Milyen a légkondi, ha Ganz?
Nos, a legfontosabb tulajdonsága talán – amellett, hogy hatékonysága kiváló volt! -, hogy súlya mindössze a fele volt a hasonló külföldi gyártmányoknak! De ez így túl egyszerű lenne, megmutatjuk azt is, hogyan épült fel, hogyan működött, és hogyan helyezték el az Egyiptomi Államvasutak (ESR) számára 1937-ben leszállított motorkocsikba!
Borítóképen: A motorkocsi belseje, amelyben ól látható a nyomóvezeték a mennyezet alatt, a falak mentén
A súly mindenek felett? Bizonyos szempontból igen, de az is fontos, hogy a Ganz által készített légkondicionáló berendezés hazai gyártmány volt. Nem akarunk felülni arra a vonatra, hogy „régen minden jobb volt”, de az tagadhatatlan, hogy a saját tervezés és gyártás mindig is stratégiai jelentőségű kérdés volt az ipari társadalmak korában. Ahogy ma is, de…
Az ITT-HONRÓL-HAZA álláspontja
Technikatörténeti cikkeink nem abból a célból születnek, hogy aktuálpolitikai vitákat szítsanak, hanem pusztán azért, hogy megmutassuk azt, amit mára már sokan elfeledtek.
Ha ebből van mit tanulni, az külön öröm, ha úgy tatszik, egyfajta bónusz, azt mégsem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a ma kihívásaira adott válaszok a jövőt határozzák meg, de ami elmúlt, azon változtatni nem lehet. A vitának tehát igenis helye van, de azt a jobb jövőt, a jobbítást kell, hogy szolgálja, sárdobálásnak itt helye nincs! Legalábbis nem szeretnénk…
Elnézést kérünk a kitérőért, amit azért kereteztünk, mert keretes írásaink általában olyan kapcsolódó, ámde a cikkünk témája szempontjából nem elengedhetetlen tartalmak, amelyek kiegészítések, megjegyzések, de a cikk egészének megértéséhez nem kihagyhatatlanul szükségesek.
Miután a mai viszonyoktól elléptünk – miután nem a mi témánk a napi ügyek tárgyalása! -, nézzük tehát, hogy miként valósították meg a Ganz szakemberei azt a légkondicionáló rendszert, ami aztán hosszú évtizedekig kiválóan teljesített – például Egyiptomban!
Talán az első és legfontosabb, hogy a légkondicionálás összes segédgépe és segédberendezése a kocsi közepe táján, az alvázra rugalmasan felfüggesztett külön keretre voltak szerelve. Ez elsőre „nem nagy truváj”, de több fontos dolog is következik belőle:
- Az utastérből, és más hasznos térből nem vettek el teret a légkondicionálás berendezései.
- A hűtőközeget ezzel a megoldással nem szükséges hajlékony csöveken vezetni, így a berendezés üzembiztossága erősen emelkedett.
Praktikusan sem lett volna szerencsés a forgóvázon történő elhelyezés, ugyanis egész egyszerűen nem fértek volna el a szükséges gépek és szerkezetek. Ezzel szemben egy segédkereten nyert elhelyezést – a fékkompresszor, a világításhoz szükséges dinamó mellett – a hűtőkompresszor. Ugyanitt voltak a hajtó dízelmotor vízhűtői és a velük szervesen egybeépített hűtőberendezés kondenzátorait is.
Bár ezek a kondenzátorok a motor vízhűtőjével azonos szerkezetűek voltak, nagyobb nyomásra méretezték őket.
Ezek a hűtők kényszerszellőztetést kaptak – tehát nem csak a menetszél segített -, ugyanis két darab kettős ventilátor áramoltatta a levegőt a motorhűtőn és a kondenzátoron át. A segédgépek hajtását a forgóvázon elhelyezett sebességváltó tengelyéről vették le egy kúpkerekes áttétel közbeiktatásával. A sebváltó és a segédgépkeret között két Hardy-tárcsás kardántengely került beépítésre. Erre azért volt szükség, hogy a kanyarulatokban fellépő elfordulásokat felvegyék.
