Vélemény Vélemény-cikkeink

Mihez kezd az USA Izraellel?

A kérdés aktualitását az adja, hogy a Biden-adminisztráció látványos irányváltást hajtott végre több külpolitikai témában is, Izrael pedig a Közel-Kelet egyik legfontosabb szövetséges állama Washington számára. Márpedig amikor Irán láthatóan megmakacsolta magát, kellenek a szövetségesek, hiszen Szaúd-Arábia egyedül nem elég a feladatra, Biden pedig olyan sok vasat tart a tűzben, hogy nem hagyhatja szövetségeseinek, hogy kivonják magukat a konfliktuskezelésből.

Az igazság az, hogy ezek a konflikusok nem függetlenek a mindenkori washingtoni vezetéstől, hiszen voltak olyan lépések amerikai részről, melyek nem igazán használtak a térség békéjének. Az ENSZ eredeti elképzelése szerint nemzetközi ellenőrzés alá került volna Jeruzsálem, de ezt Izrael soha nem fogadta el, és annak ellenére is is saját fővárosaként kezelte, hogy a moszlimok is szent helykét tekintenek a városra, ráadásul 1967-ben a hatnapos háború során elfoglalta annak keleti felét is Jordániától… Már ekkor egyfajta engedményt tett az ENSZ (az USA vezetésével), hiszen ezt nem követték retorziók, csak éppen hivatalosan nem fogadták el Jeruzsálem fővárosi státuszát.

2017-ben aztán Trump elnök bejelentette, hogy a városba telepíti az USA nagykövetségét, és egyúttal elismerte a fővárosi státuszt is. Ez sem használt a térség stabilitásának, ahogy az sem, hogy az előző elnök – Bidenék szerint – elég egyoldalú támogatást nyújtott a térségben, ami kimerült abban, hogy Izrael a korábbiaknál több támogatást kapott, és nagyobb szabadságot engedélyeztek számára a palesztin-kérdés ügyében. Most Joe Biden azt mondja, hogy kiegyensúlyozottabb politikát akar érvényesíteni, ugyanakkor megtartja a követséget Jeruzsálemben… Ez azt jelenti, hogy valójában a következő mondat inkább csak barokkos túlzás, mert a kiegyensúlyozottság itt inkább csak Trumphoz mérten értelmezhető:

„Izraeliek és a palesztinok egyenlő bánásmódban részesüljenek a szabadság, a biztonság a jólét és demokrácia tekintetében.”

De nem csak ez az akár formalitásnak is tekinthető ügy mutatja meg, hogy mit jelent az egyenlő bánásmód Washingtonból nézve! Korábban az volt a gyakorlat, hogy Izraelt kifejezetten katonai jellegű támogatásban részesítette az USA, míg a palesztinokat kizárólag humanitárius segélyekkel találta meg, és ebben sem várható változás… Ugyanis Antony Blinken Gabi Askenázi, izraeli külügyminiszterrel folytatott eszmecseréje alkalmával is megerősítette, hogy az Egyesült Államok elkötelezett Izrael biztonsága mellett és azon lesz, hogy minden területen erősítse az amerikai-izraeli partneri viszonyt. Magyarul; minden más csak ennek az egy és legfontosabb kitétel után következhet!

Izrael stratégiai fontosságát jól mutatja, hogy Egyesült Államok törvénybe iktatta, hogy garantálnia kell Izrael katonai főlényét a régió más országaival szemben. Ez minden területen érvényesül, de különösen a legmodernebb haditechnika Izraelen kívüli, más térségi országnak történő értékesítésnek tiltásában csúcsosodik ki. Ezek mellett az új amerikai vezetés – Antony Blinken külügyminiszter legutóbbi nyilatkozata alapján – továbbra is a kétállami megoldást szorgalmazza, és ennek most is ugyanazon akadályok miatt nincs realitása, mint eddig…

Mik ezek? A palesztinok eddig minden izraeli rendezési javaslatot visszadobtak, és maguk a palesztinok is megosztottak, hiszen míg Gázát a Hamász vezeti, addig Ciszjordánia a nagy rivális Fatah által irányított Palesztin Hatóság ellenőrzése alatt áll. De ami különösen ellentmondásos az nem más, mint hogy a palesztin államot elviekben támogató USA az ENSZ-ben soha nem járult hozzá, hogy Palesztinát önálló államként ismerjék el!

Talán ennyi is elég volt ahhoz, hogy kiderüljön, az USA nem fog valódi változásokat véghezvinni térségi külpolitikájában, ellenben most mintha arra menne ki a játék, hogy Izraelt a korábbiaknál nagyobb aktivitásra ösztönözze, mert Trump egyoldalú kedvezményei nem hatottak megfelelően, azaz a Biden-féle vezetés nem látta minden ponton érvényesülni az USA akaratát.

Márpedig az új amerikai vezetés mindent csakis és kizárólag a saját (illetve a mögöttük álló támogatók) érdekei szemüvegén át hajlandók látni. Alapvető változás tehát nincs, eddig igazából csak kommunikációban volt némi hangsúlyeltolódás, de ha a Közel-Kelet ezen régiójában is a Kínával és Oroszországgal szembeni konfliktusos politizálást választják (mondjuk egy öböllel arrébb Iránnal szemben, és a palesztinokat felbátorítva…), akkor sok jóra itt sem számíthatunk!

Ajánlott Cikkek