Mi–28N rendszeresítéséről.

Annak, hogy ilyen sokáig húzódott az ügy, éppen a Ka-50 volt az oka, mert korábban úgy ítélték meg, hogy a modernebb gép sokkal jobban megfelel a hadsereg igényeinek, de – miután a Mi-28-as program igazából soha nem állt le, csak szünetelt olykor… – a 2000-es évek elejére rájöttek, hogy kifejezetten harckocsi-vadász feladatkörre tervezett Ka–50 helyett ismét szükségessé válik az addigra jó sokat csiszolt, általános földi támadó feladatkörre jobban megfelelő Mi–28!

Ahogy látható, azért a Kamov gépek sem éppen szerencsétlen szerkezetek, igen jól mozognak a levegőben, ahogy a Mi típusai is.

Támogató helikopterek: 90 vs 1.500 (16,66-szoros szorzó)

Sajnos itt nem ismerjük pontosan, hogy milyen típusok vannak rendszerbe állítva, ugyanakkor a korább tapasztalatokból kiindulva azt tudjuk mondani, hogy a flotta ukrán oldalon minden bizonnyal Mi-8 és Mi-17-es típusokat jelent, míg orosz oldalon ezek mellett már ott vannak a 2019-ben hadrendbe állt Mi-38-asok is. Ez utóbbi katonai változata (igen, létezik polgári változat, a Mi-38-1, méghozzá Pratt & Whitney PW127TS motorokkal!), a katonai változat jele a Mi-38T.

Támogató repülőgépek: 117 vs 1.500 (12,82-szoros szorzó)

Sajnos itt sem tudunk pontos adatokat, de korábbi cikkünkben megemlítünk és bemutatunk pár típust, amelyek persze inkább a szállító repülőgépek csúcsai, a gépek zömét biztosan nem ők adják.

Ezen a téren is komoly hátrányban van Ukrajna, de ne feledjük el, hogy az ország területe, illetve azon feszültséggócok száma, melyek között meg kell osztaniuk katonai erejüket sokkal kisebb, így katonai jelenlétben (sűrűségben) aligha vannak olyan nagy különbségek, mint az általunk közölt puszta számok.

Korábbi részek:

Ajánlott Cikkek