A léghűtő csőrendszere, az elgőzölögtető (párologtató) a kocsi közepén a segédgépkeret fölött lévő szakaszban volt elhelyezve. A szívóvezeték a kocsiban a padlón kétoldalt a fal mellett húzódott, a hideg levegőt szállító nyomóvezeték pedig a mennyezet alatt – ugyancsak a fal mentén – került beépítésre, felül kötötték be az előgőzölögtető szakaszába.
A levegő keringésben tartását a különleges kiképzésű szellőző végezte, ami a párologtató fölött foglalt helyet és arról gondoskodott, hogy a levegő a kocsi belsejéből a szívócsatornákon át az elgőzölögtető csőrendszere közé jusson és a nyomócsatornákon át újra a kocsi utasterébe kerüljön. A szellőzőt 480 wattos villanymotor hajtotta, ami a szükséges áramot a kocsi akkumulátoráról kapta.
Összefoglalva: ha egy mai autó hőtőrendszerének működését írnánk le, nagyon hasonlóan kellene megfogalmaznunk a felépítést – persze az autók és a vasúti járművek felépítését illető különbségekkel.
A levegőt szellőzőt hajtó villamosmotor a kocsi alján elhelyezett légszűrő berendezésen átvezetett csövön keresztül szívta a kocsiba. A cső az elgőzölögtető alatt csatlakozott a légvezetékhez, úgy, hogy a friss levegő az párologtatón át jutott a kocsiba. Ez a motor üzeméhez szükséges levegőt és vezetőállásban elhelyezett szűrőberendezésen keresztül szívja a kocsi belsejéből, vagyis tulajdonképpen a kocsiban elhasznált levegőt használja fel.
Ez az elrendezés azért is szükségesnek volt, mert csak így lehetett elkerülni, hogy a sivatagban közlekedő kocsik motorjaiba por és homok kerüljön. Ha a motor üzeméhez szükséges összes levegőmennyiséget a kocsi belsejéből biztosították volna, a kocsi 80 m³-t kitevő légmennyisége óránként körülbelül tizennégyszer cserélődött volna ki. Ebben az estben azonban elegendő volt az óránként 5-6-szoros levegőcsere, így a motor kívülről is kaphatott levegőt, azaz hűtést.
A Ganz motorkocsijait úgy építette fel, hogy azok a lehető legkisebb módosítások mellett is alkalmazhatók legyenek a különböző piacokon.
Ez a gyártási költéségek miatt volt fontos. Az esetek többségében motorkocsikkal olyan országokban is le kell tudni bonyolítani a forgalmat, melyekben nyáron nagy hőséggel, télen viszont nagy hideggel kellett számolni. Az argentin államvasutak számára készült motorkocsik részben tropikus vidékeken, részben Patagónia majdnem sarki éghajlati viszonyai mellett jártak.
A megoldás az volt, hogy a légkondicionáló berendezést megfelelő fűtőberendezéssel kombinálták.
A levegő a kocsi mennyezetének közepén végigfutó elosztócsatornából lépett ki és az alul kétoldalt elhelyezett csatornákon került vissza a hűtőberendezésbe. A kocsi kétoldalán a padlón elrendezett szívócsatornákba bordáscsöves fűtőtesteket szereltek, melyek a motor hűtővíz-vezetékrendszeréhez csatlakoztak.
Télen, mikor a hűtőszerkezet nem működött, a csatlakozást úgy állították át, hogy a motor hűtővize ezeken a fűtőtesteken áramlott keresztül. A levegő körforgás változatlan marad. A fűtőtestek mentén felmelegedett levegőt a szellőző felülről a kocsiba visszanyomta.
És persze nem szabad elfeledkezni arról, hogy ezeket a kocsikat speciális szigeteléssel látták el, ami nyáron a meleg, télen pedig a hideg ellen védett.
No, ilyen a légkondicionáló a vasúti kocsikban, ha Ganz.
