Mások írták Vélemény

Mik az EU értékei?

Úgy tűnik, hogy akadnak még józanul gondolkodók Németországban is. Ha már minket nem hajlandók meghallgatni, jó lenne, ha rá legalább figyelnének! A Frankfurter Allgemeine Zeitung-ben megjelent írást változtatás nélkül közöljük.

Borítóképen: Lucia Puttrich (forrás: facebook)

Írta: Lucia Puttrich, Hessen állam európai és szövetségi ügyek minisztere és Hessen állam képviselője a szövetségi kormánynál

Az Európai Unió értékközösség. Alapja az emberi méltóság, a szabadság, az egyenlőség, a demokrácia, az emberi jogok és a jogállamiság tiszteletben tartása. Ezt tartalmazzák a csatlakozási szerződések és ez az, amiben minden tagállam elkötelezett. Azonban – ahogy az lenni szokott – a partnereknek eltérő elképzeléseik voltak a szerződés tartalmáról, amikor aláírták azt. A demokrácia és a jogállamiság minden nemzet saját értelmezése, vagy egységes európai szabvány? A lengyelországi és magyarországi igazságügyi reformokkal, médiával és civil szervezetekkel kapcsolatos, évek óta dúló konfliktusok e különböző elképzelések kifejeződései.

Egyes intézkedések masszívan ellentmondanak a jogállamiságról alkotott elképzeléseinknek. De az is világossá válik: minél többet beszélünk közös értékekről, annál jobban láthatóvá válnak a különbségek.

Ez nemcsak a lengyel és a magyar kormány magatartásával függ össze, hanem egyre nyilvánvalóbbá válik az is, hogy a tagországoknak van közös értékrendje, de nem egységes ezeknek az értékeknek a meghatározása. A legutóbbi kísérletek ezen értékek politikai egységesítésére az EU-t az integrációs politikát zsákutcába vezetik.

Mert itt már nem csak alkotmányos elvekről és azok értelmezéséről van szó, hanem az EU (új) társadalmi modelljéről.

Az Európai Parlament elítélte az abortuszról szóló új lengyel szabályozást, az esélyegyenlőségi biztos pedig a befogadó kommunikációról szóló iránymutatásában szinte egyidejűleg jelezte, hogy a jövőben már nem „keresztnévről”, hanem semlegesebben „keresztnevekről” kell beszélni (férfi, vagy női személyes névmás helyett semleges névmás használata – a szerk.). Nyitva lehet hagyni, hogy kinek mi a véleménye az abortuszról vagy az EU-biztos nyelvi tanácsairól. De érthető, hogy az ilyen intézkedéseket társadalmi-politikailag agresszívnek érzékelik a tagállamok.

Lengyelország és Magyarország bántalmazása kontraproduktív

Németországnak ezért gondoskodnia kell arról, hogy ezt a vitát, amennyire csak lehetséges, lecsillapítsa. Nemcsak azért, mert ebben az országban is vannak fenntartások a túlzott centralizációs tendenciákkal szemben, hanem mindenekelőtt azért, mert ezek a viták az EU egészének további fejlődését akadályozzák. Az elmúlt évek Lengyelország és Magyarország elleni támadásai nem feleltek meg az egyenrangú együttműködés szellemének, de mérgező hatást gyakorolt ​​az EU belső kohéziójára. Különösen, hogy a fiatalabb tagállamok nem sokkal az EU-csatlakozás előtt érték el szabadságukat és teljes függetlenségüket. Azért is választották az EU felé vezető utat, mert úgy látták, szuverenitásuk jobban védett az orosz agresszióval szemben.

Az uniós ajánlat az egyenlő együttműködés és a kölcsönös tisztelet ígéretén alapult. A lényeges kérdésekben az egyhangúság elve (egyhangú szavazás és vétójog – a szerk.) volt az európai integráció márkaesszenciája. Különösen Németország volt mindig is a kisebb és új tagállamok szószólója. Megnyugodhattak, hogy a lényeges döntéseket nem akaratuk ellenére hozzák meg. Ez a német biztosíték volt a legmeggyőzőbb érv a német vagy francia hegemóniától való félelem és a mélyebb integráció mellett.

A jelenlegi diskurzus azonban megsérti ezt az ígéretet és így az „üzlet” alapját is. Nem annyira a témáról van szó, inkább a hangvételről. Amikor Olaf Scholz kancellár közönyösen elutasítja a lengyel jóvátételi követeléseket beiktatási látogatásán, és szembehelyezi azokat Németország EU-hoz való hozzájárulásával, pontosan azt a klisét használja, amelyre a populistáknak szüksége van az érvelésükhöz. De hogyan akar egy ilyen német európai politika ugyanazokkal a partnerekkel tárgyalni egy szövetségi államról (központibb hatáskörökkel) Európáról, ahogyan azt a jelzőlámpás pártok koalíciós szerződése kimondja? Legalábbis a szerződésmódosításokhoz nemcsak európai szintű jóváhagyásra van szükség, hanem a nemzeti parlamentek alkotó többségére is.

Németországnak ezért vissza kell találnia a közvetítő szerepéhez Kelet és Nyugat, valamint a nagy és kis tagállamok között, ahogy egykor Helmut Kohl tette. Barátságos hangnemben és körültekintően. Úgy tűnik, Emmanuel Macron francia elnök már most megteszi ezt a lépést, és meglátogatta Orbán Viktor magyar miniszterelnököt. Nem utolsósorban annak felismerése miatt, hogy minden tagállam egysége nélkül a további integráció és az érvényben lévő szerződések alapján a még mélyebb együttműködés kudarcot vall. Ez az egység csak a sokféleségben, a sokféleség elfogadásában lehet sikeres.

Az európai egyesülést sohasem az európai identitások és értékek összeolvadásaként tervezték, hanem inkább szuverén államok együttműködéseként a kölcsönös előnyök érdekében. Az egység a sokféleségben nem jelenti a sokféleség szabványosítását. A fiatalabb tagállamok emlékeztetnek bennünket erre. Néha hangosabban, néha halkabban.

Ajánlott Cikkek